Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-01-07 / 936. szám

IV BUDAI NAPLÓ Budapest, 1929 január 7. Idegenforgalom Keleteurópa központja: —- Budapest! A múlt század végén egy re- gensburgi professzor könyvét la­pozgattam az „Egyetértés” szer­kesztőségében. A címe: — A vi- Ságutak jelentősége a világtörté­nelemben. — Hatalmas munka volt és visszanyúlt az ókorig. Amikor a tengeri hajózás eleinte csak a görög szigetekre, Kis- Ázsia partjaira, a Nilus deltájáig terjedt. Az esti pihenőhelyeken keletkeztek a városok. Azután be­járták a hajók a Földközi-tenger északi és déli partjait és így fej­lődött ki a két part közepén Róma és Karthago. Minden út Rómába vezetett. Az óceánok ha­józása erősen fejlesztette Lon­dont és a Hanza városokat, végül pedig az amerikai hajózás tette a világ fővárosaivá Londont és Newyorkot. Ugyanez volt a vas­utak szerepe a szárazföldön. Kíváncsian lapozgattam a köny­vet és véletlenül ráakadtam Bécsre. Meglepett. Alig volt több az írás róla negyven sornál. Rideg, kemény ítélet volt, Mesterségesen fejlesztett politikai központ, ter­mészetellenes vasúti útvonalak erőszakolt gócpontja! A politikai hatalom elvesztővel megszűnik je­lentősége, Ennyi volt a könyvben Bukarestről is. Érdeklődve kerestem Budapes­tet. Iía jól emlékszem, négy ol­dalon át tárgyalta jövőjét, mint Kelet-Európa központját, több millió lakossal, hatalmas belföldi kikötővel és a képzelhető legna­gyobb vasúti hálózattal. A könyv akkor jelent meg, amikor Baross Gábor alatt Budapesten tizenegy expresszvonal keresztezte egy­mást és a levantei posta London­ból Indiába erre járt. Kábítóan szép jövőt jósolt a tudós profesz- szor Budapestnek. A könyv föl­tétlenül megvan ma is és bizo­nyíthatja igazamat. Most gyakran ráeszmélek. Azt mondják, kis ország let­tünk, gúzsba kötött nemzet. Ke­vés a reményünk, hogy egyhamar visszanyerjük a lekapcsolt része­ket. Ám Bécs is napról-napra veszti hatalmát és Prága nem tudja átvenni Bécs szerepét, mert nem fekszik a világút mentén. Belgrád sem, Bukarest sem. Po­zsonyt pedig elnyomja Bécs kö­zelsége. Ebben a versenyben Budapest már célhoz ért és föltétlenül ve­zetni fog. Itt van Európa legnagyobb belföldi kikötője 75 kilométer hosszú rakodóparttal, óriási me­dencékkel és a petróleum kikötője már európai szerepet tölt be. Mérföldes léptekkel halad a világfürdő hatalmas pozíciója felé. A máris európai nívón álló Gellért-fürdő, a városligeti nagy parkban fekvő Széchenyi-fürdő, 100 méter mély, 74 fokos legforróbb vizével, világ­hírre méltó fürdőkké fejlődnek. A esászárfürdő úszóstadiónja egy csapásra világhírűvé válik és ha dunapartot kap a Lukácsfürdő, ha kiépül — mint a gellérthegyi sé­tányok — a Rózsadomb idenéző oldala a lótuszvirágot termő tóval s ezzel nagyarányú hegyiparkhoz jut a szomszédos két fürdő, — rit­kítja majd párját a világon. A világszép Gellérthegynek, mely mint természetes Eifel-to- rony emelkedik a város fölé, há­rom fürdője van és olyan világ­hírre méltó gyógyitala, mint a Hungária-forrás. És a komplexum, egymagában elég, hogy óriási ide­genforgalmat teremtsen, amit, meg­alapoztak a keserűrorrások és be­tetőz a páratlan sósfürdő. Akvinkum. és a Római-fürdő tervei készek, a munka megindult, nincs kétség benne, a bogy európai hírű gyógyhellyé válik, ókori, pa­tinás keretével. Páratlanul első helyen áll az új lóversenytér is és ma már itt futtatja lovai javát Bécs és Bukarest. De jön már Belgrád is, Prága is, és egé­szen bizonyosan Lengyelország. De jönni fog a német tenyésztés is. Kelet-Európa nemzetközi nagy versenyeit itt fogják lefuttatni. A budai hegyvidék vasútjainak problémáit most la­tolgatják és csodásabb üdülőhely el sem képzelhető a Ilüvösvölgy- nél, a Svábhegynél és Jánoshegy- nél. Aid látta este a panorámát, amely a budai hegyekről nyílik, az visszajön ide. Hegyi, üde leve­gőn, egy világváros közvetlen kö­zelében, negyedórái távolságra, amely város megad minden orvosi tudományt és adja hozzá az Isten­áldotta gyógyvizeket —- de nyújtja a világvárosok minden művészet- tét, szórakozását és gyönyörűségét — ennél adottabb gyógyhely nincs a világon. Ennek a híre idehozza az ide­gent nyugatról is, de főleg kelet­ről, mely a színt adja majd, amit keres a szürke nyugat. Az ország népének csak módot kell adni, hogy jöhessen. Láttuk Szent Istvánkor. A környéket hoz­za a helyiérdekű vasút húsz vo­nala, amelyek végállomásaira most tervezik az ; autóbusz-járatokat. Mert nincs megállás. Ha nem tud kiépülni a Szentendre—visegrádi vasút, — járni fog órára, percre az autóbusz. Minden végállomás­ról. Ha egy kevés, jön kettő, há­rom. Amelyik környék ma távol esik, azt idekapcsolja az autóbusz. Színházaink elsőrangúak. Mú­zeumaink megtekintésre méltóak, van köztük különlegesség is — Vajda-Hunyad vára. Ide járhat Európa, hogy vívni tanuljon, vagy úszni, sakkozni, labdát rúgni. Bajnokainkat ismeri a világ. A mi stadionunk azért épüljön az egész világ számára, de mindenesetre Kelet-Európa szá­mára. * A regensburgi professzor köny­ve legyen a várospolitikában az az evangéliumunk. Aki itt körül­néz és látni tud, az már ma meg­látja Kelet-Európa vezérvárosát. Csakhogy ezekben a meglátások­ban kell élni mindenkinek a vá­rosházán. Aki ott rövidlátó, az adja át a helyét a sasszemünek. Itt már most erős akarattal, ki- jegecesedett tervekkel, világraszóló koncepciókkal kell vinni tovább az ügyeket. Új emberek kellenek ide, akikben megvan az elhatározás, hogy saját felőröltetésük árán is megteremtik itt Kelet-Európa kö­zéppontját. Kicsinyes szempontok nem lehetnek irányadók. Itt a nagy magyar jövőt kell megala­pozni. Emberfeletti feladatokat kell rö­vid időn belül megvalósítani és a nemzetet vezérlő férfiakon for­dul, hogy mindezt lehetővé tegyék. Nem lehet kicsinyes pártharcok martalékául odadobni ezt a várost és ezzel a magyar jövőt. Az or­szág nem riadhat vissza semmi­féle áldozattól, hogy a nemzeti nagyság érdekében naggyá tegye Budapestet. De az áldozatok mellé az alkalmas vezért is meg kell ta­lálnia az országot kormányzó ha­talomnak. Bethlen István gróf a legnehe­zebb idők alapvető kérdéseit meg­oldotta a nemzetek tanácsában, és bizonyára megtalálta ebben a kér­désben is az alkalmas egyénisé­get, akinek megadja a módot is, hogy a trianoni határokon átsu- gárzó Budapestet világhatalommá emelje. Bethlen István gróf most Buda­pest polgársága felé nyújtja se­gítő kezét és ez a kéz a főpolgár­mester személyére mutat, mint aki egyedül van hivatva és méltó is e nemzet megváltó nagy munkára. 1922. szeptember 14. idegenforgalom ? Olyan idegenül hangzik. Mintha azt mondaná valaki, hogy: Sctlangane! Ez is olyasvalami, amiből más világ- tájakon élnek az emberek, de nálunk nincs, mi nem élünk vele. Egyesek eszik is, sokan azt is tudjuk, hogy fecskefajta és a fészkét készítik el eledelnek. Idegenek után is élnek országok. Svájcban üzletszerűen, Itá­liában koldulva. Szép Magyarorszá­gon ráfizetve. Mi eddig az idegenfor­galomra határozottan ráfizettünk. Az úgynevezett idegenforgalomnak min­den egyes felénk forgó idegeire — pénzünkben van. Etetjük, itatjuk, utaztatjuk -— potyán. Of potyiorek! Mi félreértettük magát az idegenfor­galom fogalmát és tenger pénzünk­be kerültek eddig az idegen forgató vállalatok, amelyek úgy értelmezték ezt a szót, hogy idegenbe, külföldre vitték a magyart, a helyett, hogy ide hozták volna az idegent. Sohasem lá­tunk arról hirdetményt, hogy Buda­pestre jön ezen a héten Berlinből száz ember, jövő héten Moszkvából, vagy Alexandriából. Mi csak arról kaptunk hírt, hogy most forgatják a magyart Rómába, majd Kairóba, vagy Jeruzsálembe, gyakrabban Kon- stantinápolyba, sokszor Párizsba, Ber­linbe. Kivittünk, de be nem hoztunk, s ez a kivitel is pénzünkbe került. Most! . . . most . . . most híre jött, hogy van idegenforgalmi bizottsága a székesfővárosnak is, amelynek első dolga, hogy iránymutatást kér a kor­mánytól. A budaiak közül a bizott­ságnak tagja Szekula Gyula és Szi­geti János. Két jó név, sok tudással és komolysággal. Az ő szívükhöz köt­jük Buda sorsát. Mert amit a bizott­ság fog határozni, az szól majd egész Budapestnek s a nóta vége az lesz, hogy az a hét kerület odaát ismét el­nyomja majd ezt a hármat. Az Er- zsébet-szoborról más helyen Írottak némi világot vetnek erre. Mert az ide­genforgalom egyetlen egészséges alapja a monumentális látnivaló. Ahol nines mit látnia, oda nem megy az idegen. Buda csak Pestről szép s ha belső értékét nem emeljük, akkor Budát elkerüli majd az idegenforga­lom. Ha már van két budai papája is az idegenforgalom nevére keresz­telt csecsemőnek, viseljék gondját, hogy annak legyen is miből táplál­koznia. Pestnek nem nehéz a sora, ott van minden, ami látni és tudni való. Nekünk itt Budán még színházunk sincs, ha csak az óbudai Kisfaludy- színházat nem számítjuk olyannak. Szobrunk is alig van. Lett volna Jó­kaink, azt elvitték és most Pesten há­zalnak vele. Lett volna Erzsébetünk és azt is viszik. Pedig hát Jókai kedvé­ért át jött volna az idegen Budára s Erzsébet királyasszony hárommilliós szobra divatba hozta volna Budát. Még nem késő. Mind a kettő a miénk lehet, ha nem hagyjuk a jussunkat. (Hol van már azóta Jókai szobra!) 1913 február 10. A gyógyautó, mely a mai időben elképzelhetetlen valami, béke időben a budai világfürdő speciálitása lehet. Más helyen megírtuk, most is, régeb­ben is, hogy a Császár-fürdőtől a Gellért-fürdőig fürdőparkot kell léte­síteni a Dunaparton, sőt folytatni kel­lene ezt északon a Római-fürdőig, dé­len pedig az Erzsébet-sósfürdőig. Ezen a vonalon közlekedne az úgynevezett és általunk tervezett gyógyautó. Ez szedné össze a nehezen mozgó reumás, köszvényes betegeket a szállókban, amelyek itt egymás után épülnének s az autónak csekély költségét és ki­szolgálási díját a hotelszámlával fizet­né a beteg vendég. A városi fürdő­kön kívül négy magánfürdőt érintene a sétány és az autó. Akik saját ér­dekükben viselnék a költségek reá jók eső részét, de modern fürdőkké ala­kulnának át. A Császár-fürdőt bíró rendházról tudott dolog, hogy nagy­szabású építkezésre készül és bizo­nyára szívesen áldozna ily közös ak­cióra, a Lukács-fürdő most a legjobb kezekbe került, és tovább, a Király­fürdőre is számíthat a város, mert tulajdonosa európai nívójú és látkörű egyéniség, aki nem zárkóznék el sem­miféle új, modem, szép eszme elől és szintén építkezni készül. A Rác­fürdőt a város amúgy is megszerezni óhajtja, de ha nem, akkor is számíthat a tulajdonos családra, mely a múltban is tudott áldozni. A gyógy-autók kö­zül minden harmadik tovább is köz­lekedne a Római-fürdőtől a Sós-für­dőig.^ Buda csendes polgárságának ez­zel új jövedelmi forrásokat nyitna a város, föllendülne ezzel pangó keres­kedelme és ipara. (1915 szeptember 22.) Néprajzi falu Budán Minden áron emelni kell Buda idegenforgalmát. Ezt a törekvést szolgálja most a Nemzeti Múzeum egy terve, mely szerint a néprajzi tárgyakat, melyek ládába zsúfolva most hozzáférhetetlenek, kedves keretben vigye a nagyközönség elé. A Múzeum néprajzi falut szeretne építeni Budán, a hegyvidék vala­mely lankás területén, ahol az egyes vidékek házainak mintájára építenék fel a különböző pavillo- nokat és azokban helyeznék el a múzeumot s e központ folytatása­ként stílszerű villákat lehetne épí­teni magánosok számára. Egy kü­lön néprajzi falu vagy talán vá­ros épülne fel és illeszkednék bele a történelmi alapokon Buda kere­tébe. így még egy villanegyedünk is tisztán magyar motivumokat vi­selne és a turista szívesen meg­nézné ezt is. A főváros nem tagad­hatja meg e páratlanul álló szép látványt nyújtó kulturális céltól a telket s e terv megvalósítása fel­tétlenül előnyére válna Buda gaz­dasági életének is. (1914 dec. 3.) EáíRépes uícáM Külföldön minden város gon­dosan megkeresi, hogy mely utcák nyitnak szép perspektívákat és látképes levelezőlapok széthordják azokat az egész világba, A pesti részen csak a Budára néző utcák­nak van érdemes hátterük, de Budán minden fordulónál új kép tárul elénk az utca végén s mind­egyik megörökítésre méltó. Nem­csak azok, amelyek a hegyekbe engednek elragadó kilátásokat, mint a Retek-utca, hanem azok is, amelyek Pest felé nyílnak. A sé­tálót gyakran meglepi az ilyen csodás perspektíva és néhányra fel is hívjuk olvasóink figyelmét. A Széna-térről végig nézve a Csalo­gány-utcán éppen a parlament stílszerűen tagolt házteteje látszik a budai oldal templomtornyai kö­zött, ami egyrészt azt mutatja, hogy az utca mily magasra emel­kedik, de másrészt szokatlanságá- val hat, mert a Dunát nem látni s hirtelen azt a látszatot kelti a kép, hogy ott Pest összefolyik Bu­dával. Rendkívül érdekes az a kép, mely a Lánchid-utcától, a Fiume-szálloda mellől nyílik a Várkcrt-rakpatron épült házsorra. Érdekes esti képet nyújt a Krisz- tina-körút és Mikó-utca sarkáról a Vérmező felett áttekintve a Ró- kus-hegy vidéke. A Fillér-utca lámpasora látszik a házak felett. Nappal viszont fordítva, a Vér­mező-utca sarkáról a Nap-hegyet nézve kedves a kép, amelynek kü­lönös bájt kölcsönöz a Fadrusz- villa. Mindezeket pedig elmondot­tuk azért, hogy a már szinte unottá vált látképes levelezőlapok, helyett, ezekről készíttessen a vá­ros fölvételeket és ezeket hozza forgalomba, mert ezek adják meg Budapest intim képét. (1905 máj. 14.) Az utca sarkán A jelszó tehát az volna, hogy c helyen segítsünk kigondolni olyan eszméket és terveket, amelyek Bu­dapest külső képében kidomborí­tanák a magyar jelleget, a nem­zeti vonásokat és valami eredeti­séget hoznának a mi szép, de szür­kén európai színezetű, nyugat­ról kopizált székesfővárosunknak. Kezdjük ott, ahol az idegen kezdi, aki tájékoztatás céljából nézegeti az utca sarkán levő utcafelirato­kat. Neki mindegy, hogy oda mi­lyen hosszú név van írva, például: Sándor főherceg-utca vagy Gróf Zichy Jenő-utca, esetleg Pacsirta­mező-utca, vagy más efféle, de nekünk itt élő emberek, a gyakor­lati életben nagyon nehezünkre esik ilyen cifra, hosszú utcanevek használata. Mi azt szeretnénk mondani, hogy: Zichy-utca, Sán- dor-utca stb. Mint ahogy mondjuk is. Ezen segíteni is lehetne és ere­detit is lehetne produkálni. Te­gyünk az utca sarkára emléktáb­lát, domborművel, művészi kivitel­ben, amelyen cl volna mondva, hogy ezt vagy azt az utcát, teret, kiről, miért nevezték el. kiért ha el volna mondva, a gróf Zichy J enő-utca sarkán egy dombor­művű emléktábla nagy. betűkkel, hogy e Zichy grófnak mi volt az érdeme, akkor mindenki tudná, hogy — az egyszerűen Zichy-utcá- nak nevezett utca — miért kapta ezt a nevet. Az utca elejére és vé­gére kellene ilyen tábla, és sok esetben az érdemdús férfiú csa­ládja készíttetné szívesen és dísze­sen, az utca többi sarkára is. Ilyen utca név emléktáblák nin­csenek sehol Európában. (1910 jún. 30.) Művészi utca-jelző táblák. Nincs egy hónapja, hogy a Budai Napló azt az eszmét vetette fel, hogy a nem­zet nagyjairól elnevezett utcákat ne egyszerű táblával, hanem hogy a ke- gyeletes utca elnevezéssel, az utókor is tisztában legyen -— művészi ki­vitelű szobor- vagy domborműszerű emlékkel jelöljék az utca elejét és végét, amelyen rövid írás elmondaná mindazt, amit tudnia kell a közönség­nek. Most a Pesti Hirlap hasonló J esetről közöl hírt Drezdából s így ezzel a tervvel is elkésett a város, ahol szemérmes szégyenlősséggel fo­gadnak minden kívülről jövő eszmét és tervet, mert nem belső ember mon­dotta. Kár. (1910. júl. 16.) Az okos szó mégsem vész el vég­leg a pusztában, ahogy azt most . a Képzőművészeti Társulat igazolja. Még a háború előtt fölvetettük az esz- I mét, hogy az utcák nagyjaink emlé­kére való elnevezésénél az illő dom­borművű arcképe alá véssük az ő nagy érdemeit. Sokan ma nem tudják, hogy ki volt Boráros, akiről teret nevez­tek el, de ha domborművű szobra alatt állana, hogy a múlt század ele­jén Boráros János városi tanácsnok követelte a tisztán magyar nyelvű ok­tatást az elemi iskolákban, — minden­ki tudná ezt. Az eszmének általuk való föltevése idején magáévá tette azt Havass Rezső volt bizottsági tag és indítványt is tett a közgyűlésen, ak­kor kedvesen fogadták, de nem tör­tént semmi, — amíg most a Képző­művészeti) Társulat kérelmére a fő­városi közmunkák tanácsa beleegye­zett, hogy a Társulat minden olyan utcának az első házát, amely utcának a neve történeti eseményt, vagy tör­ténelmi és közéleti személyiség nevét örökíti meg, az illető szemlynek, ese­ménynek vagy történelmi emléknek művészi kivitelű x-eliefjével lássa^el. Ezentúl nemcsak az utca elnevezese, hanem művészi ábrázolása is meg­örökíti a nevek tulajdonosának érde­mét, kilétét vagy múltját. (1921 szeptember 24.) IdeíenKolonia a Várban > Ha nyugati városok idegenforgal­mát egy kissé elemezzük, arra a ta­pasztalatra jutunk, hogy az ottani idegenforgalom tulaj donképen két vál­fajra oszlik. Az egyik a várost érintő, egynéhány napig, vagy hétig ott idő­ző idegen; a másik pedig azokból az idegenekből sorakozik, akik különböző okokból hónap- és évszámra laknak egy-egy városban, de nem szállodák­ban, vagy panziókban, hanem az úgy­nevezett „maisons garnies“ vagy ap- partemens garnies-ban. Párizsban, Rómában, Firenzében, Bruges stb. jelentékeny fajta az ide­genkolónia, amelyek tagjai főleg an­golokból, amerikaiakból, oroszokból és németekből rekrutálódnak. Ezek az idegenek vagyonuk jövedelméből él­nek és össze nem tévesztendőit ama külföldi alattvalókkal, kik valamely városban keresetük után élnek. Eme idegenkolóniák, melynek tagjainak száma gyakran ezrekre rág, igen fon­tosalkatrészét teszik az idegenforga­lomnak. E kolóniának tagjai, ha jól érzik magukat egy városban, meg­írják ezt hazájukba, rokonaiknak és ismerőseiknek, egyben _ meghívják őket oda a város megtekintésére. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom