Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-10-23 / 972. szám

f I XXVI. évfolyam, 972. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 október 23. A Beszakadt polgárok Leszakadtak a város szerencsét­len telekspekulációja miatt. A budapesti új polgárság leg­értékesebb eleme az, amely mun­kával, szorgalommal tőkét gyűjt, hogy családjának otthont építsen. Sok munkásból is így lesz pol­gár. Aki házat épített magá­nak, az természetes ellenfele min­den kommunisztikus mozgalom­nak. Ezek az új telepesek, akik apró telkeken apró' házaikat épí­tik kicsi kert közepén, a legalkal­masabb pionírjai a város fejlesz­tésének, szinte hivatva arra, hogy a város határán innen kultúrát termeljenek és azokat a nagyrészt parlagon fekvő területeket bené­pesítsék. Budapest székesfővárosnak nagy kiterjedésű területei vannak a pesti oldalon a futóhomokban, de Budán is, fönt az akvinkumi me­dencében és lent a Kelenföldön. A budai oldal jobb, mert alkal­masabb a kertművelésre. És mégis mi történik Buda­pesten ? Aki vonaton Vác felé utazik, azt látja, hogy a vasútvonal két oldalán, a megyeri határban szá­zával épül az új családiház. A Károlyi grófok okos és ügyes parcellázó politikával értékesítik ott a nem nagy értékű földjeiket és Káposztásin egy er községe né­hány év alatt háromszor akkorára nőtt, mint volt azelőtt. És ne higyje senki, hogy ezek az új telepesek Megyer község lakosaiból rekrutálódnak. Ezek mind budapesti lakosok voltak, akiket a szerencsétlen lakásviszo­nyok üldöztek el Budapestről és akik máskép nem jutottak békés, csendes ha jlékhoz, mint úgy, hogy munkahelyüktől távol ugyan, de a saját maguk hajlékába költöz­tek. Csupa derék, becsületes, szor­galmas polgárember. Ezzel aztán végleg leszakadtak Budapest emlőjéről. Az a szerencsétlen parlamenti játék, amit a Városházán foly­tatnak, — az az együgyü válasz­tási rendszer, amely a tisztviselő­ket a saját érdekükben folytatott korteskedésre, megalázó kilincse­lésre kényszeríti, — azok a gyű­lölködéssé fajult felekezeti elkü­lönítések, a polgárnak polgár el­len való kijátszása, — olyany- nyira elfoglalják a város irány­adó köreit és az uralomért ver­sengő pártokat, hogy évek hosszú sora óta., semmiféle nagyobb ará­nyú koncepciót semmiféle téren a Városháza kitermelni nem tu­dott. Ezért szakadtak le ezek a pol­gárok. A Városházán egyáltalán nin­csen telepítési politika. Nincs ön­tudatos városfejlesztés. Egyálta­lában nincsen semmi, ami egy világváros vezetéséhez okvetlenül kell. Még csak szabályozási terve sincsen a városnak és ezt keserü- lik meg a Filatori-gáton túli tele­pesek is. A főváros csak akadá­lyokat gördít a települések elé, amelyek lehetetlenné teszik, hogy kistőkéjü ember Budapest hatá­rában családiházat építhessen. Kiáltó abszurdum, hogy a kelen­földi medencében 150 négyszög­öles telkeken is lehet építkezni, viszont az akvinkumi medencében csak 300 öles telkeken. Hogy miért, azt talán az Autonómia tudná megmondani. De van ennek még egy rette­netes hátránya. Ez a kivándorlásra kényszerítő telekpolitika okozza nagyrészt a budapesti élelmiszer piacok drá­gaságát, mert Budapesten mindig csak azzal számolnak, hogy itt egymillió embert kell étellel el­látni, ilyen mennyiségben kerül élelmiszerárú a piacokra. Itt pe­dig másfélmillió ember étkezik, mert ezek a leszakadt polgárok, ezek a kivándorlásra kényszerí- t.ctt, de kenyerüket Budapesten kereső polgárok, itt dolgoznak, itt étkeznek és csak hálni járnak haza, a megyeri határba. Ezt aztán sínyli minden: — a kultúra elsősorban, mert fogynak az elemi iskolák tanítványai, fogy a színházlátogató, mozibaj áró kö­zönség, mert a megyeri határból nehéz bejönni a hangversenyre, a színházba és más kulturális he­lyekre. Az akvinkumi medence azzal a néhányszáz Megyeren épült házzal megtelt volna és Buda piacát kerti veteményekkel, gyü­mölccsel látná el. A Batthyány­ién vásárcsarnok üres, de ki jöj­jön hát oda árusítani? Ezek a telepesek Óbudáról régen betöl­tötték volna ezt a vásárcsarnokot, így kapcsolódik egymásba sok kérdés, de nincs senki a Város­házán, aki ezekkel foglalkoznék és az új generáció, az új polgár­ság így szakad le egymásután Budapest testéről és honosítja meg a főváros környékén, hatá­rán túl azt. a tanyarendszert, amely a múlt századbn még elfo­gadható volt, de Csonka-Magyar- országon, elsősorban csonka Bu­dapesten — szinte gyógyíthatat­lan sebeket üt, A leszakadt polgárság. Viraácj Béla. Budán, 1Q2Q október 22 Válságba jutott a fővárosi útépí­tés, mert a tizenkét és félmillió pen­gős útépítési programúiból a főváj ros költségvetésében alig öt millió pengő maradt. A vesztes természe­tesen Buda lesz, mert a legkönnyeb­ben és legszívtelenebbül ott dolgo­zik mindig az útépítéseket törlő pi­ros ceruza. Az I. és III. kerületben néhány utca talán még» csak kap állandó útburkolatot, de a II. kerü­let csak makadámúoz jut. Aszfalt és egyéb tartós útépítés lesz az I. kerü­letben: Alkotás-utca 150.000 pengő költséggel. Győri-út második részlete 80.000 P. Engedi-utca, az Alkotás-u. és Böszörményi-út között 190.000 P. Horthy Miklós-út, az Ercsi-utcától a kelenföldi pályaudvarig, 500.000 P. Németvölgyi-út, az Istenliegyi-út és Orbánhegyi-út között, 160.000 P. Gellért-tér 350.000 P. Lenke-út, a Fehérvári-út és Horthy Miklós-út között, 115.000 P. Budaörsi-út, a Villányi-út és. Lenke-út között, 180.000 P. Casino-utca, a Dísz-tér és Bástya-sétány között, 16.000 P. Náw- dor-ucea, a Bécsikapu-tér és Kapisz- trán-tér között, 30.000 P. Kard-utca, az Országház-utea és Fortuna-utea között, 20.000 P. — A III. kerület­ben: Raktár-utca, a Miklós-tér és Vörösv ári-utca között, 130.000 P. Bécsi-út, a Kenyeres-utca és Fényes Elek-utca között, 350.000 P. Szél- utca,, a Kórház-utca és Raktár-utca között, 100.000 P. Viador-utca, a Szőlő-utc-a és Bécsi-út között, 70.000 P. Szen,tendrei-út, a Bogdányi-úttól kifelé, 100.000 pengő költséggel, — ha ugyan ezekre is sor kerül. Idegenek, külföldiek, akik a Sváb­hegyi Fogaskerekű vasút Széchényi- állomásón leszállva, a fogaskerekű svábhegyi végállomásáról a jános­hegyi kilátó vagy a Normafa felé törekednek, boldog-boldogtalant kér­dezni kénytelenek, mert semmiféle iránymutató tábla vagy tájékoztató' a végállomás közelében nincsen. Ezen segíteni kell. A reiiiitásoK Hehkálo Már 17 esztendővel ezelőtt megje­lent egy röpirat Polalcovits Zsig- mond tollából a fenti címen, de bu­dapesti szokás szerint, ;az illetékes körök nem is hederítettek rá. Ezt a brosúrát az évek során kétszer is méltattuk és igyekeztünk erre a kér­désre felhívni a figyelmet. Hiába! Hol volnánk ma már e téren! A vá­ros közigazgatásának a felét a világ reumás betegei fizetnék és nem pan- gana itt sem a kereskedelem, sem az ipar. Hja persze, azt a szerény Polakovits Zsigmond írta és Buda­pesten nem akadt tisztiorvos, aki en­nek a gondolatnak hozsannát zen­gett volna, mint ahogy zengte a lágymányosi pocsolyába tervezett strandfürdő ötletének. Most, hogy Szviezsényi Zoltán dr., a Fürdővá­ros Egyesület fáradhatatlan igazga­tója összegezte az itt lefolyt reuma­ellenes kongresszus eredményét és közölte a reuma ellen küzdő nemzeti és nemzetközi bizottságok elnökeinek egyhangú véleményét, mely szerint Budapesten nagy'^irányokban van meg minden tényező, hogy a világ legelső fürdővárosa és a reumások Mekkája legyen, — most felfigyel rá mindenki. Can. Breemen, a nemzet­közi reumaellenes bizottság elnöke a Rockef eller-alapítványok , igénybevé­telével Budán akarja megépíteni az első nemzetközi reumakórházat. Az északi államokban nincsenek hőfor­rások. A német bizottság elnöke, Dietrich professzor, Ferreyrolles francia, Gunzburg brüsszeli egyetemi tanár azt sajnálja, hogy Budapest nagyhatású forró gyógyforrásairól fogalma sem volt és elképed azon, hogy a város és állam oly keveset tesznek e források népszerűsítése ér­dekében. Ezek a jó urak azt hiszik, hogy itt valaki törődik ezekkel. Itt a tanácsnok urak és a polgármester urak csak azzal törődnek, hogy nyug­díjaztatásuk esetén, hol fognak elhe­lyezkedni háromszoros fizetéssel. A j város . . . ? A polgárság .. . ? ... Eh, kárba vész itt minden okos szó, ha nem néz ki belőle valami zsíros ve­zérigazgatóság ! ®d)mt fdEjau’tt mer au3! Dörgedelmes levelet kaptunk Buda felső részéről, Kraxelhuber Tóbiás úrtól, ékes óbudai sváb nyelvezettel, amelyben feldúlt lelkiállapotában és öntudatos polgári gerjedelmében rob­ban ki az új fővárosi törvény ellen. Az kéne még, hogy a bábaasszonyt Kőbányára ne a polgármester, ha­nem a főpolgármester nevezze ki! Megeshet ilyen szégyen az óbudai bábaasszonnyal is. Ilyen sérelem még nem érte az autonómiát és igaza van Friedrich István úrnak, hogy nincs más mód, minthogy nagy tömegek élén felvonuljon a budai várba .. . „Das ist der richtige heilige Ste­phan!” — mondja 0 Friedrich Ist­vánról. • Ez az igazi vezér, akinek csak a kisujj át kell fölemelnie és a | Filatori-gáttól kezdve fölkelnek az összes Kraxelhuberek és vonulnak nyomába, mint egy mindent elsöprő áradat, föl a várba, a Várba! És azzal a rettenetes fenyegetéssel fe­jezi be levelét, hogy az autonómia szent névében ő ebbe bele nem nyug­szik „. .. ich las mir nicht auf den Kopf machen, ich mach’s Maul auf!” ... És igaza van... Rettenetes ez a sérelem! Makszimúlta az é püleí magas sú­gót a Giil Baba-utcában a Köz­munkák Tanácsa, mert nem enged ott kétemeletesnél magasabb há­zat építeni, arra való hivatkozás­sal, hogy a felsőbb helyen fekvő épületek kilátását megzavarni nem szabad. Szerintünk nemcsak a Gül Baba-utca az az egyetlen hely Budán, mely ilyen védelemre szorul és helyes volna megállapí­tani Budának azt a sok-sok szép pontját, amelyet hasonló elbánás­ban kell részesíteni. Névtelen ma is a Svábhegy egyik utcája, amely a Felhő-utcától a Diana-utcáig fut, pedig erősen frek­ventált utca, mert ott van a fővárosi kertészet, a svábhegyi telefonköz­pont, a Szent László-templom és a svábhegyi tűzoltóság. Bódy Tivadar, ,a Svábhegyi Egyesület népszerű el­nöke, most arra kérte a Közmunkák Tanácsát, hogy adjon ennek a névte­len utcának — nevet. Természetes, hogy név kell minden utcának, de azért nagy különbség van a pesti ut­cák és a budai utcák elkeresztelése között és föltétlenül figyelemmel kel­lene lenni arra, hogy itt, az ősi Bu­dán — csak történelmi neveket kap­janak az utcák és terek. Pesten le­hetséges és célszerű, ha a közelmúlt kapacitásai, volt miniszterek, polgár- mesterek, bankigazgatók után nevez­nek el utcákat, de itt Budán általá­nos megdöbbenést keltett, amikor a felső Széna-teret, ahol a hegyvidék felé menő villamos hurokvágánya van, elnevezték „Széli Kálmán-tér”- nek. Elvégre Széli Kálmán lehetett i igen ügyes bankigazgató, ideig-óráig elláthatta j ól-rosszul a miniszterel­nöki tisztséget, lehetetlen formulák­kal kormányozva az országot, de nem tudjuk semmi olyan nagy érdemét, amely jogosulttá tenné egy ilyen nagyforgalmú térnek az, ő nevére való elkeresztelését. Nem is ildomos do­log, hogy ilyen tény révén szigorúbb kritika tárgyává tegyük azok életét, akiket valamely tér- vagy utcaelneve­zéssel megtisztelünk, mert sokszor megtörténhet, hogy van az illetőnek életében olyan vonás is, amely nem igen alkalmas a megörökítésre. Azért arra kérnénk minden tényezőt, aki­nek befolyása van az utcaelnevezé­sekre, hogy itt Budán, lehetőleg vi­gyázzunk és csak történelmi súllyal bíró neveket használjunk. Régente ez a hurokvágánybeli végállomás vasár- és ünnepnapokon véres dulakodások színhelye volt a kirándulók tömege számára. Talán, mégis alkalmasabb lett volna, ha már ezért nem is, de a mohácsi csata emlékére Mohácsi-tér­nek nevezték volna el. De van itt még sok alkalmas név, pótolhattunk volna egy régi hiányt és lehetett volna ez Anjou-tér... De hogy a tárgynál maradjunk, ez a névtelen utca a Svábhegyen elég sötét is, pe­dig a tűzoltóság jár benne s így mindjárt a Tanácshoz is fordult ké­relemmel a Svábhegyi Egyesület el­nöke, hogy az utcát lássák el közvilá­gítással. Így lesz a névtelen és sötét utcából — nagynevű és világos utca. A Rózsadomb kálváriája Gülbaba rózsáinak sok a tövise Jellemző a mi viszonyainkra, hogy a város intelligens polgársága, amely­nek érdekeit a lehető legtúlzottabb módon kellene szolgálnia a Városhá­zának, -—• a mai ferde és különös vi­szony mellett, amelyben ez a polgárság és a város vezetősége egymással szem­ben állanak, nagy területek életbevágó érdekeinek harca körül, mint amilyen a Rózsadomb és közvetlen környéke —• ez a polgárság arról panaszkodik a város tanácsához benyújtott memoran­dumában, hogy a nagynehezen kihar­colt autóbuszjárat a rózsadombi lakosság közszük­ségletét megközelítőleg sem elé­gíti ki. Ezzel szemben a Tanács és az autó­buszüzem azon az állásponton állnak, hogy a vonal nem rentábilis, sőt ezt valami téves' alapon készített statisz­tikával bizonyítják is. Ezzel szemben tény az, hogy nem mindig a rentábili- tás a döntő, hanem a polgárság ér­deke, de szolgálná a jöyedelem foko­zását, ha a nagy befogadóképességű, de ritkán járó kocsik helyett, kisebb befogadóképességű kocsi­kat járatnának sűrűbben, főleg abban az időben, amikor nagy a forgalom, amit ügyes statisztikával könnyű volna megállapítani, ha már nem hiszik el a memorandumban fog­lalt adatokat, hogy ilyen sűrűbb köz­lekedés kívánatos reggel 7—9, délben 1—3 és este 6—8 óra között. A kultu­rális érdeket szolgálná, hogy színház után is fusson kocsi a Rózsadombra. Zavart okoz, hogy az autóbuszokat valami autólogarithmus-táblázat sze­rint indítják, nem pedig könnyen megjegyezhető időben, például: 7.15, 7.30, 7.45, 8.00. Nálunk az a téves hit él, hogy a párhuzamos vonalak — villamos és autóbusz — rontják egymást, holott erősítik egymást. Most a legtöbb autóbusz mellék­utcákban bujkál és a fő útvonalakon a villamos vasút foglalta el az alkalmas megállóhelye­ket s így a Rózsadombról jövő autó­busz nem tud a Margit-lndnál meg- állani, ott, ahol a közönség fel tudna rá szállni. A szerpentin végén, a Margit-körút hajlásúnál, tehát a leg­rosszabb helyen áll meg az autóbusz, ahova senki se megy el. Ez lehetne feltételes állomás, de a fő állomásnak a Zsigmond-utea keresztezésénél kel­lene lennie. Megállhatna a villamos háta megett. A megállóhelyek meg­állapítását nem térkép szerint, ha­nem az érdekeltségek meghallgatásá­val kellene elintézni. Erről sok furcsasá­got tudnánk elmondani éppen a 17-es- sel kapcsolatban. Az tény, hogy az autóbuszok nin­csenek tekintettel a frekventált köz­épületekre és sem a pesti, sem a bu­dai törvényszéki paloták mellett nincs megállóhely. Különös felfogásra vall, hogy az átszálló jegyet fix helyhez kötötték az autóbusznál, holott az ellenkezője na­gyon jól bevált a villamasvasúton és szolgálja a közönség érdekét. Az autóbuszjegyek most nem adnak rá módot, hogy a közönség megszakít­hassa utazását s így a városból jövő rózsadombiak nem szállhatnak le a budai hídfőnél, hogy bevásárlásaikat eszközölhessék, mert új jegyet kel­lene váltaniok. Ezzel a rendszerrel károsítják a budai iparosokat és kereskedőket. De sehogy sincsen megoldva a mi­nél több irányban való, kényelmes átszállás, holott a rentabilitást szol­gálná, a minél hosszabb vonal, minél több egyszeri, közvetlen átszállás le­hetősége és a minél sűrűbb járat, mert annál több utas venné igénybe az autóbuszt. Némi Ids változtatással el lehetne érni, a várbeli járatokkal kapcsolatosan és a 3-as reláció Széna­térig való meghosszabbításával, hogy a rózsadombi vonal így közvetlen összeköttetést kapjon a 3-as, 5-ös, 16-os járatokkal. Be kellene vezetni a merúet-térti- jegyeket, bérlet-jegyeket és a villa­mosra való átszálló-jegyeket, de föl­tétlenül szükséges volna a Rózsadom­bon a 16 filléres ölelkezőszakasz — Marczibányi-tér—Margit-híd — mint ahogy az más vonalakon is megvan, például, az úgynevezett szoeiálista vonalakon. Most az a komikus eset adja elő magát, hogy a Bólyai-utcá- ban lévő magániskola külön taxival szállítja föl az iskolásgyerekeket reg gél és délután és külön taxival viszi őket le délben és este. Összegyűjti a gyermekeket a tanszemélyzet és cso­portokban szállítja föl. Minimálisan kétszáz jegyet jelent naponkint. De a legfőbb baj a hibás vonalvezetés. Elkeseredetten kifogásolják a Ró-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom