Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-06-05 / 1126. szám

XXX. 6vf. 1126 sz. 1933 Junlu» S ELÖF I ZETÉ8 Egy évre . . 24.— P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Eyyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai félúton kapják Budai Napló HIRDETÉSEK Egy hasáb szálas. 1 ■/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ár. 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor elére fizetendő Allandö lUriitOknak nagy kidviiniiy Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budán, I. Bors-u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos érák: délután 4-6 lg Ismeretlen városrészek Örsödi völgy “ Őrmező Kilátás a Dobogódombról A világszép Kelenföldi sugárút Ha majd egyszer külön képesítéshez ' kötik a városi szolgálatot, akkor a vizs­gánál az egyik főkérdés az legyen, hogy az uj, távoleső városrészek felől mit tud a leendő városi tisztviselői.Fogadást mer­nék ajánlani, hogy száz tisztviselő kö­zül kilencven nem tudja, hogy hol van a »Mikes Kelemen«-utca. De ha megsúg­nák neki, hogy ai Boldizsár- és Neszmélyi- utcán túl, akkor sem tudna többet, de még nagyobb zavarba jönne, ha meg­mondanák neki, hogy az örsödi völgy­ben, de most mondja, meg, hogy ez merre van. Pedig különleges szép vidék, uralja a Dobogódombot. ! Nehogy azonban zavarba hozzuk; a ked­ves olvasót is, megfejtjük ezeket a buda­pesti keresztrejtvényeket is, és megmond­juk, hogy ezek 3 misztikus nevek ott van­nak a kelenföldi pályaudvaron túl, a Sashegy alján, abban a nagy völgyben, ahol Győr felé szalad a nagyvasuk Dél felől határolja a budafoki hegyek északi lejtője és ott nyúlik Buda határába a kiugró budafoki határ, amit régen »Am Scharfen Eck« néven ismertek s az oda települt magyarok két ékezettel »sárfe- nék-nek neveztek el. Elhagyott polgárai e mesebeli vidék­nek, ahol viz nélkül tudnak megélni az emberek, akiknek nagyrésze mégis vizből él^még pedig keserűmből, — meghív­tak, hogy most nézzek ott szét, amikor kizöldült a határ. Mi, a belső részen lakó budaiak, el sem tudjuk képzelni, hogy ilyen tájék is van itt, a Duna jobbartján. Mi szokva va­gyunk a Hűvösvölgy, Zugligct, Szép­völgy, Farkasrét tájképeihez, amelyek) ha­sonlítanak az Alpesek lejtőihez. Zordab­bak, romantikusabbak, mint a Dobogó­domb környéke. A keserüvizeket termelő mezők, amelyek körülfogják a 60—70 méter magas Dobogódombot, mint! valami zöld bársonyszőnyeg, lágyan simulnak a domb lábához. Ez a Domb magában áll. A Pestre néző keleti' oldala elég meredek, hogy a nyugat felé, néző oldal annál ked­vesebben lejtsen. A vidék nagy patronu- sai a Saxlehner család, évtizedek előtt a nyugati lejtőn néhány holdat befási- tottak parknak és—engedték vadon nőni. Egy hónap alatt fl legszebb, sürü árnyé­kot adó, pompás parkká alakítható át. A domb tetejére épüli! szálloda egyik sze­mével keleten Pestet nézné, a másikkal pedig nyugaton a Budaörs fölé hajló »Törökugratót«, azt a legendás sziklát, mely maga is ritka természeti látvány. Ide, a szálló nyugati terraszára futna fel az a »Kelenföldi Sugár ut«, amely a Boráros-térről, az uj hídon, ,át egyenes su­gár-vonalban vezetne oda. Az Andrássy- nt ehhez képest rövid belvárosi utca, mert másfélszer hosszabb volna ez, kellő­en befejezve. Es micsoda világítási ef­fektusokat lehetne kihozni a kelenföldi Sugárút végén, ott ahol a Dobogódomb­ra kapaszkodna. Amikor 6—8 év előtt szóvá tettem ezt az akkori városrendező diktátor, Wargha László főtanácsos, előtt, csak az volt az ellenvetése, hogy kész a Kelenföld szabályozási terve, nehezen il­leszthető bele az uj Sugár ut terve. Pedig egyszer, — ámbár tiz éven be­lül — mégis fölépül itt a világ legna­gyobb keserüvizivókuiás gyógyhelye, itt a most ismeretlen örsödi-völgybea ős az Őrmezőn, de akkor már rengeteg pénzbe kerül majd az uj Sugár úthoz saüjdsá- ges utterület kisajátítása. Ma potom pénz volna. Ez az ivókurás gyógyhely még) mncs meg, de a vizének félszázados vi­lághíre van már, a Hunyadi János ne­vén mindenütt közismert keserüviz révén. A legnagyobb gyámoltalanság, hogy ezt eddig Buda-fürdőváros érdekében jól ki­használni nem tudtuk. De talán jobb is, hogy most elmarad, amikor a város pénzügyi helyzete, csak olyan alkotásokra képes, mint a Krisz- tina-köruti vásártér. Ennek a vézna tor­nya bizonyítja a sovány, időket. Így nem lehet, igy nem szabad világfürdőt épí­teni. Inkább semmit, mint valami hit­ványságot. A »fürdőváros« gondolatának mai divat­ja mellett, annak egyik) .legjelentékenyebb, már is világhirü része, ez az ivókmás gyógyhely lesz. Ez biztosítja a világhírt, ötvenesziendős eredményes reklámja meg­teremti a világfürdőt. De csak az ivókúra, mert fürödni mesterségesen javított gyógy vizekben lehet máshol is. Budai kese­rüviz csak itt iható Budán, — a forrásnál. No de hagyjuk ezt. Az örsödi völgy és őrmező, a Dobogódomb és környéke ismeretlen városrészek, amiket ma nem ismer sem a város, sem a népe és éppen ezért nem kivánhatji k, hogy tudomása legyen róla a nagy világnak. A fürdőváros magyar dísze A Józsefhegyi forrástó rózsái Irta: RÜbleín Richárd dr. nyug. min. tanácsos Buda rejtett kincseinek megmentése érdekében emeltem szót a Budai Napló febr 4-i számában amikor is feltártam azokat a természeti szépségeket melyeket a Zsigmond-utca 48 számú háztól az 60 számúig e lhuzódó magas kőfal zár el iri­gyen az arra haladók szeme elől. Itt — Güi-Baba sírjának tövében — a közön­ségtől elzártan rejtőzik mint Hamupipőke a »Józsefhegyi forrástó.i Pedig ez a tó, a benne termő csodaszép tündérrózsákkal Budapes t - Fürdőváros szimbóluma. Szép fővárosunknak »thermál-város jel­legét semmi sem fejezi ki jobban mint éppen ez a tündérrózsákkal ékeskedő tó. j Kiiaibel Pál érdeme, hogy' ezek a tündér­rózsák (Nymphaea thermalis D. C.) itt te­nyésznek és pompáznak, ő hozta ide őket a Nagyvárad melletti püspökfüxdö vizé­ből, ahova még a törökök ültették a fél­hold idején. Joggal képzeljük tehát, hogy amikép­pen Budapest mint »metropolis«, legelő­ször is a Gellért-hegyre viszi látogatóit, hogy onnan nekik a várost bemutass^, ugyanígy »Budapest-Fürdővárosjaak« első­sorban ehhez a tóhoz kellene hoznia ven­dégeit hogy velük fővárosunk thermál- fürdő jellegét megismertesse. A közelmúltban nálunk megtartott nem­zetközi balneológiái kongresszus tagjait kellett volna elhozni, hogy saját szemük­kel lássák fürdővárosunk nemes értékét. Mert ne felejtsük ám el, hogy fürdőváros propagandánkkal szemben kedi es szomszé­daink részéről jámbor ellenpropaganda fo­lyik, meg ha nincs (is tudományos adatok­kal alátámasztva, mégis csak alkalmas arra, hogy nekünk kárt okozzon. Ausztriában jártamkor egy előkelő állású osztrák ur, akinek fürdővárosunkról ma­gyaráztam egyet-mást, a legnagyobb meg­győződései mondta szemembe hogy városligeti artézikutunk nem 1000 m, hanem csak 100 m. mély, mert hogy 1000 m. mély volna azt nem hiszi el senki, ez csak téves adat lehet. Azt állította továbbá, hogy többi fürdőink vizei is egyszerű Megdöbbenve olvasta minden, becsületes ember a jugoszláv Kormánynak Gavran- csics képviselő által benyújtott azt az uj törvénytervezetét, mely vallásszabad­ságot és a trianoni békeszerződést arcul csapja. A szerb törvénytervezet szerint az. ál­lam elkobozza a római katholikus egy­ház és a Szerzetesrendek vagyonát min­dén ellenszolgáltatás nélkül), elveszi iskolá­ikat és az idegen állampolgárság^ római katholikus lelkészeket, tanárokat, szer­zeteseket és betegápoló apácákat 48 óra, alatt a jugoszláv állam területének el­hagyására kényszeríti.. De még tovább miegy a törvénytervezet, azokat a szer­zeteseket és apáoákat, akik jugoszláv ál­lampolgárok, életfogytiglan egy lakatlan dalmát tengeri szigetre internálja. A huszadik században ilyen barbax-is- must 1 Egy államban, amelynek fele lakóssága római katholikus.. Mit szól e hhez a magyar nemzet, mely tűri, hogy a magyarországi görögkeleti szerb egyházak lelkészei túlnyomókig szerb állampolgárságú lelkészek az egy­házi legfőbb fejük a belgrádi pátriárkái Hátha retorzióval élnénk és elvennénk a fűtéssel lesznek a kivánt hőfokra felhevitve. Mennyire nem céltalan tehát hogy ter­mészeti kincseinket a köztudatba hozzuk, magyarán mondva «a kirakatba helyez­zük« miként az ékszeréz is kirakatba teszi legszebb gyémántjait. a Józoetnegyi íorrástónál tüdős s nem tudós egyaránt láthatná hogy^ a fold mé­lyéből itt felbugyogó nagymennyiségű viz valóban »thermal« s ezért nö itt a »Nimphaea. thermalis«. Csakhogy egy kis baj van ám! Se külföldi se belióidi vendéget és semmiféle balneológust nem hozhatunk a forrás tó­hoz. Ide most nem' lehet belépni, mert — »nincs takarítva«. A kristályvíz jármüveinek garázsa, tö­rött kristály vizesüvegek szemétlerakodó ja, a szomszédos népi űr dob öl átdobált ki­mustrált szalmupapv£_ok s egyéb lim-lom nem épületes látványa az, ami iit látható. Igaz, hogy ott vannak a tóban a híres bűbájos héwizi tündérrózsák, — tudomá­nyos körök rézéről magasra értékelt bo­tanikai ritkaság, — de ezek a vízben levő sok hinár, túziátalanság s bt ka nyál miatt alig láthatók. , »■ ivedig egy kis szépérzékkel és igyekezet­tel aránylag csekély kölléggel páratla­nul szép török, vagy! j.ipáu kertet lehetne ide varázsolni, hiszen a tónak romanti­kus fekvése elsőrendűen alkalmas arra. De ami késik, nem múlik! Most, hogy a főváros kertészete meg­csinálja első tündérrózsás tavát, a Döbren lei-tér parkjában, melynek vízmedencéjé­be a napokban eresztik be a közeli hő­forrás melegvizét, hisszük, hogy e példán felbuzdulva a Lukács-fürdő igazgatóága még emennél is szebbé fogja varázsolni a saját tavát, hogy amire imét fürdőkon- greszus lesz nálunk, annak résztvevői már csinos partisétányokról, egy da­rab valódi kelet keretében gyönyörködhes­senek tündérrózsáinkban Egy ilyen keleti kert nemcsak nagy attrakció volna s nemcsak idegenforgal­munknak tenne szolgálatot, hanem' annak elsőorban a Lukács-fürdő látná hasznát. magyarországi szerb egyház vagyonát a görögkeleti magyar egyház javára* amely­nek papjait a budai szerb püspök1 - magyar voltuk miatt — üldözi, az a szerb püspök, aki a magyar felsőház tagja, a. keleti egyház dús vagyonának élvezője és annak ellenére aláírta (lehet, hogy olvasatlanul) 1919-ben a szerb egyház püspökeinek közös pásztorlevelét, mely­nél magyar szempontból hazaárulóbb órást nem olvastunk. A magyar görögke­leti egyház vegetál, még a létéről ia alig veszünk tudomást, tétlenül nézzük tízezernyi magyar keleti vallásu honpol­gárunk elszerbesitését és a magyar egy­házi vagyonnak a magyar faj és haza elleni felhasználását. A közvéleményt nagyon is érdekelné a szerb vallástipró törvény alkalmából a budai szerb püspök állásfoglalása, aki — állítólag — negyedéven túl sza­badjeggyel utazgat Belgrádba referálgatni a szerb királynak, akinek) hüség-esküt tett és a p zerb pátriárkának. Nem szabad vámunk amíg vallásilag is széjjelzülleszti a kisantánt ezt a sze­rencsétlen országot és tízezernyi magyar rókát a pravszláv szerb egyház igája alá kényszerít. Epen ezért sürgősen kell csinálni, illetve ujrakell élietre kelteni a a szent István korában már virágzó éle­tet élt görögkeleti magyar egyházat, ma­gyar érsekkel és később nemzeti pátriár­kával az élén. dr. TABAKOVICS Kezeink között van a budai szerb püs­pökök által 1920. julius 1-én kiadott pásztorlevél, amely a »Glasnik« cimü szert >gy ' vatalos lapban jelent meg. E pászí orlevélben legnagyobb örömü­ket fejezik ki a szerb püspökök, — köz­tük Zubkovics György dr. brezdai szerb püspök is, - hogy Szerbiának sikeiült uj területeket hódítania, i.laá szóval, hogy sikerült Magyarország megcsonkítása. Koldus-járvány Soha annyi koldus nem lepte el Bu­dapest utcáit, mint most. A nagyközön­ség, különöseit a nők, szívesen adnak ala­mizsnát, de teljesen tájékozatlanok abban a tekintetbÄf, hogy kik az alamizsnára rászorult koldusok és kik azok, a«ki|k az általános nyomort kihasználják arra, hogy ők, a rá nem szorultak könnyűszerrel pénzhez jussanak Ennek az állapotnak kivánt véget vetni Hann Arnold a tör­vényhatósági bizottság tagja amikor ezt a közigazgatási bizottság; ülésen 1 elvetette« Megvédendő a közönség a rá nem szorultak zaklatásától és meg kell jelölni azokat, akik támogatásra igazán rászorultak. Úgy véli, hogy célravezető lenne, ha ^ hatóság alapos vizsgálat és nyomozás u- tán kolduskatasztert fektetne fel és aki ott fel van véve, azt jelvénnyel lássák el, amely őt koldulásra feljogosítja. Fej­leszteni lehetne ezt az akciót azzal is, hogy a közönség ne készpénzt adna a koldusnak, hinem az elöljáróság által ki­bocsátandó és a közönség által készpénz­zel megváltandó tantuszt, vagy mondjuk alamizsnajegyet. Ennek az volna az elő­nye, hogy visszaélés nem történhetnék mert az elöljáróság csakis annak váltaná be a kolduspénzt, aki a kataszterben fel van véve és a kolduskataszterben tény­leg benne van. Ennek a módszernek az az előnye is lenne még, hogy az al&- mizsnagyüjtést korlátozni lehetne, ameny- nyiben az elöljáróság csak heti 20 pen­gőig terjedő jegyeket váltana be úgy, hogy a koldusnak limitált maximális heti bevétele után az illető nem zaklathatja azon a héten többé! a közönséget. Ha el­adja, akkor csak koldusnak adhatja el^ aki a kataszterben fel van véve. Azok a félreértések, amelyek az or­szágos párt szervezésével kapcsolato­san, a oudapesti párt megszervezése körül mutatkoztak, ma már elintézést nyerlek azzal, hogy a miniszterelnök teljesen KOZMA JENŐ dr. szakavatott kezébe tette le a fővárosi polgárság egyseges megszervezésé­nek ügyei. Most már zavartalanul fo­lyik a munka, men ez a természetes rendje és folytatása annak az évtize­des munkának, amit Kozma Jenő eddig is kifejtett, megalkotva azt a vezérkart, amely nemcsak hivatva van intézni ezt a szervezést, de meg van hozzá a gyakorlati tudása, a bu­dai helyzet ismerete, régebben meg­lévő számos szervezete. Egyesületeit, társaskörök, asztaltársaságok, ezeken kívül pedig egyes társadalmi osztá­lyok és szakmák lelkesen' és szívesen szolgálják azt a pártot, amely Koz­ma Jenő vezetése alatt a legkomo­lyabb támasza a kormánynak. Ez a párt eddig is kerülte a politikai ka­cérkodást, még népszérüsege rovásá­ra is, mert komolyan veszi azokat a törekvéseket, amelyek ma Magyar- ország megmentését szolgálják. Az alsóvárost a tulajdon képpé in Kelen­földtől elválasztó vasúti gáton túl van az Albert-utcn és abban — pártolásra ér­demes barátságos verudéglőt tart nyitva évek óta egy derék magyar vendéglósné özvegy Avar Lászlóné és az üzlet lelke az ő diplomás fia, aki szintén hive az Egységes pártnak. Itt jött össze e hó 30.-án a kelenföldi XVIII. KÖRZET választó közönsége, amelynek! étén MIKOLA GÉZA dr. , postaigazgató, akit puritán hazafisága késztetett rá, hogy ezt a tisztséget vál­lalja és a nemzet egységét megteremteni igyekvő törekvéseket szolgálja. Kedves . poéta lelkű ember, akit mindenki szeret, mindenki becsül és hivó szavára két nagy terme telt meg a vendéglőnek érdeklődő választó polgársággal, amelynek tekinté­lyes része hölgyekből állott. Nagy része van ebben Devecis Mihály és dr. f ejér Jánosnak, mint a »Kelenföldi Polgári Kör vezetőinek, akik a Sósfürdőtől nyu­gatra fekvő városrész polgárainak érde­keit szolgálják intenzív munkával és si­került is őket tömöriteniök ebbe. az uj agilis körbe. Segíti őket »Buda Alsóvárosi Egyesület« ügybuzgó elnöke Gömöri Győ­ző azzal, hogy a maga egyesületének kö­zönségét szívesen hozza el a Kelenföldi Polgári Kör estjeire és testvéries együtt­működésre törekszik. Az asztalfőn helyet foglaltaié Petracsek Lajos dr. országgyűlési képviselő, Dorner Gyula min. tan., tvb. biz. tag, Bavla Szabó József dr., Kovács József tábor­nok, Devecis Mihály, Wéber Sándor dr, igazgató, Gömöri Győző igazgató, Schwarz Samu, é3 Ulmer Ágoston. Mikola Géza üdvözölte a megjelenteket, a társaskö­rök és egyesületek képviselőit és külön a »Budai Naplót«, mely most oly nagy szolgálatot tesz ennek a vidéknek, sok: száz elhagyott polgár ügyét karolva föl. Utána Devecis Mihály szólalt föl, mint a Kelenföldi Polgári Kör elnöke és szin­tén üdvözölte a körzet értekezletén részt­vevő vendégeket. Általános csendben felszólalt ezután Dorner Gyula, aki súlyt fektetett rá, hogy ne a szovjetelmélet alapján degra­dáljuk a polgárságot pária sorba, Ira­nern fordítva a munkásságot emeljük pol­gári sorsba. Ezt meg kell tennünk a nemzeti egység megteremtése érdekében, amely ma nem Irázis, hanem szükség, nemzeti létünk nagy követelése. Buda déli részén csak a Községi Polgári Párt szerveztének van jogosultság.!, mert érde­meket szerzett azzjl, hogy a iiE.V meg­váltását megszavazta. Ez közvetlenül Kozma Jenő érdeme, amit azonban csak a kormány támogatásával tudott elérni s éppen ezért éltette Gömbös Gyula miniszterelnököt. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után PETRACSEK LAJOS dr. országgyűlési képviselőt kívánta hullani a közönség, aki beszédé­ben utalt arra, hogy a Kelenföldnek, mint erősen fejlődő városrésznek szüksége gyakorlati politikára és ezzel áttért arra a nagy problémára, amit régebben »Nagy- budapesti címen kezelt ai főváros. Az esz­mét ntm valósii ották meg eddig, és ennek! most szomorú következmény e az, hogy 400.00U embernél több Budapesten keresi kenyerét, de a vidéken költi el. A »Nagy- budapest« megteremtésére szolgáló gon­dolat rendületlen hivének és harcosának vallotta magát és rossz viccnek mondotta az «érdi» parcellázást, ahova ezrével tő­kul ki a budapesti nép, pedig ott nehe­zen teremthetők meg a városi ember ál­tal megkívánt élet és lakásviszonyok. Beszéde végén a világpolitika kérdéseivel foglalkozott, amelyek megkövetelik tőlünk az egységes akaratot az egységes mun­kát, mert csak igy menthetjük meg Ma­gyarországot. Lelkes taps -és éljen kísérte szavait. Majd szólásra emelkedett Barla Szabó József dr., aki Gömbös Gyula miniszter- elnök egyéniségét méltatta, akt a magyar sorsközösség egységes gondolatával az egész magyar nemzetet maga mellé állí­totta. Utána — Kovács József tábornok mondatta el poézistól lüktető beszédét, amellyel keltegette a polgárság bazalias, nemzeti érzését. Az elhangzott tapsok után — Ulmer Ágoston dr. Mikola Géza egyéniségét ismertette és önzetlen mun­kásságát méltatta, amihez lelkesen csat­lakozott az összegyűlt közönség. — Gö­möri Győző pedig Dorner Gyulának mon­dott köszönetét, aki a HÉV megváltása ügyébeen volt nagy segilségükre és köszö­netét mondott Petracseknek is, Bariknak is az ez ügyben kifejteit támogatásukért. A három kelenföldi társaskört a »budai kisantanlnak« nevezte, amelyek tömörülve nagy erőt képviselnek. — Viraág Bélái megköszönte Petracseknek, hogy újból felvetette a »Nagy-Budapest« kérdését, amelyet eddig kicsinyes, adminisztratív okokból ejtettek volt el, de kieflé min­denesetre nagy bizonyítéka volna a ma­gyar erőkifejtésnek, mire — Petracsek Lajos rövid felszólalásban arra kérte a hölgyeket, hogy alakítsák meg a körzet­ben is a hölgy bizottságot! Pártszervezés A budai polgárság egységes frontja A budai szerb püspök bűnei! Köti-e a trianoni békeszerződés Szerbiát, ha aláírta?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom