Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-04-05 / 1078. szám
) XXAXl év» lWHI.fe ELŐFIZETÉS: Egy ívre . 24.~r P tifpggm évre . (}.— P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, iimelvek- n.ek trivíitalos lapja — tagjai { é 1 á r o n kapják 1932. ÁPR HÓ S hirdetések Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÄHtttM HtrOtfituttk oigy kolviiaii) Budiét érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár- I felelős szerkesztői sadalom, művészet ás sport torán szolgáló újság VIRAÁG BÉ L A Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-u.24 Telefon: Aut. 502—06. Hivatalos órák: délután 4-6-lg Beszélünk es csak beszélünk... A bizottságok szóözönébe fulladunk. Örökös tanácskozások, örökös viták, szóáradatok, eszmehömpölygések nap- nap után, hét-hét után és múlnak a hónapok anélkül, hogy az ország gazdasági helyzetén egy vezérgondolattal segítettünk volna. Hiányzanak azok az alapvető tervek és vezéreszmék a Városházán is, ahol sok jóakaratú ember részletkérdéseken vérzik el és összefogható nagy energiák szerteesve hullanak a porba. Valami kicsinyes okok miatt még mindig nincs meg Budapestnek átfogó nagy szabályozási terve és a mi számunkra az a nagy baj, hogy Buda számára sincs átfogó fürdőváros terve. Fórum volna elég: az Idegen- forgalmi Tanács, az Idegenforgalmi Hivatal, az Idedegenforgalmi Szövetség és mondjuk, hogy az IBUSZ is. A városnak van nagy mérnöki hivatala és magas kulturális helyen áll a „Mérnök és Építész Egylet", mely némi segítséggé1! szívesen írna ki eszmei pályázatokat minden olyan város- rendezési kérdésekre, amelyek évtized óta lógnak a levegőben. Ezek közé tartozik elsősorban az a kérdés, hogy mi lesz a Várral? Azután jönnek sorjában: mi lesz a Vérmezővel? Miképpen épüljön ki . a Tabán? és miképpen kell belevonni a fürdőváros tervezetébe a budai hegyvidéket? A keserűvízforrások megváltásának nemrégen felmerült kérdésével kapcsolatos ismét a kelenföldi sugárút kérdése, amely a vasúti töltésn túli rész városrendező és gazdasági kérdését oldaná meg és fölépülne a Boráros- íéri híd tengelyébert, föl a Dobogódombra, amely mögött az Örösdi völgyben bugyognak világhírű keserűvízforrásaink. Buda alsóváros nagy medencéjét a Lenke-út nagyszabású kiépítése a vele párhuzamos utakkal együtt Budapest világváros egyik legszebb részévé tehetnénk, ha komolyan foglalkoznánk a kelenföldi pályaudvar áthelyezésével és a városrészt kettéosztó töltés lebontásával. Amíg ez a holt gát kétrészre osztja a Kelenföldet, addig ott egységes szabályozási tervről szó sem lehet. Addig nem emelkedik a telkek értéke a gáton túli részn és csak egy hatalmas sugárút hozna e környékre világvárosi forgalmat, ba egyúttal fölépülne ott a Karlsbaddal vetekedő ivókúrás fürdőhely, az örösdi völgyben, a Dobogódombon túl. Az teljessé tenné a fürdővárost kint. Csak bent kell elintézni. A fürdőváros világraszóló tervét le' heteti erűié teázi valami ócska kis törvény, amelyet akkor hoztak, amikor még abban a téves hitben élt a világ, bogy egy-két fúrás révén megnyitott új forrás nyílásán át egynéhány év alatt kifolyik alólunk az a forró tenger, amely táplálója ezeket a budai forrásokat. Azóta kiderült ugyan, hogy száz ésszáz forráson át, végig a budai dunaparton, évezredek óta ömlik a forró víz a Dunába és mégsem apadt el, de még csak le se apadt Ez a különös kis törvény, amely határokat vont a fürdők közé, nehogy egymás vizét apaszák, még azt sem engedi meg, hogy valaki a saját területén kutathasson új források után és megesett az a komikum, hogy Budapest székesfővárost megbírságolta az állam .300 pengővel, mert a Rudasfürdő forrásteridetén újabb források után mert kutatni. Két fúrást elnézett a bányakapitányság a fővárosnak, ahol egészen más öszetételű gyóygvizeket talált Pávciy Vájná Ferenc, de a Rác- fiirdö panaszára a harmadik fúrást már betiltották. Pedig az egyik forrásban a purddi vízzel csaknem-azonos gyógyvizet találtak. A fürdőváros érdekéberr1 ezt a naiv törvényt meg kell változtatni.' , A nagy kérdések nálunk mindig valami ilyen k's okon botlanak eh Szállodáink üres emeletei bizonyítják, hogy idegenforgalmunk már egyáltalában nem forgalom, ez már idegenpangás. És únev— a gondviselés új htokat jelöl ki számunkra, megalakul BullánJ a moTiammedán hitű magyar állampolgárok Giil Baljáról elnevezett yallásközss'ágei és felérik fordljta az- egész iiiohammédánvilág szemét. Turáni testvéreink, akik izlamhiten élnek, felújítják a hagyományaikat és az itt eltemetett szentjük révén keresik a kapcsolatot Budimnál, az ősi Budával, ahol mohammedánhitű törökök építették azokat a fürdőket, amelyek megváltást hoztak a szenvedő emberiségre. Londontól Arábián és Indián át Jáva szigetéig fölkeltették a moham- medánvilág érdeklődését és ma már arai) újságok vezetőhelyen követelik, hogy a mohammedánvilág európaj központjává tegye Budapestet. Egymásra talált a turáni vér. Nagyarányú idegenforgalmi áradat elől húzták fel ezzel a gátat és amit vesztettünk eddig a Nyugaton, busásan megtéríti azt a Kelet. Boldogarábia ura és királya, Feihsal emir külön szózatot intézett a mohammedánokhoz, hogy áldozatkészséggel tegyék lehetővé Budán a mecset és a mohammedán egyetem építését. Nem turáni vér, nem magyar ,aki nem érzi ki ennek a mozgalomnak sorsdöntő jelentőségét. Azalatt itthon egy ember érdekében megindult valami lepelalatti mozga* lom, hogy megmentse annak kegyelmi úton szerzett apró jövedelmeit és ehhez a játékhoz segédkezet nyújt az egyik követség, ahelyett, hogy minden erejével előmozdítaná az ázsiai müveit népekkel való szorosabb barátságunkat. Ennek áz> egy kisembernek az érdekében befolyásolják a hivatalokat, lent is lent is és építik az akadályokat, építenek -új gátakat a várható keleti idegenforgalom elé. Lehetetler, hogy,ezen a kis okon forduljon a bennünket oly melegen érintő keleti kérdés és a vele kapcsolatos keleti idegenforgalom. Itthon ösztönszerűen készül erre a keletről várható forgalomra a polgárság, ma még csak külső formákban, ami abban nyilvánul, hogy kávéházak régi nevét ismert kelet; városok nevére változtatják át. Az egyik fürdő- vállalat a maga tószerüen kiképzett forrását „Giil Baba tó"-nak óhajtja elnevezni. Az egyik fürdő városcsúfitó kéményét minaretté alakítják át, ahonnan az Istent' dicsén majd a muezzin. Csak az illetékes hatóságok halasztják hétről-liétre a törvényesen megalakult magyar muzulmán vallás- özség hivatalos elismerését. Ez teljesen beleillik és teljesen méltó a mai viszonyainkhoz. Beszélünk és csak beszélünk... Minden csak keret, csak cím, lényeg nélkül. Jó alkalom újabb tárgyalásokra, megbeszélésekre s a szóhullámokban elvész a lényeg, elpusztul a magyar jövő. Mire várunk? ítéljen a nagyvilág!.. — A kisantant vallomása — Borah újabb nyilatkozata Irta: Vákár P. Arthur dr. Sokszor cikkázott végig Európa egén a kisebbségi kérdés, a trianoni béke, de ilyen égzengéshez, földrengéshez hasonlatos megnyilatkozások tizenhárom év óta még alig rázták fel a világ közvéleményét. A nagy prelúdium, a dunai konföderáció volt, amelybe igazán belekivánkoztak azok a nyilatkozatok, amelyek Romániából, Csehországból és Amerikából hangzottak fel s amely nyilatkozatok külön-külön és egyenként történelmi bizonyítékai annak a világbotlásnak, amelyet a győzelmi mámorban tobzódó antanthatalmak Trianonban elkövettek. Már magábanvéve a Tardieu-terv bizonyság. Isten és ember előtt, hogy a dunamenti államokat a gazdasági csőd szélére juttatták a páriskömyéki békék, de letagadhatatlan bizonyság amellett is, hogy már nemcsak Európa nem bírja el a rettenetes botlás következményeit, de már a földkerekség don- gázata is recseg'ropog a minden emberi alkotást fenyegető gazdasági földrengéstől. Hallgassuk a csonkaország négy tájéka felől érkező hanghullámokat. Hallgassuk, mit mond Nagyrománia egykori minsztereánöke, magyar kenyéren felnőtt, egykor a magyar parlamentben szereplő Vajda Sándor? Hallgassuk csak, mit mond a tejjel- mézzel folyó Kánaánról, a mnden románok álmát jelentő Nagyromániáról? „Az erdélyi románság — mondotta a volt román miniszterelnök — évszázadokon nem ment át oly szenvedéseken, mint ma. Nagy Románia megvalósításával a zür-zavamak és szenvedéseknek olyan özöne szakadt az er- dély románokra, amilyenekre még nem volt példa a történelemben. Nyíltan bevalljuk, hogy autonomisták vagyunk és teljes erőnkből tiltakozunk a bukaresti központ tiranizmusa ellen, amely csak Erdély kizsákmányolására törekszik. Jól vigyázzon Bukarest, — kiáltott világgá Vajda-Vojevod Sándor volt román miniszterelnök, mert könnyen forradalom következhet“ Tizenhárom év után, a dákó-román álom megvalósulása után, ez az erdélyi románság leplezhtetlen érzése, véleménye. S ha pedig ök, az urakodó faj, fgy beszélnek, akkor m<csoda panazsra, jajkiál- tásra van joga a magyar kisebbségnek. s a többi nemzeti kisebb- _ségeknek?.., Vágj? '^séjj&ilzás felé fordítsuk-e figyelmuünket, ahol tizenhárom év alatt nagyszrűen értettek ahhoz, hogy a világot telekürtöljék a cseh „demokráciával" s tele hazudjék, a világ fülét a csehszlovák „testvériséggel" és fejlődésével"?... Már a Tardieu-terv válasz a cseh fantazmagóriákra, mert hogy ha Prága valóban Páris erejével és gazdagságával rendelkezik, akkor nem volna szüksége arra, hogy mint Páris kitartottja, mindig üres kezét nyújtogassa a franciák felé. A csehországi gyöngyállapotokról, a Ománjaihoz hasonló képet fest a prágai Ceske Slovo, nyíltan megírva azt, hogy a csehek elveszítették önbizalmukat. „Ha összehasonlítjuk magunkat a magyarokkal, németekkel, olyan nemzetekkel, amelyeknek okuk volna önsanyargatásra, mert a béke elvette országukat, az összehasonlítás a mi rovásunkra üt ki. összes szomszédainkban több az államalkotási energia,- mint bennünk. Akár megcsonkított, akár gyönge, akár a kimerülés szélén álló állam, de az ő államuk, ez a magyar és germán állami gondolat amely- ént szükség esetén újból valameny- nyien együtt mennénk a harcba. Az államiságnak ily magasztos érzete, belőlünk, esetiekből, hiányzik.“ KeLI-e ennél erősebb égzengés, amely azt bizonyítja, hogy az agyondédelgetett országban, e piondvacsi- nált országban nincs meg az államiságnak magasztos érzete. Vagy nézzünk le Zágráb felé? Hallgassuk-e a a belgrádi cs zágrábi börtönökben sínylődő rabok jajkiáltását, a diktatúra szörnyűségeit? Mind, mind beleillenek abba a prelúdiumba, amelyet a Tardieu-terv akar megoldani, hogy vagy felszabaduljanak a leigázott népek és talpra- álljon a gazdasági rend, vagy Vajda Vojevod szavai szerint: Vigyázzon Bukarest, Prága, Bel- grád, mert könnyen forradalom következhet! És bogy a reményvesztett világnak legyen ném; bátorítása, vigasztalása, Európán végigjártatött tekintetünket Amerikára kell szegeznünk, ahol Borah szenátor újból megszólalt, hogy ismét el jegyezze magát a revízió nagy gondolatával. Borah, a Felvidék ré' szere népszavazást követel. Magyar- országnak Erdélyhez való jogát vitán felülinek tartja. Azt tanácsolja a tótoknak, Borah szenátor, hogy „egyezzenek ki újból, egyesüljenek a magyarokkal, akikét a leglovagiasabb nemzetnek ismer." így kerül a világ itélőszéke elé ,a nagy magyar probléma, amelynek ezeréves történelmi hivatása mellett a világ négy tája tesz tanúbizonyságot. .. Zogu albán király ajándéka Budának Különös keleti pompával fogadták Albániában Husszein Hilmr budai nagymuftit, ahogy arról a magyar napisajtó is megemlékezett. Elutazása előtt a tiranai . nagymecsetben ünnepélyes búcsúistentiszteletet is tartott, amit búcsúebéd követett a Grand Hotelben, amelyen resztvettek az albán politikai és társadalmi vezérek: Mussa eflendi luqua belügyminiszter, Leon de Ghilardi tábornok, hadseregfőparahesnok, Dr. Ozmán Bey egészségügyi-, Szalih eflendi Vuciterni agrár-, Vrioni Hosszéin Bey külügyi-, Ekrem Bey udvari miniszterek és a kultuszminiszter, aki katolikus, azonkívül Ahmed Naypi vakuf-igazgató, Hafiz Esszád Domni, a muzulmánalbán Komité főtitkára, M. Miülahi tiranai nagymufti, llvi Rezuli képviselő, Asszim Abd-Ullah Spuzi mérnök- ségi igazgató, lashar Erebara sajtófőnök, Szalih Niazi Dede a bektási dervisrend főnöke, Hajrullah Sakir külügyi államtitkár, Ali Riza bey Koszo- lovi ezredes, az albán határőr-dandár parancsnoka, Omer Bey képviselő, laver Ruzsdi Bey szerkesztő képviselő, a „Bessza“ napilap főszerkesz- | tője, Tahirbey Dizdari a belügymi- j niszter sajtófőnöke, Hajrullah Szldky vámigazgató, Abdurrahman Bey, a király volt nevelője, Ihsan Bey Liba- hova főszerkesztő, több főpap és diplomata. Este szállott hajóra Durazzóban a budai nagymufti s Bárin át, Bécset érintve, vasárnap délben érkezett vissza székhelyére, Budára. Gül Babához. A hajóra felvonták a magyar lobogót Munkatársunk beszélgetést folytatott a magyar autonóm izlám-fele- kezet legfőbb papjával, aki nem győzte az olasz és. albán hatóságok előzékenységét dicsérni é$ elmondta, hogy felejthetetlen emlékű napokat töltött, mint a király vendége Albániában, ahol nagy a rokonszenv Magyarország iránt, ami rövidesen igazol !dni fog a két ország kereskedelmi és kulturális viszony kimélyítésében. Közölte a nagymufti, hogy Magyar- országra vonatkozó előadásait mindig zsúfolt termekben, rendkívüli érdeklődéssel kísérték és az albán sajtó, főleg a két napilap, a „Bessza“ és az „Óra" a legmelegebb barátsággal foi- lalkoztak utazása kapcsán a magyar- albán viszonyok kapcsolódásával. A tavaszi magyar lovasmérkőzé-i sekre és távlovaglásra feljönnek: Sakir Hajrullah bey huszárfőhadnagy, külügyi államtitkár, Ali Bey Erebara vezérkari őrnagy, Ihsan Bey Libahova főszerkesztő és egy albán mohammedán hölgy is, akik mindannyian részt- vesznek a lovasmérkőzésben. Augusztusra, ha addig a magyar izlámtanintézet (collegium islamiti- cum) megnyílik, félszáz albán diák jön Budapestre, hogy tanulmányait itt folytatná. A Gü lBaba mecset és főiskola céljaira Zogu király ötvenezer arany- pengőt, az albán kormány ugyanannyit és az ottani komité révén ennek az ajándéknak háromszorosát ajánlották föl a nagymuftinak, amely összeget az alapkő letételekor folyósítják. A bektási dervisrend (Giil Baba volt a rend egyik alapítója) nagy vagyonával szintén a magyar autonóm izlámfele- kezet segítségére siet, maga a rendfőnök a nyáron Budára jön, hogy itt, a helyszínén szerezzen személyesen tapasztalatokat. A nagymuftinak a rend díszes turbánt ajándékozott tisztelete jeléül. Az albán kormány Budapesten képviseletet állít, amit a magyar kormány viszonoz Tiranában. A budai nagymufti az ileltékes tényezőkkel az ünnepek után közli tapasztalatait és átadja a rábízott leveleket is. Az albán király külön megköszönte a főváros főpolgármesterének és polgármesterének, a Máv. el- íökigazgatójának és a kereskedelmi miniszternek á hozzá juttatott, az országot és Budapestet bemutató díszalbumokat. Budai trafikosok sérelme Telefonbódék az utcán Egyfelől a kenyértiarc, másfelől az utca közönségének kényelme. Az első annyit jelent, hogy a kistrafíkos valamit a telefonból is keresett. Most is keres, de sokkal kevesebbet. A kereset,a mammutközpontba folyik be. A Telefonautomata Rt. az engedményese az utcai és kávéházi telefonnak. Ezemelteti százszámra az utcákon a telefonbódékat. Ezt sérelmezik a budai trafikosok, mert ma már alig jön valaki a trafikba telefonálni Valaki belenynlt a trafikosok zsebébe és a megcsappant jövedelmüket dézsmálta. Kitűnő üzlet lehet u telefonautomata. , Akik ismerik a működését, azt mondják, hogy naponkint 15 ezer pengőt szállítanak be a központba az automata trezórokból. 365-ször 15 ezer pengő az 5,375.000 pengőt tesz ki évenklnt. Nem rossz üzlet egy magánrészvénytársaságnak. Nem volna rossz üzlet magának a m. kir. Postának sem!... A telefon kezelése a posta műszaki üzletágazatához tartozik. A telefonautomata is. A részvénytársaságra jóformán csak a bódék felállítása, a trezosok naponkénti kiürítése és a Rt. adminisztráláa tartozik. Nézzük a bódét, számolgatunk. Miért magántársaságé ez az 5—6 milliót jövedelmező vállalat? Ebből legalább egy millió a trafikosoknak jutott. Miért az a töméntelen sok bódé, ott is, ahol szükség van reá s ot tis, ahol a napi bezslogáltatás vajmi kevés. Nem a bódéért magáért kelle a sok bódé? A telefonbódét mindenki megismerheti. Reá is van írva a bódéra: T elelonautomata. Most zománcozott táblákat is tesznek reájuk. Miért? Sok telefonbódé, sok zománcozott felírás. Miért? Kikért? Annyi sok kérdés tódul itt előtérbe, hogy a közönség nem is tud a sok kérdésre felelni. Talán egyszer majd feleletet ad ezekre a kérdésekre a Telefonautomata Rt. A közönség csak számolja a százakra menő, ezrekbe kerülő bódékat. Miért? Kiért? Kikért? 0. S. Ctmire az ország számit Qusuét utáni uisszáang, — Ceuéta Tbudaí %aptó cikkére. Tekintetes Szerkesztőségi Nines más tiszta papirosom, mint a budai verébhez" címzett vendéglő étlapja. Erre írom ezt a levelet, mint szellemi kényszer megnyiiatko- kozdSt. A Szeged—budapesti 4 pengős Máv. vonattal jöttem a fővárosba s otthon elkészített programomhoz híven, meglátogattam a szépséges B u d át, végig élvezem egy lestői őrségváltást a királyi palotában s mint a keleti idegenlorgalomban hivő „igazhitű" leikerestem Gül Baba sírját s bolyongásaim közben, ebédre betévedtem a „3 verébhez" cimzétt vendéglőbe, amelynek ablakában először sokáig gyönyörködtem a jól táplált három barlanglakó verébben. Itt, ebben a csendes budai vendéglőben került a kezembe a Budai Napló húsvéti száma s mondhatom, élvezetes egy órát nyújtott a lap elolvasása. Tiszta hazafias hangja, nemei hevülettől vezérelt cikkei egyenesen reá kényszerttettek arra, hogy az egyik étlapot levétirdsra hnsziifjam | lel. Gondolom, ezzel is szolgálok a I magyar ügynek. A Budai Napló sétája „A Pesti Vigadó dunai frontján" az idegenforgalom jövendő kilátásait sejteti. Én, aki — talán — ezerszer jártam a fővárosban, a Máv. 4 pengős kirándulásával 1001-edszer is eljöttem s nem csak hogy nem bántam meg, de ime, írásommal, levelemmel is igazolom, hogy minden órának, minden kedves benyomásnak leszakítom virágát. v Ahogy a Budai Naplót, ezt az előttem ismeretlen újságát (szégyellem magam ,hogy 29. évfolyamát éli s most olvastam először) végig olvastam, visszatértem az első oldalra, hogy a vezércikket is elolvassam, bár — kijelentem — címéből ítélve „R c- részt fie feszit v e“ azt hittem; hogy tiszteletre méltó húsvéti alkalmi cikkét lesz szerencsém olvasni. Alaposan tévedtem. A kresztre feszített magyar nemzet kálváriájáról szólt a cikk, de valami különös szokatlan tormában Íródott, mert gyakorlati kérdd-
