Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)

1933-11-10 / 1146. szám

XXX. évf. 1146. sz. 1933november 10. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre • • 6.— P Egyes szám 40 fill. Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja, — tagjai feláron kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 magas sor egyszeri közlésnél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerint. A hirdetések díja mindenkor előre fizetendő. Allsntfólhlrdetöknek nagy kedvezmény Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda* ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁQ BÉLA Szerkesztőségés kiadóhivatal: II, Batthyány u. 63. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig. A kigondolóhivatalt tíz évvel ezelőtt decentralizálták a Városházán s az külön fiókokat állí­tott minden ügyosztályban. A nagy dollárkölcsönök hírére annak idején minden osztály sietett — valamit ki­gondolni és olyan fantasztikus ter­vek kergették egymást, hogy szinte káprázott a tátottszáju polgár sze­me. De amint hogy nincsen Buda­pestnek egységes szabályozási ter­ve, éppen úgy nincs egységes város- fejlesztő terve sem. Nem is lehet, mert e kettő szorosan összefügg. A városszabályozás csakis következmé­nye az öntudatos, nagyvonásokban imegtervezetöt városfejlesztő pro­gramnak. De ki csinált itt valaha ilyen vá­rosfejlesztő programot! Ám jött aztán a Széchenyi-fürdő botrányának hideg zuhatagja és el­mosott minden tervet. A beruházási programból csaknem minden tételt törültek. Még az okvetlenül szüksé­geseket is. Ez volt azután a másik véglet. A városfejlesztő program és az egységes szabályozási terv hiánya még rengeteg pénzébe fog kerülni a fővárosnak, — mert a vármegye és az állam segítségével, ennek a nagy programnak alapján kellett volna fölépülnie a közjvetlenül szomszé­dos, ma már Budapesttel szervesen összenőtt Újpest, Rákospalota, Pest­újhely, Rákoszentmihály, Mátyás­föld, Kispest, Szentlőrinc, Erzsébet- falva, azután Albertfalva, Budafok és Csillaghegy nevű telepeknek, a melyek bevonása egy csapással az első városok közé emelné Budapes­tet Európában. A siránkozás a múlt bűnei felett hiábavaló, : kárbaveszett fáradság. Nem ez a feladatunk. Nekünk rá kell mutatnunk azok­ra a motívumokra, amelyek e város- fejlesztési programhoz az alapokat megadják. Budán .erre jkönnyű rámutatni. Buda a fürdőváros, ez adja meg nemcsak jellegét, de polgárságának a jobb kenyeret. Ennek a vezéresz­mének kell alárendelni mindent, a meglévő természetes alapokon és akkor a dunántúli város minden ré­sze Csillaghegytől Budafokig meg­kapja azt a vezetőgondolatot, ame­lyet ki kell fejlesztenie, összhangot keresve és találva a szomszédos ré­szekkel. Lesznek egész Budára vo­natkozó rendelkezések és lesznek csupán az egyes kerületekre vonat­kozók. Kereskedelmi és gyárváros csak a Kelenföld lágymányosi részén épülhet. Idevaló a kiállításokat fel­ölelő terület is. Dunapartja kikötő­város, Sasad és a Gellérthegy déli része a nyaralóhelye. A téli kikötője meleg kikötővé tehető a Dunába folyó meleg forrásvíz révén, mely egy csatornába \gyű.pye vezethető oda. Pitoreszk városrész épülhetne körűié, mint külön látványosság, mert ezrivel telelne itt a meleg víz­ben, sokezer Dunát jár j hajó. A borárostiéri hid ^ tengelyében épült kelenföldi Sugárút a város­rész tengelye, mely kifejleszti a ke- serűvizforriások körül a magyar Karlsbadot, világhírre fejleszti a Sósfürdöt és Pest belsejéből visz az új nagyszabású Déli pályaudvarhoz, mely a Dunántúl forgalmának lesz a lebonyolító helye. Ettől a sugarúitól északra és délre két nagy parkra van szüksége. A Tabán adja a királyi vár méltó keretét és a Belváros depándánsza. A belvárosi kereskédő és vállalkozó napi munkáját, itt piheni ki. Ez a hivatási a fürdőlvárossal kapcsola­tosan átterjed a Naphegyre is. A Krisztinavárosnak meg van a maga nagy hivatása. Itt kell felépíteni az Ó-várost. Budapestne ] kegyáltalán nincs óvárosa, csak — ócska városrészei vannak. Talán egyedül a budai vár és közvetlen környéke, de az is sti- Jusszegény és a) gyakori ostromok alatt elpusztult minden monumen­tális emlékünk. Pedig minden világvárosnak mag­ja az óváros, mely körül kiépült a modern újváros és az idegenek min­denhol nagy érdeklődéssel tekintik azt meg, sőt Németország nagyobb városaiban alig van más látványos­ság, mint az „Alte Stadt“, amely­nek történelmi jellegén változtatni tilos és minden új épület csak az ennek megfelelő! stílusban épülhet. De ha nincs óvárosunk, építsük föl itt, a még ki nem épült Budán, ahová illik a hagyományok alap­ján, ahogy azt évek előtt kérte már a Hollós Mátyás Társaság. Az a belső félkör, mely a Margit- hidtól a budai belső körúton az Er- zsébethidig vonul és magába zárja a várhegyet, hivatva volna e célra. Ezt kell turáni és történelmi stí­lusban fölépíteni, mely _más volna, mint a német városok stílusa és Bu­dapestet tenné az első keleti város­sá. Természetadta szép fekvése meg van már. A kelet építkezésének min­den szépségét belevehetjük, vará­zsoljunk elő valami turáni ősvonást, amely új volna Európában és külö­nös szépségeket adna Budának. A nyári színház ott marad, ahol van, a kőszinház a Vérmező felső csücskén épül fel. A Vérmező, Buda fürdőváros világszép parkja és ez adja meg az egész városnak a fürdő jellegét. A Víziváros dunaparti gyógyse- tánya, mely ma aszfaltsivatag és gyógyszállódéi adják a kapcso­latot a felső és alsó hévizek között. Ez a dunaparti gyógysétány a köz­pontja lesz és megállítja a hanyatló Víziváros elértéktelenedését. Akkor kerülhet a sor a Halászbástya kiépí­tésére a Corvin térig, a Dunáig. Újlak a kertváros és méltó kerete a felső hévízi fürdőknek. Óbuda égy nagy vidék kereskedel­mi centruma, gazdasági akadémiá­val. őstörténelmi kerete és ősfürdő­je, Árpád templomával, ide épülő Stadionnal és külön vasúti hálóza­tával, egyike lehetne Kelet-Európa érdekes városainak. Akvinkum és a Római-fürdő kö­zött épül majd fel az ideális week- endváros, amelynek a Dunaparton lesz méltó nagy széles szép korzója. A hegyvidék marad továbbra is e világváros tüdeje és klimatikus gyógyhelye. Ez a hegyvidék már megmozdult és ki fogja küzdeni az őt megillető jogokat. Budára kell hozni minden egyete­met minden főiskolát, mert ideáli- sabb iskolákat el sem lehet képzelni, mint olyanokat, amelyek fürdőhe­lyen állanak s ott laknak hallgatói. Ezt is és az idegenforgalmat is in­tenzíven szolgálhatnák itt a nyug­díjas családok. Ide költöznek a festők, a szobrá­szok, mert itt díszes otthonokban akar majd élni a nyuagolmba vo­nult polgárság és itt fog tartózkodni a szórakozást, üdülést, gyógyulást kereső idegen. Pest — úgy, ahogy — fölépült már és most Budán van a sor. így követelik ezt a gyógyvizeink, így követeli ezt Budának állandóan sze­gényedő, vagyonilag pusztuló pol­gárságának nagy gazdasági érdeke. Dubonai Pál. Visszhang Keletről! — Resits Saffet bej szózata. „... Azt szeretnők, ha a magya­rok nem a Nyugatot néznék állandóan, hanem a Kelet felé is tekintenének . . .“ Úgy hangzik, mintha idézet volna lapunk valamely régebbi számából, pedig ezt a részünkről évek óta hir­detett igazságot most, az ankarai nagy napok, a magyar kormány el­nökének keleti útjával kapcsolato­san, a török köztársaság jubileumi ünnepségén mondotta ünnepi beszé­dében Resits Saffet bej, a török par­lament egyik tekintélyes képvise­lője. Az ünnepen részt vett Gömbös Gyula miniszterelnök is és talán ép- ptn neki, az ő személyében az egész magyar nemzetnek üzente ezt a tu­ráni igazságot. A török-magyar kapcsolatokról mondott előadásából kiemeljük a következőket: A két nemzet közös eredete, közös történelmi céljai folytán csupán val­lási differenciák idézték elő az egy­kori török-magyar harcokat. Ez differencia már régen megszűnt. Ma a nemzeti egoizmusnak mindenek fölé kell kerülnie. Az ázsiai vallási miszticizmust Törökországban fel­váltotta a cselekvő^ és alkotás ereje. Azt szeretnők, ha á magyarok nem a Nyugatot néznék állandóan, hanem Kelet felé is tekintenének és szem előtt tartanák a török nemzettel fenn­álló kapcsolatokat. Azokat a hegye­ket, amelyeket a furcsa szláv kultúra emelt kettőnk közé, nekünk le kell rombolnunk. Ez nem megoldhatat­lan feladat, mert hiszen a Nyugat utópiának tartotta Törökország fel­támadását és ez mégis megtörtént. Magyarország megtanított bennün­ket arra, hogy saját céljainkat szol­gálhatjuk úgy is, ha nem harcolunk a Nyugat éllen. Évenkénti diákcsere formájában szeretné a török és ma­gyar ifjúságot közelebb hozni. Ne engedjük, hogy idegen nemzetek tolják fel magukat a törökök bará­tainak, ez a hivatás a magyarokra vár, akik bennünket testvéreiknek tekintenek. Az előadást Pesthy Müller József tőkonzul, Bethlen Pál gróf felső* házi tag és Erödi-Harach Tihamér képviselő köszönték meg. Megszólalt a Dunántúl — A fdrdöügy kérdése megköveteli a Dunán­túl összeforrását Budával — — A „VESZPRÉMI HÍRLAP“ felhívása — A magyar fürdőügy és idegenfor­galom, de elsősorban Budapest szé­kesfőváros polgárságának^ kényel­mes1, olcsó nyaraltatása érdekében fölvetett tervünk, amely a dunán­túli társadalmat részint a saját ér­dekeinek szolgálatában tömöríteué egy „Dunántúli Kaszinódban és így lehetővé tenné az aktaszerű, évekig tartó elintézések rövid úton való el­intézését, — rokonszenvesen fogad­ták a Dunántúlon és Budapesten is. A „Budai Polgári Kör“ szívesen ajánlja föl pompás helyiségeit, szer­vezetét a Buda érdekeit szolgáló mozgalomnak. A nagytekintéljníí „Dunántúli Közművelődési Egyesü­let“ (Demke) fölkarolta az eszmét s ezzel lehetővé tette a harmadik or­szágos jellegű kaszinó létesítéséh Az előkészítő munkálatok máris megindultak és a Budai Polgári Kör rövid időn belül összehívja választ­mányát, ahol letárgyalják a megin­dulás kérdéseit és kiküldik az előké­szítő bizottságot. Ez előbbre vinné a Balaton va­júdó kérdését is és a balatoni vidék vezető orgánuma, a „VESZPRÉMI HÍRLAP“, amely negyvenegy éve szolgálja a Dunántúl érdekeit, egy egész oldalt szentelt e nagyhorderejű és a nemzeti egységet is szolgáló mozgalomnak az alábbi címen közöl cikkében: Megértő hangok „A Dunántúl vezető fővárosi lap­jában, a Budai Naplóban vezércikk jelent meg, amely országos visszhan­got keltett. Buda vezetésével akarja a Dunántúlt társadalmilag egysé­gesen megszervezni, hogy az országnak, fő­leg Csonkahazánknak ez a politikai­lag és társadalmilag mindenkor el­hanyagolt része, de amellett politi­kai, gazdasági} nemzeti és idegenfor­galmi szempontból legértékesebb ré­sze, elfoglalhassa méltó s öt megil­lető helyét a magyar nemzet életé­ben. Az ősz publicista, Viraág Béla el­gondolásában egy Dunántúli Kaszinó lenne' hivatott ezt a minden ízében egészséges és életrevaló gondolatot szolgálni. Amióta emberek laknak a mai Magyarország területén, azóta mindig is Buda volt a politikai s gazdasági gócpont, őskiíályaink székhelye, a szabadság fellegvára, a Balatonvidék pedig a kultúra s civi­lizáció magyar bölcsője. Itt az ideje, hogy mi, dunántúliak is hozzájus­sunk végre a bennünket megillető vezetőszerephez az egész vonalon s ne legyünk állandóan a másodosz­tályú honpolgárok szerepére kárhoz­tatva. össze kell a dunántúli megyé­ket társadalmilag fogni, a központot Budára kell tenni és akkor ennek az egységesen irá­nyított dunántúli társadalmi tám­pontnak meglesznek a gazdasági és politikai kihatásai is.“ (Itt közli a Budai Napló idevonat­kozó cikkének érdemes részét és a következőkkel fejezi be a maga cik­két:) „... A Dunántúl vezetöegyénisé- gei: a főpapok, főispánok, alispá­nok, polgármesterek, főszolgabírák, főorvosok, fürdőigazgatók, nagy- és középbirtokosok, valamint a kitűnő dunántúli sajtó a nagyszerű tervet megbeszélhetnék, megtárgyalhatnák s meggyőződésünk, hogy ez az egész­séges gondolat hamarosan meghozná áldásos gyümölcseit az egész Dunántúl számára. Mem kell ide más, csak egy kis meg­értés, egy kevés jóakarat s a dunán­túli magyarok megint egymásra ta­lálnának. Ezt adja Isten!...“ Pályaudvar a Gellérthegyben — Buda-türdőváros (Buda-Bath) belső pályaudvarának kérdése — Azt a zseniális megoldást Sógor Jó­zsef vetette fel lapunk útján, hogy a mai Déli Vasút pályaudvart, amely a Kelenföld felől érkező vonatokat Buda szivébe hozza a Gellérthegyen átvezető alagúton át, át kell helyezni mostani helyéről a Gellérthegy északi oldalán, a vasúti alagút szájához, a mi ér­dekes különlegessége volna Budá­nak és lehetővé tenné a pályaud­var mai helyének rendezését. Mert azt a hosszú szakadékot, a déli vasút mélyen fekvő úttestét, mely a Gellérttől a Vérmezőig húzódik és a belső várost kettéosztja — föltétlenül be kell tömni, plani- rozni és a fürdőváros rendelke­zésére bocsátani. Ez a megoldás annyira természetes, kézenfekvő, olcsó, hasznothozó és kü­lönleges, hogy azt mindenki elfogadta és talán egyedüli baja, hogy kívül álló egyén, egy kevéssé ismert, fiatal épí­tőmester vetette föl, termelte ki, — nem pedig az arra hivatott intézmé­nyek. Ma azonban a hiúságnak ez a kérdése nem lehet mérvadó és a tervvel a hivatalos köröknek is foglalkozniok kell, mintahogy foglalkozik azzal vitéz Martsekényi Imre, a „Pesti Hirlap“ e hó 4-én megjelent számába, írván töb­bek közt a következőket a Tabán rende­zésének kérdésével foglalkozva: „ . . . A Tabán rendezésének kérdé­sénél nem lehet kizárólagosan a mai rossz pénzügyi viszonyokat alapul ven­ni, mert amit ma elhirtelenkedve eset­leg elrontanak és agyonépítenek, azt száz év alatt sem lehet majd helyre­hozni. Tudomásul kell venni, hogy a Tabán körül Budapest már felépült és hogy Budapest város problémáival és lakosainak kívánalmaival, továbbá a fürdőváros kérdésével szervesen függ össze a Tabán rendezése . . .“ „ . . . Szorosan összefügg ezzel a bu­dai Dunapart rendezésének problémá­ja, a Gellérthegy szerves bekapcsolása, úgyszintén az állandóan fel-felbukkanó körvasút terve, mert hiszen a Délivas­út pályaudvarának a gellérthegyi alag­út és jelenlegi igazgatósági épület kö­zé való áthelyezésével1 Buda-fürdőváros pályaudvarának kérdése is meg volna oldva, úgyhogy az ideérkező fürdőven­dég közvetlen a fürdővárosban szállna ki, de a Pestre igyekvő utas is pár perc alatt elérheti a transverzális utón és Erzsébethidon át a Keleti pályaudvart és nem kell Kelenföldön át végigzónáz- ni 15 kilométer fölösleges utat a fél vá­roson át, hogy a Barose-térro jus­son . . .“ „ . . . Ezekkel a kérdésekkel már so­kan foglalkoztak, de úgy látszik, hiába. Pedig kimutatták, hogy a régi déli­vasúti pályaudvar elbontásával és ily módon való áthelyezésével legalább 6—7 millió értékű és beépíthető te­rület szabadulna fel, egyben nem vágná ketté a vasúti vonal Budának ezt a részét, mert ebből a pénzből az alagút végződése utáni sziik völgykatlan befedésével, az új föld­alatti budai fürdőváros pályaudvarik bátran meg lehetne építeni, a legmo­dernebb formában, sőt az egész dunántúli forgalmat ide koncentrálva, villamos vontatással a keleti pályaud­vart ez által tehermentesíteni, amivel a világ legnagyszerűbb füstmentes föld­alatti és mégis földszintes pályaudva­rát kapná Budapest a város szivé­ben . . .“ „ . . Erről hallgat a pályázat, pedig ugyancsak összefügg a Tabánnal ...“ Belső Budának szinte életkérdés a délivasúti pályaudvarnak ily módon való átépítése. Az óbudai hid ügye Nagyon természetes, hogy Óbudán erős kételyekkel kisérik az óbudai híd kérdését, mert negyven éve bo- londítják az ottani polgárságot ez­zel és állandó (kortesesáközül szol­gált ez az ügy minden választásnál. Most azonban makacs pátrónust ka­pott ez az ügy Kozma Jenő dr. or­szággyűlési képviselőben, aki mint Buda képviselője, állandóan napi­renden tartja azt. Az ő szavában még nem csalódott Buda és ma már tények bizonyítják, hogy a kormány a legkomolyabban intézi ezt a kér­dést, nemcsak elvileg, de a gyakor­latban is. A hivatalos közlés szerint: „A közmunkatanács — mint a te­lekkönyvi jelentésből kiderül — hoz­záfogott az óbudai híd építésének szabályozási előkészítéséhez. Meg­vette a Zichy ueca 7. számú házat 70 ezer pengőért — eddig az evangéli­kus elemiiskola hajléka volt — s le­bontatja több más Zichy uccai ház­zal együtt, mert a szabályozási terv szerint nagyobb tér lesz ezen e he­lyen.“ Munkatársunk érdeklődött az ez irányban folyó munkálatok felöl és úgy értesült, hogy a vasgyárakban már dolgoznak a terveken, amelyek alapján az óbudai híd vasalkatré­szeit öntik, közvetlenül a Boráros tér—Kelenföldi híd alkotórészeinek megöntése után. Odaát Pesten nagyobb bizalommal vannak a híd-ügy iránt és — mint rendesen — jóval megelőzték Óbu­dát, mert pozitív értesüléseik alap­ján egészen új városrész épült fel a Margithídtól : és Lipót körúttól északra, éppen az új óbudai híd föl­építésétől várható, városfejlesztő és gazdasági megmozdulás hatása alatt. Néhány év múlva megismétlődik ez Óbudán. Ji Vérmező története dióhéjban a következő: Akkor — 1686-ban, Budavár vissza­vétele után megszűnt Budán minden magántulajdon és a város autonómiá­ja is. Katonai uralom következett és csak 1703 október 20-án — most 216 éve — vették vissza Budát polgárai 18 ezer forintért Lipót királytól. így ál­lott vissza ismét a város autonómiája és a magántulajdon. A Vérmező jp így került magánosok tulajdonába, akik siettek ide házakat építeni. Csakhogy 1719-ben Regal tábornok 59 hold földet az Ördögárok mentén lefoglalt és el­kergette onnan a lakósokat. Hiába ké­relmezték a visszaadást Becs ben, az udvarnál süket fülekre találtak. 1722- ben vitték a budaiak először ezt az ügyet az országgyűlés elé, de ott sem találták az időt erre alkalmasnak, minthogy 100 éven át sohsem volt al­kalmas, mert 1822-ben szintén hiába kopogtattak ott. Azóta birtokolta az osztrák katonai kincstár ököl jogon, ho­lott ezt a területet csengő pénzen vásá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom