Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-07-16 / 884. szám
XXIII. évfolyam, 884. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 3 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1927 VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengó'. Szövegsor ára 4 pengó'. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. juiius 16. Látszat — bombák Máshol a* bombákat ekrazittal töltik, nálunk — látszatokkal. A fődolog, hogy nagyot puffanjon és érvényesüljön a sanda mészáros esete, aki máshová néz, mint ahová üt. Rettenetes tragikum lett egyszeribe, hogy a beszüntetendő üzemek megvételére tett ajánlatot egy szövetkezet, nehogy azok ócskavasként kerüljenek dobra. Volt ebben az ajánlatban valami elfogadható logika. Vegyék meg .a ko- porsóüzemet az asztalosok, a cipőüzemet a cipészek, a ruházati üzemet a szabók. Mert ha van nekik pénzük, létesíthetnek ilyenfajta üzemet más címen, tehát mindegy, ha a dobra kerülő városi üzemet veszik meg. Nem is az a baj. Mert ha bármelyik szövetkezet tette volna ezt az ajánlatot a városnak, szóba sem került volna, de mert az „Őrszem“ élén dr. Kri- voss Árpád ügyvéd, a főpolgármester veje áll, természetes, hogy kapóra jött ez azoknak, akik előtt már megnyitották az ajtót, hogy kisétáljanak a városházáról. Hátha a Krivoss-eset révén bentmaradhatnak? ők, akiknek melegágya volt minden tizem, most mint üzemfaló héroszok állanak a közönség elé és igyekeznek kihasználni ezt a látszatot. Mi itt Budán ismerjük az embereinket Krivoss Árpád egy aranyos kedélyű Fiatal ügyvéd, aki egy éve már azon az ideális célon dolgozik lelkes ambícióval, hogy összehozza a Budai Szövetséget, mely egyesítené Buda polgárságát egy táborban. Kedvesen segítették ebben sokan. Buda színe-java, köztük Szalay József min. tan., Marik Ernő kormányfőtanácsos és járták a kerületeket és agitáltak, tanácskoztak, hogy Budán megteremtsék az egyetértést. Krivoss Árpád értékes adatokkal bizonyította az üzemek tarthatatlanságát csupán azért, hogy így az iparosokat és kereskedőket meggyőzze, miszerint a Budai Szövetség az ő érdekeiket is szolgálja. Akkor jött közbe egy Bogdán István nevű úr, a Hangya volt cégvezetője és azt ajánlotta, hogy a kisíőkéjű iparosok és kereskedők anyagi érdekeit intenzívebben j szolgálva kössék le őket a Budai Szövetséghez és — kifejtette egy „Őrszem“ címen alakítandó szövetkezet tervét, mely árút közvetítene a kereskedők, iparosok és termelők között. Az eszme tetszett, jó volt beállítva és megindult a szövetkezet szervezése. Bogdán István jól dolgozott, kihasználta a látszatot, hogy a mozgalom élén a főpolgármester veje áll és — evés közben jött meg az étvágya. A Budai Társaskörben p. közgazdasággal foglalkozók megvitatták gyakrabban azt a fogas kérdést, hogy a közönség drága pénzén épült üzemekkel, beszüntetésük esetén mi történjék? Értékesíteni kell ott mindent, hogy a befektetett tőke kárba ne vesszen. Ez kapóra jött a szövetkezet szervezőjének, utóbb ügyvezető igazgatójának Bogdán Istvánnak és megtette ezt a naiv előterjesztést a városhoz és a kormányhoz. Az igazgatóságba beválasztott jónevű egyéniségek nem igen tudták, hogy bent mi történik, mert ülésre nem igen hívták őket s így aztán egyenkint kiléptek onnan. Krivoss Árpád nem üzletember és megbízott az ügyvezető igazgatóban. Pihenj óráiban szívesebben hegedül, minthogy vajjal és aszaltszilvával spekuláljon. De semmiesetre sem kereste ebben az ügyben az érintkezést apósával, a főpolgármesterrel, akinek szigorú, puritán felfogását ismerte és tudta, hogy éppen az üzemek kérdésében a legszigorúbb. Amikor hónapokkal ezelőtt e sorok írója szóvá tette Ripka Ferenc főpolgármester előtt az Őrszem ügyét, — a leghatározottabban tiltakozott ellene. Kijelentette, hogy nem tud róla semmit, nem akar tudni róla, ez a Krivoss személyes ügye, vele erről nem tárgyalt, de mint önálló ügyvédet nem tilthatja el ettől, habár nem szívesen látja közreműködését ott, mert nem üzletember. A Budai Napló nem is foglalkozott az őrszem ügyével soha, már pedig ha ez bármi tekintetben a Ripka-párt, vagy a főpolgármester ügye lett volna, bizonyára foglalkoztunk volna vele, ami a pártlap kötelessége. Nem is volt budai kérdés, mert Bogdán István ügyvezető igazgató átvitte az egészet Pestre. Budán túlságosan lámpásban él az em- _ bér, itt mindenbe belelátnak a I többiek. | Kozma Jenő, .a pártvezér sem j vállalta a neki felkínált elnökséget ! s így Krivoss Árpád volt kénytelen vállalni. j Kérdezze meg bárki Szajkó j Lászlót, a Margit-körúti pompás I csemegekereskedés agilis íulajdo- j nosát, vagy Nagy Jánost, a Szí- J lágyi-téri szorgalmas, becsületes fiiszerkereskedőt, hogy volt-e valamikor eszébe üzemeket vásárolni a fővárostól? Mi köze van azonban mindezek- 1 hez Ripka Ferenc főpolgármesternek? Persze, persze! Nagy köze van, egy házban lakik a vejével. Hát ez igazán nagy bűn és ez a látszat roppant alkalmas bomba- töltelék. Csakhogy ez egyszer ez nem fog úgy sikerülni, mint a Krisztinavárosi kaszinóban a puccs! Ez a látszatbomba visszafelé is elsülhet! Budapest egész polgársága, még a politikai ellenfelek is, — kivéve néhány könnyűsúlyú személyes gyülölködőt -— föltétlenül meg van győződve, hogy Ripka Ferenc főpolgármester magasan fölötte áll minden gyanúsításnak és a mesterségesen beállított látszatoknak. Ez az ügyesen beállított tragikum három nap alatt komikummá változotít át és nevetségessé teszi azokat, akik ezt a sorstragédiát szerkesztik. Egy „titokzatos“ szövetkezet ajánlatot tett az üzemek megvételére. Krach! Ettől most már felborul a rend, megáll a főváros szekere és csődbejut a város! Az egész ajánlatot egyszerűen félreteszik. Rettenetes, szörnyűséges! Csakhogy ilyen fogásokkal nem lehet leplezni azt a városi gazdálkodást, amely fölött már régen pálcát tört Ripka Ferenc főpolgármester is, a kormány is, — és amibe a nyakát fogja kitörni föltétlenül mindenki, aki abban a szégyenteljes üzemi gazdálkodásban részes volt. A polgárság tudja, hogy ki az igaz ember és az igazságot látszatokkal nem lehet elgáncsolni. A látszatbomba visszafelé sült. Budáit, IQ2J július 13 Los von Pest címen megjeleni cikkeinket „fantáziának“ minősítették a városházán, mert Budán nincs ember aki híve volna a szétválás gondolatának. Nem szádunk perbe a városház uraival, hanem egyszerűen közöljük a „III. kér, Egyesült Polgári Társaskör“ 1927 május hó 31-én tartott közgyűlésen Móra István főtitkár évi jelentésének ide vonatkozó részét, mély így szól: „Tisztelt közgyűlés! Pest maga-magától soha meg nem érti, hogy Óbuda, mint a III kerület ma sokkal előbbre volna, — már a természetes fejlődés törvényei alapján is — ha félszáz évvel ezelőtt magyar szíve sugallatát nem követi és „megmarad külön városnak“. Akkor német volt, de magyarul hitt. Azóta magyar lett szavában is és mostoha maradt, Pestnek adózó falu: — világváros — juhszéle .. A mi első cikkünk június 19-én jelent meg, tehát három héttel később, mint ahogy jelentését Móra István felolvasta. Ez a jelentés nagy tetszéssel találkozott és talán megérlelte bennük a „Los von Pest“ gondolatát. De ha csak egy kissé kutatnánk a Budán illetékes ajkakról elhangzott beszédek után, nagyon sok tanuságtételí találnánk ,a különválás gondolata mellett, Idegenforgalom — véka alatt Észrevétlenül közeledik a szent Ist- ván-hét és a közönség ma sincs tájékoztatva afelől, hogy mi lesz? Szakkörökben aggódva várják, hogy az ökörsütésen kívül, micsoda meglepetést tartogat a rendezőség. Csak az Istenért ügyesebben keli csinálni, mint a C h a m b e r 1 i n- fogadtatást. mert. hogy ő maga azzal igyekezett elmenekülni innen, hogy „nagyon unalmas, gyerünk!“ az nem oly nagy baj. mintha ezt az ideesődített ezer meg ezer ember mondja. Az idegenek amugysem mernek már jönni: nehogy úgy járjanak. mint az az amerikai hölgy — újságíró aki a tengeren átrepült pilóta kedvéért jött. de a rendezőség elrettentő tájékozatlansága és tudatlansága csaknem rendőrkézre juttatta azért, mert a repülőgépéhez akart jutni. Tudni kell. az ilyen rendezőségnek. hogy kit fogad és hogyan kell vele bánni. Legjobb volna a többi városi tízeimmel ezt az idegenforgalmi üzemet is beszüntetni. Van itt elég szervezet, mely ezt a feladatot jól és okosan elvégzi. Ezüstlakodaloin. A budai társaság egyik rokonszenves tagja, I v a - n i c h Ferenc m. kir. postafőfelügyelő ülte e hó 12-én ezüstlakodal- mát és sógora, Blazsik Károly szentszéki tanácsos, a balassagyarmati reálgimnázium tanára adta az áldást a jubiláló párra a Krisztinavárosi templomban. Ivanich Ferenc 1875-ben született Gyöngyösön, előbb a tanítói pályára készült, utóbb Budapesten letette az érettségit és elvégezte a postatiszti tan- folyamot. 31 éve áll a posta szolgálatában és előzőleg Szászrégenbcn, Kolozsvár ott. Losoncon, Jászberényben és Ipolyságon szolgált. Budapestre 1908-ban került. 1902 július 12-én vezette oltárhoz Blazsik Ferenc gyarmati tekintélyes építőmester leányát: Terézt, s a boldog házasságból két fiú született: Károly* aki vegyészmérnök és Ferenc, aki szigorló orvos. A legszűkebb családi körben ülték meg az ezüst lakodalmat. A Svábhegyi Egyesület július hó 4-én rendezte a Svábhegyi nagyszálloda egyik nagy termében havonkiníti társasvacsoráját, amelyen az asztalfőn dr. Bódy Tivadar elnök, dr. Glückstahl Samu és Biichler Lajos foglaltak helyet. Bár a tagok nagy része fürdőkre utazott, mégis nagyszámú társaság gyűlt össze és a kitűnő vacsora mellett éjfélig maradt együtt. A vacsorán részt vettek: An-tiaiffy Andor, Bakonyi János, Kaszab Aladár. Sajó Jenő, Fürst Bertalan, Márffy. Orbán. Bercsényi Antal, Temesiváry István. Katona Zsigmond, Katona István. Springer Ernő, dr. Kern Ernő. Rudas Gyula, Róna Richard. Mikus István. Kovács Károly, dr. Reimann Er.nö, Rákosi Jakab, dr. Párkány Frigyes, m. Neumann Miksa. Wiesner Lajos. Ker- pesí Vilmos. Engel Ármin. Szenté Lajos, Hoffmann Béla. Bene Benedek, dr. Bedler Márk. Deutsch Ernő, Deutsch Gábor, Jauernik Nándor, dr. Jakab László, Brüll Dániel, Bergl Sándor. Majorossy Géza, Krempels József, Pauncz Sándor, dr. Miesner István. Heizer Vilmos, Steiner Marcell. Weidlinger Ferenc. Ullmann Béla. Brenner Armand, Vágó. Hoffmann Gusztáv, Viraág Béla. SZEMÜVEG Zibrinyinél, 1, Attila-u. 12 A kánikulához méltó határozatot hozott a székesfőváros most júliusban, amikor a tehcrszekerekkel való közlekedést szabályozta. A rendelet ellen senkinek sem lehet kifogása, sőt ellenkezőleg, kedves, hűvös légáramlás hűti izzadt homlokunkat, amikor a 21. paragrafust olvassuk, amely így szól: 21. §. Szánba fogott lovakat csengővel vagy csörgővel kell ellátni. Szinte jólesik ez most nyáron, a kánikulában: — a hó, a szán és a csilingelő lovak. Budai Iparos Párt estje „Katonákat akarunk látni, nem pedig sarkon álló koldusokat!“ A választások óta első nagy szárnyboníása volt a — közvetlenül a választások előtt alakult — „Budái iparosok, kereskedők és kispolgárok pártja“, röviden a Budai Iparos Párt nagyszabású társasvocsorája a Szép Ilona vendéglő árnyas kertjében július hó 2-án. Csaknem háromszáz budai úgynevezett kispolgár: iparosok, kereskedők és intellektuellek vegyesen, sokan családjukkal jelentek meg, hogy hitet tegyenek a párt életképessége és gyarapodása mellett. Pedig csak szájról-szájra terjedt a társasvacsora híre. Lelkes éljenzéssel fogadták az érkező Dr. KOZMA JENŐ kormányfőtanácsost, a budai képviselőt, akit dr. Stromszky üdvözölt udvarias meleg szóval. Az általános hangulatot tekintve, Kozma Jenő emelkedett szólásra. Azt hitte, hogy nincs beszéd nyáron a zöldben, de kedvesen köszöntve nem térhetki. Szívesen beszámol a párt tevékenységéről, mint annak politikai vezére. Igyekezett a párt könnyíteni a közterheken és módot adni, hogy a polgárság a szükség szülte terheket el is bírhassa. A fogyasztási adót azért nem lehetett eltörülni, mert helyébe új adó jött volna s ez éppen a kereskedőket és iparosokat sújtaná, mert azok megfoghatók. Szerencsére a zárszámadás felesleggel zárult s így megteremthetők azok a technikai újítások, amelyek segítségével csökkenthetők az adók. Azután áttért a kereskedők és iparosok politikai helyzetére, mely most javult e párt megalakításával, mert eddig a társadalom e részére egységesen számítani nem lehetett, mert nem tudott egységesen föllépni. De az itt egybegyűltek, mint az iparospárt ragjai egészséges új magot képeznek, mely terebélyes fává nőhet. Az új párt föl virágzására üríti poharát. Zajos, lelkes éljenzés kísérte a népszerű képviselő szavait. A vendégeket és köztük első helyen a kerület országgyűlési képviselőjét, dr. Kozma Jenőt üdvözölte ezután dr. Venczelly Lajos pártelnök, mint a kispolgárok lelkes barátját és támogatóját; kéri, mondja el illetékes fórumon, hogy itt egy lelkes tábort talált, mély a szeretet jegyében él és küzd az igazságért. Minden mozgalom sikerének megvannak a maga erkölcsi feltételei. A pártmozgalom sikerének alapfeltétele az, hogy igazságai valóban igazságok legyenek és azokat másokkal is megszerettesse. Ez a párt a nemzeti gondolathoz ragaszkodó fizikai és szellemi munkának felértékelését hirdeti — gazdasági, társadalmi és politikai téren — s ahogy Ripka Ferenc is hirdette, a munka becsületéért harcol, mely azt követeli, hogy a fizikai és szellemi munkának meglegyen a tisztességes kenyere, legyen annyi becsülete a munkának mint a vagyonnak és a fizikai és szellemi munkás a magyar olitikai élet porondján, alkotmányos úton harcolhasson a munka jussáért. Végül követelte a jómódban élő társadalom részéről az önzetlen lemondást, mert katonákat akarunk látni, nem pedig sarkon álló koldusokat! Mátyás király egykori vadásztanyáján arra emelte poharát, hogy e szerencsétlen ország minden polgára egy testté és lélekké összeforrva harcolhasson a legszentebb célért: azért, hogy Mátyás király országának fénye és dicsősége a sötét magyar éjszakában ismét felragyogjon! A lendületes szép beszéd nagy tetszést váltott ki és úgy a képviselőt, mint Venczelly elnököt zajos lelkes ovációban részesítették, amit fokozott Nyeste Mihály belvárosi cipészmester ügyes beszéde, aki a pesti iparosok üdvözletét tolmácsolta. Éjfélkor oszlott szét kedves hangulatban a nagy társaság.
