Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-03-31 / 948. szám

6 BUDAI NAPLÓ Budapest, 1929 március 31. KIRÁLY.FÜRDŐ Éltette Stt-tan KARA BOSTAFA Mai kasa. Budán, IL, F6-ntca 84. arául. 45 fokos »!*••■»•« nátront, • i é ■ savai atuit acfeuavas kioraélrl—i ii magiázlunat tartalmazó hówiz h&aapitvr, <rt*tx~, b*r- is C3<mib«tsgs6g*k, fim márgexis, tmdf-, Up-, msó-, bágyhol?«dkáM~ tuImái, gyomorkttrat és aUtasi pangás éSm. Krtflrtüc: egész aapoa át. U-rfiMÁ . CárffMfaaaá .... w«g*! 5—( érái« 1 ««uw* MRUim|i ttM&a *_y ends* IS IVÓ KURAÜ A húsvéti locsolás „vízhányó hét­főn” még ma is áll. öregek, ifjak még ma is felfegyverkeznek az illat­szóró szerszámokkal, hogy így te- gyék a szépet a kis és nagy dámák­nak. De hol van már a boldog sikon- gás, a nagy szívbéli melegséggel ör­vendező fehémép napfényes moso­lya1? A régi otkolonos vásár pati­kákban, utcákon, templomtereken, ahol a gyógyszeres üvegekben ró­zsavíz volt s a nyaka fehér tüllel volt becsavarva? Hol vannak az ár­tatlan idillek, amikor a locsolkodás után nemcsak a gomblyukakban nviltak a virágok, hanem kivirág­zóit sok leány és diákszív is? Hol vannak a szivárványos kutak körüli öntözések, a hidakról a patakokba bedobott leányok regényes locsol- kodásai ? Az utolsó két évtized vál­ságai ezeket sem hagyták érintetle­nül. Elhalványodott, kényszeredetté vált, elszíntelenedett e vidám szo­kás, amely úgy hisszük a termékeny­séget akarja jelképezni. Pedig soha nagyobb szükség nem volt a termé­kenységre a lassan elfogyó magya­roknak, mint ma. Öntözzük csak a leányokat, asszonyokat szagos víz­zel, derűs vidámsággal, mint ahogy azt a magyarok a XV. századtól teszik. Búfelejtőn, örvendezve, a régi húsvétok hangulatával locsol­ják csak a fiatalok, öregek egymást. Még a betegek is rózsavízzel kúrál­ják magukat húsvéthétfőjén s a to­jásfestészet remekeit készítsék csak minden szégyenkezés nélkül a leá­nyok. Kemény szívvel vágja ki a város a belterületen lévő utcákban a nyári meleg idején hűsöt adó fákat. Külö­nösen fájó szívvel látták ezt nemrég a Várba járó tisztviselők, akik a Krisztinavárosból igyekeznek a Grá­nit-lépcsőn munkahelyükre. A forró naptűzésben, nyáron, enyhülés volt számukra a nagylombos fasor, ame­lyet ki tudja miért vágatott ki a vá­ros. így pusztul a fürdővárosnak ez a piciny kerete is. j Gyász. Péczely Antal budai álta­lánosan ismert és becsült ásványvíz­kereskedő e hó 23-án váratlanul el­hunyt 64 éves korában és e hó 27-én temették nagy részvét mellett. Halá­lát özvegye, két fia és leánya gyászol­ják s azokon kívül barátainak és tisztelőinek nagy sora. Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke volt a borgazda e hó 22-én a Pénteki Borgazdatársa- ságban és kedves előkelő társaság gyűlt össze meghívására a Budai Pol­gári Kör helyiségében. Különös, hogy vannak egyeszerű modorú úriembe­rek, akik a társadalom csúcspontjain élnek, de a magas külömbségeket oly természetes érintkezéssel tudják ki­egyenlíteni, hogy minden társaság a magáénak vallja őket. Ezek közé a kivételes egyéniségek közé tartozik Benedek Sándor is. A vendégeit üd­vözlő felköszöntője is a rövid toaszt jegyében történt, amit érdekes pél­dákkal illusztrált. Zboray Gyula, a társaság jegyzője a jelenvolt Sán­dorokat és Józsefeket éltette, — Kozma Jenő dr. orszgy. képviselő pedig Szalay Sándort, akit többen üdvözöltek. Thúry Zoltán dr. szép hegedüszóval szolgálta Benedek Sán­dort, amit fordulatos beszéd kísére­tében Krivoss Árpád dr. vett át s azután ő hegedült szép magyar nótá­kat. A hegedüszó mellé Szalay Sán­dor dalolt és éltette Benedeket. Mak- koldy Viktor, Viraág Béla és Fekete Géza felszólalásával — aki Krivosst éltette — ért véget a kedves est. Uj modem leányinternátust nyi­tott az Orsolya-rend a Rózsadombon, a Zivatar- és Bimbó-utcák sarkán. Is­kolája eddig az Áldás-utcai elemi is- i kólában volt, de most, hogy fölépült a rend új háza, oda költöztette isko­láját és kibővítette azt internátussal. Tanulság o'M. Ritkán van alkalmunk a főváros bizottsági üléseiről ilyeneket levonni, de dicséretes kivétel most ebben a Szent Gellért-Gyógyfürdő és Szálló üzemére felügyelő bizottság ülése, ahol csodálatosan szép eredmények­ről számoltak be. A múlt 'esztendő- íren a gyógyfürdőben 307.336, a hullámfürdőben 107.234, összesen 414.570 vendég fordult meg, míg az előző évben csak 351.758. A szálloda forgalma a legnagyobb mértékben kedzező volt. Az érkezések száma a műit esztendőben 12.039 volt (1927- ben 7604). A külföldi vendégek száma 6501-re emelkedett, míg 1922- ben például mindössze 1464 idegen fordult meg a szállodában. Különö­sen nagyarányú vendégj árás volt Angliából, ahonnan 670-en érkeztek (az előző évben 147) és Németor­szágból, amelynek vendégei 133-ról tavaly 1086-ra szaporodtak, to­vábbá az Amerikai Egyesült Álla­mokból, ahonnan a megelőző 145-tel szemben 1475 vendég érkezett. De már Csehországból egyetlenegy ven­déget sem kaptunk, ellenben a ma­gyarok milliókat visznek a cseh für­dőkbe haszontalanul, mert itthon azt, amit a csehek nyújtanak, sokkal jobban, olcsóbban és kényelmesebben megkaphatják. Érdekes, hogy a gyógyszálló autóbuszát eladják, a mélyfúrás hatvanháromezer pengős kiadását nem számolták el veszteség gyanánt és — nagyon okosan — nem reklámozzák a Szent Gellért-Gyógy­BSEEKfli fürdőt Montekarlóban, ahol három plakát elhelyezéséért ezer hatszáz pen­gőt kértek. Eleven példa ez, hogy a fürdőügy terén tett beruházások mi­csoda rendkívüli hasznot hoznak. Húsvét ünnepén kétszázhat évvel ezelőtt, 1723 március 28-án óriási tűz dühöngött Budán. A bécsi kapu mel­letti házban éppen midőn a Kálvária­hegyről a körmenet hazaérkezett, tűz támadt, amit a heves északi szél dél­nek hajtott. Néhány perc alatt az egész vár lángban állott: a Mátyás­templom harangjai mind elolvadtak. A fehérvári kapu melletti lőportár több ezer mázsányi készlete a légbe robbant. Erre majdnem minden ház összedőlt a várban. A Mátyás-tem­plom boltíve bedőlt, a karzatot az or­gonával és zeneszerekkel porrá mor­zsolta és a lángoknak a templom bel­sejébe is szabad útat nyitott. A je­zsuita páterek nagy önfeláldozással mentettek: egyikük Joanovics György, a papnevelő igazgatója a lángok mar­taléka lett. Ugyanakkor leégett a kol­légium, a pap- és fiúnevelő és ezzel el­pusztult a jezsuiták várbeli fekvősé- gének a fele. A Halászbástya renoválását Nád­ler Róbert festőművész ajánlatára a főváros képzőművészeti bizottsága úgy akarja végrehajtani, hogy a fe­dett folyosók falára később freskó­kat helyezhessen el. Melegen ünnepelte arcképleleple­zése alkalmából elnökét, Hochenbur- ger Antal altábornagyot a város­majori egyházközség. Kriegs-Au plé­bános ünnepi misét mondott, azután összegyűltek a sekrestyében: Gévay- Wolff Nándor, Kentler Kálmán és Boks Géza dr. államtitkárok, Mé­száros János tábornok, Schmidtkó Ferenc ezredes, Árkay Aladár alel- nök, műépítész, Forró Imre egyház­gondnok, a hölgybizottság és számos tekintélyes polgáron kívül az ünne­pelt családja. Kriegs-Au plébános méltatta szárnyaló beszédben az ün­nepelt érdemeit, majd Mándoky Sán­dor ny. ezredes, katonai lelkész. Az életnagyságú sikerült arcképet Árkay Bertalanná sz. Sztehló Lili Parisban végzett festőművésznő festette. Egy sínpár kevés lesz a fogaske­rekű vasút várható és növekvő for­galmának a lebonyolítására, írja egyik beadványában a Svábhegyi Egyesület nagynevű elnöke Bódy Tivadar, a székesfőváros tanácsának, és előbb-utóbb majd át kell térni a kettős vágányra. Épen ezért már most foglalkozni kell azzal, hogy a pályatest megfelelő szabályozás út­ján legalábbis tíz méterré kiszélesít- tessék, amiből a kettős sínpár hat métert vesz igénybe, két oldalt pe­dig két-két méter széles gyalogút ve­zet. A mielőbbi szabályozás már azért is fontos, nehogy a vágány melletti telektulajdonosok, a mai helyzetnek megfelelően építkezzenek és ezáltal lehetetlenné tegyék az új szabályo­zási tervet. Nemibeteggondozó intézetet léte­sít a főváros a Zsigmond-téren, mely a nyár folyamán nyílik meg. Budai kiskocsmák alkonya Gerstli bácsi A világosság felé tartotta a poha­rát, gyönyörködött tartalmának tiszta, töretlen, zöldessárga csillogásában, lassan a szája bal szögletéhez emelte, egy kortyra valót óvatosan végig­csurgatott belőle ferdére húzott ajkán a jobbsarokig, megforgatta a nyelvén, kicsit gurgulázott vele s csak aztán eresztette le a torkán a pompás italt. „Wie Mülch” — mondta áhítattal és szeretettel simogatta a literes üveget, amit az imént töltött meg a pincében, hébérrel szíván ki a hordóból a sa- sadi szőlő 901-es termését, a híres „ánzer”-t. „I möcht alle selber trin­ken” -—- folytatta az őszinte vallo­mást; határozottan fájdalom rezgett a hangjában, amiért oly gyarló az ember, hogy időnkint mégis csak szü­netet kell tartania a borocska élveze­tében. Gerstli bácsi nem tartozott azok közé a koresmárosok közé, akik kál­váriát járnak, amikor a maguk borá­ból kell inniok. Kéretlenül is a ven­dégekkel tartott, ha már másnak is juttatni kell a kincsből, legalább ki­vegye belőle a részét ő is. Becézte, dédelgette a borát, minden literért külön ment le a pincébe, jól tudta, hogy a budai bor hamar megtörik, ha odafönn áll a söntés kannáiban. Minden évjáratnak ismerte a lel­két, az egyik síma, szelíd, mint a tej, de azért csupa vulkanikus tűz, a má­sik, az a vörös, még a filloxéra előtti időkből, — a vesszejének az ősét Má­tyás király telepítette a Sashegy déli lejtőjére Burgundiából — az valósá­gos orvosság. „Wie Medicin” — kon­statálta, miközben hűvösebb estéken forralt állapotban, citromhéjjal, szeg­fűszeggel, fahéjjal fűszerezve, egy kis teával megszaporítva szürcsölgette influenzának és egyéb alattomos nya­valyáknak ellenszeréül. Ilyenkor sza­porán pislogott rövid szemhéjaival, ezer ránc támadt a halántéka körül, meg az alacsony, hátradűlő homlo­kán, sűrű tüskével benőtt arcán va­lami csodálatos túlvilági boldogság fénye ragyogott. Tágas szép kertjében, a Naphegy szélén, a Czakó-utca sarkán, ahova a kör-utcai lebontott kis ház szűk ud­varából költözött korcsmájával, sorra járta az asztalokat. Kibicelt egy ki­csit a preferáncot játszó tabáni atya­fiaknak, az alsózó pesti uraknak, min­denütt kocintott, s ha szombat este eljött citerájával a görgő-utcai hen­tes, gitárjával az aranykakas-utcai grájzleros, harmonikájával a szarvas­téri pékmester, megalakult a „srammli- zenekar”, Gerstli bácsi pajkos stanc- nikat énekelt idegen fülnek érthetet­len budai sváb dialektusában. A hold teli szájjal mosolygott, az öreg Gel- I lérthegy is (sok száz pislogó mécses szemével olyan volt, mint egy óriás karácsonyfa) láthatóan odafigyelt a pajzán mulatságra. A szőke Lujzi, a barna Ilus, az öreg sváb szőlősgazda magyar leányai — a szemükben az i „Anzer“ és a „Medicin“ egyesült tüze lobogott — pironkodva hordták a csillapító szódavizet. * Egy szeptemberi estén zárva talál­tuk a naphegyi kertet: Gerstli bácsi visszavonult az „Anzer“ és a „Medi­cin“ maradványaival a magánéletbe. Félt, hogy a sok szakértő vendég csakugyan megissza előle az erősen megfogyatkozott isteni nektárt, ami-; nek pótlására a háború alatt nem volt kilátás. Hát eggyel megint kevesebb lett a nevezetes budai kis kocsmák száma. A fehérfőkötős, kedves „Frau Gödi” Eberhard, akinek rózsaszínű leander­virágos csöppnyi udvarán a Hold­világ-utcában generálisok és kúriai bírák ették a földteke legropogósabb idei libáját, régen elköltözött c pusz­tulásra szánt világból, elmúlt Kabon mester, az Attila-utcai „Burgzsandár” gazdája, aki egy pengő forintért va­lódi „udvari ebéddel” szolgált Ferenc József konyhájának maradványaiból a pesti notabilitásoknak, becsukott a gellérthegy-utcai Romlehner, akinél napokkal előre kellett jelentkezni, ha részesülni akart az ember a paprikás csirkéjéből és káposztás réteséből, meghalt az óbudai Thaler, akinek pincéje a nagyszerű ürömihegyi „nyolcvanas” mellett pókhálós tokaji aszút is rejtegetett, nemrégiben kö­vette a becsületes „Zöld hordós” Lei- kam, a hattyú-utcai, később kút- völgyi-uti korcsmáros, zárva a szép lányairól ismert újlaki „Háromhu­szár” (boldogult Grum Iván szerint „Trois Huszár”). A retek-utcai ot­romba bérkaszárnya falára mázolt sváb trombitás hirdeti, hogy valami­kor ott egy árnyas kertben szolgálta fel eszményi pörköltcsirkéjét a „Trombitás”, eltűnt a „Kék sün­disznó”, utána ment Krecsányiék ta­lálkozója: Csízek János-t-éri Arany- szarvasa s a tabáni hajósok gyűl- lielye: az öreg Preisler kereszt-utcai korcsmája, hol a plafondra akasztott üvegládikában kedves kis evezősgálya beszélt az egykori „Bruckenarendá- tor”-ok dicsőségéről, régen megszűnt a várbeli „Kranzli” is; a „Márvány­menyasszony” még megvan, de nem az öreg Wágner dirigál benne, a „Politische Greisler”-ben nem Gürsch papa mesébe illő, illatos waldmeiste- res májusi borát isszuk. A Tabánt nemsokára egészen elsöprik, a Krisz­tinában, Újlakon és Óbudán is mind több a modern elem, ősszel és télen hiába várják a régi emberek, hogy kidugják a kis házakra a saját ter­mésű mustot és „heurigert” jelentő borókabokrétát, vagy gyaluforgácsot, a rác iirmös, a frissen sült csaja (rác húsos rétes-féle) lassan egészen a le­gendák birodalmába tűnik. — így írja ezt Magyar Elek a „Pesti His­tóriák” című érdekes könyvében. Az óbudai izr. hitközség Lajos- utcai főtemplomában e hó 15-én a péntek esti istentisztelet keretében ünnepelte a szabadság nemzeti ünne­pet. Neumann József dr. főrabbi len­dületes beszedet mondott az igazság­ról és a hitről, mely az elhalványult igazság újrafeltámadásában való re­ményt ébren tartja mindnyájunkban. Imával fejezte be beszédét, hogy mi­előbb legyen meg a boldog magyarok nagy országa. Álter Miksa főkántor vezetése mellett az énekkar elénekelte a Himnuszt. A templomban — me­lyet megtöltött az óbudai zsidóság színe-java — megjelentek a folyanv őrség tiszti küldöttsége és a helyi ha­tóságok képviselői. „Horthy Miklósné otthon” lesz a neve a főváros legújabb szociális alkotásának, amelyben a 3—6 éves árvákat helyezik el s mely egyúttal egy átmeneti leányotthon gyűjtő­helye is lesz. Ez a feltétlenül szük­séges gyermekvédelmi intézmény a Hűvösvölgyben létesül (dunajobb- parti 7673, 9043, 10.866 és 11.207 helyrajzi számú telkeken, amelyek a kincstár tulajdonai).' Húsz arany­pengőn adja harmincévi időre bérbe a kincstár a fővárosnak, mely az át­alakításra 150 ezer, a berendezésre százezer, a működési költségre pedig nyolcvanezer pengőt irányoz elő. A Klotild-szeretetház is meleg szeretetét nyilvánította József nap­ján Vass József népjóléti minisz­ter előtt, akit öt apró árvagyerek kö­szöntött kedvesen névünnepe alkal­mából. Zavart okoz az Istenhegyi-úton a teherkocsik járása s ezért a Sváb­hegyi Egyesület most azt kérte, hogy a Nógrádi-útra terelje ezeket a rend­őrség. Gyász. Kaszab Aladár m. kir. ud­vari tanácsos március 15-én 61 éves korában elhunyt. Egész életét a köz­nek szentelte és odaadó munkásságot fejtett ki a magyar ipar felvirágoz­tatása és a magyar iparosság boldo­gulása érdekében. A Svábhegyi Egyesületnek is tisztelt tagja volt s ismeretes végrendeletével a magyar tudomány előhaladását hatalmas mó­don elősegítette. Az öldöklő autó. Az Egyesült Államokban 1921 óta több mint három és félmillió ember sérült meg autóbaleset következtében, a halottak száma pedig meghaladja a százezret. Az anyagi veszteség, amely ily autóbalesetek következ­ménye, meghaladja a hárommillió dollárt. Az egész világon keresik az óvszert ezek ellen a halálos el- gázolások ellen és különös játéka a sorsnak, hogy Magyarországon, ahol az autóipar csak gyermekko­rát éli, — hogy éppen itt találta fel Sándor Ferenc műszerész azt az egyszerű szerkezetet, mely a haláltokozó sérülést teljesen ki­zárja és azt Honinger Béla mű­szerész segítségével tökéletesítette és szabadalmaztatta. Sajnos ná­lunk a tőke nem érdeklődik eléggé a találmányok iránt és lehet, hogy Sándor Ferenc is a magyar fel­találók sorsára jut és találmányát majd idegenek értékesítik. Az amerikai útról, melyet éppen egy éve tett meg a Kossuth Lajos szobrának leleplezéséhez igyekvő kül­1 He menjenmPestre mikor itt Budán olcsóbbat és jobbat vásárolhat, részletre is. Komplett kerékpár ISO P-től" Varrógép .... 190 P-től Valamint az öszes alkatrészek, úgyszinte javítások a leg jutá­nyosabb árak mellett. Vágó Ptíl mechanikai műszaki válla’ata /.. Horthy Miklós út 21 döttség, — érdekes, értékes jelentést írt S eredi Jusztinján dr. bíboros her­cegprímásnak Nemes Antal dr. maka- riai c.^ püspök, pápai prelátus, a budavári koronázó templom plébá- n?,S£b j^leleg • színekkel, a történetíró hűségével, pompás megjelenítő erő­vel írja meg úti élményeit, beleszőve áldozatos tevékenységét, amelyet mint az Ür alázatos szolgája teljesített. Az egyirányú közlekedés felfüg­gesztését kéri hétköznapokon a Sváb­hegyen, a Svábhegyi Egyesület, mert a közlekedés gyér és a sportoló kö­zönség sem veszi annyira igénybe az utakat. A poloska-invázió a melegebb idő beálltával újra megindul. Mikor ha­tározza el magát a főváros, hogy szabályrendeletben kötelezze a lakos­ságot a poloska-razziákra? A külföl­det sok mindenben majmoljuk, de az egészséges, helyes, bevált ötleteket nem plántálják át illetékeseink hoz­zánk. Ahogy a házak tatarozását el tudták rendelni ezer pengős büntetés terhe mellett, úgy a poloskaírtást is- kötelezővé lehet tenni. S az általános jóból még külön jó is származhat eb­ből, mert^egy csomó új hivatalt: po- loska-hóhéri, felügyelői, főtanácsosi állást is lehet szervezni. Vagy talán az illetékes helyen olyan nagyon sze­retik a pólósokat? Nincsen neve, pedig már felcsepe­redett: meg is nyitották, ki is építik az^ Istenhegyi- és Zsibor-utca közötti Névtelen-utcát, amelynek keresztelő­jét most már sürgősen kéri a Sváb­hegyi Egyesület. Uj tüdőbeteggondozó intézet épül a főváros gondoskodásából Kelenföl- dön, a Kökörcsin- és Zsombolya-utca sarkán levő városi telken. A műszaki ügyosztály már dolgozik a terveken. Meleg szavakkal búcsúzik Petcrdy Sándortól, a kiváló írótól, a Hollós Mátyás Társaság titkárától a postás- társadalom, mert Peterdy Sándor a postásfront vezérkari tisztje is volt: a 641, majd 741. hivatalnak, az ország- legnagyobb levélkézbesítő hivatalának vezetője, a Postáskaszinó lelke és. „A Posta” című hivatalos lap nyolc éven át szerkesztője, aki díszt szerzett a postás névnek. Kiváló szaktudását,, megértő, emberséges bánásmódját,, fáradhatatlanságát külön is kiemeli az a szép cikk, mely őt nyugalomba, vonulása alkalmából búcsúztatja- Utódja „A Posta” szerkesztésében Elekes Balázs. 1-2-3 szobás modern lakások és üzlethelyiségek I., Győri-út 4 sz. alatt épülő házban, gyönyörű kilátással májusra kiadók, bővebbet SZErELY MARCELL épitómistirnél Király-u. 108 TELEFON AUT. 214-97. Délivasut Kávéhál I. K&RÜLEY, ALKOéÁS UCCA / b. SZ. ESTÉNKÉNT OrOSZ ZENEKARÁVAL HANGVERSENYEZ Minden szombaton hajnalig zene. Pom­pás vacsorák. — Pontos kiszolgálás NagyKözönség figyel * ébe ! ZEISS és saját gyártmányú Speciál szemüveg, egyazon szemüveg olvasáshoz, Íráshoz és íávollálásra. Használt és uj ZE.SS binoclilc és azok poi tos bármilynemű javítása a legnagvobb garancia mellett. — Hatóságilag és általunk utánpróbált lázmérok, szoba, ablak. stb. Fajsúlymérők. Különleges szép lorgnettek. Angol és német minták UBÁL ANDOK optikai specialista encsegyártó, Budán, ö ucca 4. Tel.; Au . 535-26. Precíziós munka. A legrégibb mesteri cég Szolid árak 3C Alapítva 1846 ZÖLDFA vendéglő és élterem. I, Krisz­tina tér 9. Tula jdonosok : Özv. Kodráné és Sfrassenrelter e Elsőrangú m gyár és Iran, ia konyha. • Kü ön termek esküvök- és alkalmi • lakomák számá a. — Kitűnő fajborok, • állandó friss csapolású Részvénysör. • Polgári árak. C gánv'éne. Kerthelyiség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom