Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-09-23 / 861. szám

XXII. évfolyam. 861. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre 100.000 K. Egy szám 5000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Feleló's szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor. egyszeri közlésnél 5000 korona. 20 mm. magas hirdetés 80.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 szeptember 23. Hazaárulással volna határos, ha polgári kor­mány a polgárság verejtékes adó­jával szolgálná a szocialisták propagandáját. Mi itt Budán, kormánytisztelő népek vagyunk, nincsenek forradalmi hajlandósá­gaink és ha a törzsasztalnál néha kuruckodunk is egy kissé, az is csak afféle politikai nyújtózko­dás, nehogy azt mondják rólunk, hogy terel tétjük magunkat, mint a birkák. De még itt is kiforrna belőlünk az elkeseredés — nem oda Buda! — pedig, ha Budán mondjuk, hogy nem oda Buda, az már erősen kuruc kifakadás. Amikor híre ment, hogy a kor­mány néhány száz milliárdot szánt Budapestnek beruházásra, népjóléti intézményekre, a fürdő­ügynek európai nívóra való fej­lesztésére, — úgy vettük, hogy ez Budapest egész lakossága javát kell hogy szolgálja. Polgárnak, munkásnak egyaránt, mert mi polgárnak tekintjük a munkás magyar testvért is és ha alkotunk népjóléti intézményt, azt a sze­gény magyar testvéreinkért tesz- sztik és nem proletárokért. Meg­hozza ezt az áldozatot az adófi­zető polgár polgártársai érdeké­ben. Ez a magyar demokrácia* ez a magyar szocializmus. Mi nem ismerünk proletárokat, mi nem látunk különálló munkásosztályt, mi csak egyenrangú, egyenjogú polgártársakat látunk. Ami itt tör­ténik, azt Budapest egyetemes népe, az összpolgárság alkotja saját gazdasági és társadalmi ér­dekeinek istápolására. A becsületes jelszó ma az, hogy Budapestet, a magyarság leg­szebb alkotását ismét naggyá, ragyogóvá kell tenni, hogy fénye túlsugárazzék a mai szűk határo­kon, de még a régi határokon is túl, mert csak így, csak ezzel az egyetlen eszközzel tudjuk az el­csatolt országrészek népét a magyarság varázsa alatt tartani. Az integritás egyetlen fegyvere ma Budapest nagysága. Szíve vérét, verejtékes adófil­lérjeit áldozza e célra az egész ország, ennek a nemzetnek min­den igaz fia, de kizárólag a nem- zetfentartó polgári társadalom tavára, mely nem ismer sem fe­lette, sem alatta álló osztályokat. A kormány ezeket a nehéz mil- liárdokat csak is a polgári gondo­lat inkarnációs képviselőjére bíz­hatja, mert e milliárdok nyomán új élet fog fakadni, megindul a gazdasági fellendülés az egész vo­nalon s ezt az érdemet a polgár­ság másnak át nem engedheti. A polgármesterválasztásnál ez a kérdés kiéleződik. Csak az a jelölt jöhet számításba, aki a jó­viszonyt a kormány és a főváros között megteremti és fentartja. Ez a város csak akkor boldogult, akkor fejlődött, amikor a kor­mány is támogatta törekvéseit. Ujjat húzva a kormánnyal, min­dig ez a város húzta a rövidebbet. Nem jöhet itt olyan uralom, mely a polgármester személyével becsempéssze a szocialista ter­rort, mert akkor elvesztettük a kormány segítségét, elvesztettük a milliárdokat, eldobtuk a jólét le­hetőségét. Nincs olyan kormány, mely meghozná ezeket az áldoza­tokat, hogy a bekövetkező fellen­dülést a szocialisták a saját érde­müknek tudják be. Az ő propagan­dájuk hangosan hirdetné, hogy az ő polgármesterüknek, az ő párt­juknak, az ő népboldogító pro­gramjuknak köszönheti Budapest a föllendülést. Tehát még egyszer: — Nem oda Buda! A polgármesterválasztás nem a pártok mérkőzése, hanem válasz­tás — a jobb jövő, vagy a mai nyomorúság között. Nem is az autonómia kérdése, mert az auto­nómiának csak egy célja lehet: — hogy itt ismét virágzó város álljon, amelyben jómódú polgár­ság él. Az autonómia másfajta magyarázata — humbug, csak a sáskahad zümmögése, mely le­rágja majd a nehezen kelő vetést. Bethlen István gróf kijelentette, hogy a kormány Budapest gazda­sági föllendítése érdekében meg­hozza a nagy áldozatot, de azt csak a polgári gondolat föltétle­nül megbízható képviselőjének ke­zéhez adja, -— s ez a jelölt: Ripka Ferenc. A taktikázó pártvezérek Buda­pest jólétét teszik kockára, de jól vigyázzanak, mert ezzel a vá­rosházi „dafke“-forradalommal szemben, mi budaiak, megcsinál­juk az ellenforradalmat! Ehhez pedig értünk. Baj, hogy a polgármestert nem a polgárság választja, hanem az a közgyűlés, ahol úrrá lett az ön­ző, apró érdekeket kergető, alan­tas törtetés, mely ama címen tört be a főváros legnagyobb üzemé­be, hogy ott túlnagy tantiémeket osztogatnak és első dolga az volt, hogy saját maga számára föl­emelje ezeket a tantiémeket. Ha ez az irányzat kerül uralomra, akkor itt kő nem marad kövön, de fű sem nő a lerongyolt Buda­pest utcáin. Akárki hozná ezt az irányzatot, Budapest abba bele­pusztul. Választás előtt ‘ áll a közgyűlés és választania kell a mai nyomo­rúság vagy a jólét között. Nem egyes személyek, hanem Buda­pest jövendőjének sorsa dől el ezen a választáson. Így hát csak egyetlen megoldás van: — a polgári gondolatnak kell diadalt aratnia és akkor köz- felkiáltással, egyhangúlag Ripka Ferencet választják meg Buda­pest székesfőváros polgármeste­révé. Övé a jövendő Budapest! Buda, 1926. szeptember 22= — Szeptember hava a rómaiak he­tedik hónapja, innen a neve septem (hét). Nálunk a kilencedik hónap és a munkaszezón kezdete. A Nap 22— 23- án a mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegyenpontba lép. E hónap 2-án született 1858-ban Fadrusz Já­nos; 3-án 1813-ban született báró Eötvös József; 7-ién 1556-ban meg­halt Zrínyi Miklós; 9-én 1866-ban meghalt Czuczor Gergely; ugyan­ezen a napon született 1831-ben Izsó Miklós; 10-én 1898-ban meghalt Er­zsébet királyné; 11-én 1382-ben meg­halt Nagy Lajos király, akit a katho- likus egyháznak már régen szentté kellett volna avatnia; 19-én 1802-ben született Kossuth Lajos; 21-én 1791- ben született Széchenyi István gróf; 24- én 1046-ban meghalt Szent Gellért; 27-én 1772-ben született Kisfaludy Sándor. — A Budai Társaskör évad­nyitó társasvacsoráján e hó 16-án nagy számban gyűltek össze a tagok és megjelent dr. Ripka Fe­renc főpolgármester is, akit me­leg ovációban részesítettek. Pom­pás egészségben, pihenten, vidám kedéllyel jött és mindenki szá­mára volt kedves szava. Vacsora után, általános érdeklődés közben emelkedett szólásra a kör alelnö- ke, Szombathy Kálmán és üdvö­zölve a főpolgármestert, rátért a mindenkit erősen érdeklő pol­gármesterkérdésre. Rámutatott a Budai Társaskör megalakulása­kor megnyilatkozó hangulatra; mely az egész sajtóban megnyi­latkozott és részt követelt Ripka Ferenc számára a város vezeté­sében. Az úgynevezett liberális sajtó a legtürelmetlenebbiil köve­telte ezt. És most, amikor itt vol­na ennek a lehetősége, éppen ez a sajtó tagadja meg Ripkát, aki úgy is mint kormánybiztos, úgy is mint főpolgármester kétségbe­vonhatatlan tanúbizonyságát adta hivatottságának. A közeli múlt és a jelen közötti szellemes szembe­állítások egész sorát adta Szotn- bathy Kálmán, frenetikus ovációt váltva ki a főpolgármester sze­mélye mellett, aki megköszönte az üdvözlést, de p beszéd meri­tuma elől azzal tért ki, hogy ... „a többire majd három hét múlva fog válaszolni...“ A Szombathy beszédének hatása alatt szólalt fel Holzspach Nándor és e-gy jel­lemző eset elmondása után tréfá­san kijelentette, hogy ha egy na­pig lehetne miniszter, két dolgot intézne el: — Beszüntetné a ke­rületi betegsegélyzőt és megszűn­tetné a sajtószabadságot. Humo­ros szavait általános derültség fogadta. Majd lapunk szerkesztő­je fejtette ki, ahogy vezető helyen e számunkban is fejtegeti, hogy £ kormány semmi szín alatt sem tá­maszthatja alá a szocialistái propagandáját a polgárság pén­zével és Bethlen István gróf mi­niszterelnök céltudatos politikája ezt teljesen ki is zárja. Majd Ba- ranszky Gyula kormányfőtaná- csos mutatott rá arra, hogy a li­berális sajtó azért kiabál, meri fél a kudarctól. Ha biztos volna a dolgában, hallgatna. Utána Hank József dr. bányatanácsos jelen­tette ki, hogy Buda polgársága nem kívánja Ripkát polgármes­ternek, hanem követeli, amely kijelentését zajosan megtapsolták. Végül Szilágyi Károly nemzetgy. képviselő szólalt fel és kifejtette hogy Budapest, a magyarság e legszebb alkotása akkor fejlődött amikor a magisztrátus együtt dol­gozott a kormánnyal. Szembe állva vele megakad a fejlődés s ; kormány bizalmát egyedül dr Ripka Ferenc főpolgármester bír­ja. A boldogulás, a fejlődés útján lépő Budapestet Ripka Ferenc hozza. Zajos helyeslés kísérte szavait. Az érdekes est sokán együtt tartotta a tagokat, akii bizalommal néznek az eljövendc választási küzdelem elé. j — A magyar gyermekek jótevője valóságos atyja Hollandiában dr. var S c h a 1 v e n hágai gyermekorvos legutóbb meglátogatta Budapestet és a budai hegyvidék annyira megnyerte tetszését, hogy magyar származású hitvese kedvéért néhány hetet a Svábhegyen töltött. Buda összeforr vidékével Száz kilométeres dunaparti nyaralótelep — A helyi­érdekű vasút bravúrjai Az a virágzó strandélet, mely a budai oldalon, föl egészen Szent­endréig, ez évben oly mesésen kifej­lett, csak úgy volt lehetséges, hogy a közlekedés a legprecízebben műkö­dött és a közönség szükségleteihez mérten rendezkedett be. A közönség apró csoportokban vonult ki a Ró­mai-fürdőbe, a Csillaghegyre és a többi természetes strandfürdőbe, amilyen tíz is kialakult ez idén, — de visszajönni nagyrészt egyszerre akart. A közönség kiszállítása nem járt nehézségekkel, de a beszállítás néha aggasztó mérveket öltött. Aki látta a Csillaghegyen fiirdőzők tömegét, az meg volt győződve, hogy a vonatok a Római-fürdőhöz már oly zsúfoltan érkeznek, hogy az ottani pályaudvart szorongásig megtöltő közönség abszolút nem juthat hely­hez és -egész tömegében ott reked. Szinte bravúros volt, hogy soha sen­ki nem volt kénytelen bevárni a kö­vetkező vonatot, hanem midenki el­ment különösebb zsúfolódások nélkül. És ez divatba hozta a budai strand­fürdőket. A kiránduló közönség, mely nem a fürdőket, hanem a hegyvidéket ke­reste, vasárnaponkint oly tömegek­ben jelentkezett minden állomáson, hogy életveszélyessé vált a tolongás minden érkező vonatnál. A közön­ség nem hitte, hogy hazajuthat és mégis mindig mindenki fölfért a vo­natra. Valami különös és pompásan bevált rendszere volt a helyiérdekü- nek, amellyel mindig új kocsikat tu­dott nyitni és mindez pillanatok alatt történt, minden zavar nélkül. Azzal pedig, hogy a közönség a budai oldalra szokott az Óbudán felüli vidékre, nagy érdeklődés indult meg az itteni községekben való nya­ralás iránt. Sajnos, a sváb lakosság nem tud és nem akar ezzel előzéke­nyen számolni és ezer nehézséget gördít a nyaralás lehetőségei elé, pedig a jegyzők mindent megtesznek, hogy biztosítsák a pestiek özönlését. Ma még kínos eljutni Csobánkára, vagy Margitligetre, mert a közleke­dés hiányos, piszkos, vidéki. — de amint tavasszal megindul a Bódy Iivadar H. É. V. vezérigazgató és zseniális pénzügyi munkatársa: Soós Annin igazgató által tervben már kidolgozott autóbuszjárat minden vég­állomásról, de a helyiérdekű vasút minden jelentősebb állomásáról is, akkor nemcsak az olyan romantikus és szép helyek, mint Csobánka, Mar- gitliget. Leányfalu, stb„ hanem a ke- vésbbé ismert községek is a legké­nyelmesebb nyaralást nyújthatják, mert a családfő még ebédelni is hazajárhat. A Dunapartján Szentendrétől egé­szen Visegrádig, sőt tovább Eszter­gomig, az egész, gyönyörű, erdős, bérces part nyaralóteleppé válik és egy évtizeden belül kiépül. Minden a Dunára nyíló völgy nyaralóteleppé lesz, ami jó módot jelent a szom­szédos, ^ ma szegény kisközségnek, mert élelmicikkei közeli piacra ta­lálnak. Bódy Tivadar vezérigazgató, aki mint Budapest székesfőváros volt polgármestere, egy életen át szere­tettel és feliilálló tudással szolgálta e világváros érdekeit, mai pozíció­jában is össze tudja egyeztetni az általa vezetett hatalmas vállalatok érdekeit a fővároséval, mérhetetlen szolgálatot téve Budapestnek világ­várossá, világfürdővé való átalakulá­sának azzal, hogy e város közvetlen környékét megtízszerezte. Mert a Budapestet tápláló, üdítő, ápoló vi­dék^ csak azzal a területtel kapcsol­ható a fővároshoz, amelyen a helyi- érdekű vasút az ő autóbuszaival közlekedik. — Becsey Antal mérnök, kormány­főtanácsos e napokban tért vissza külföldi tanulmányútjáról, melyet a lakáskérdés mielőbbi megoldása ér­dekében végzett. Befejezésül részt- vett a bécsi lakásügyi kongresszuson. — A hullámfürdő építése, amellyel kapcsolatosan két eme­letet építenek a Szt. Gellért-fürdő szállodája fölé az udvar felől, már megindult azzal, hogy az idevágó terveket Sebestyén Arthur, a tervezéssel és építéssel megbí­zott műépítész, — már elkészí­tette. Most pedig az ő építkezé­sét jellemző poézist viszi bele, mely oly kedvessé teszi az ő al­kotásait. Az építési vállalkozó Hudecz János oki. építész és építőmester. — Morvay Győző dr„ a III. kér. gimnázium nyugalomba vonult igaz­gatója és c. tankerületi főigazgató, a „Hollós Mátyás Társaság“ elnöke, Csillaghegyre költözött, ahol megvá­lasztották az Egységes Párt elnökévé. Új otthonában Cincinnátus módjára él, kapál, kukoricát tör és kertjének élve, lassan visszavonul minden sze­repléstől. Négy évtized nehéz, kultu­rális munkája után, jóleső pihenésnek adta magát. —< Ivókúra lesz a Svábhegyen, ahogy azt a Svábhegyi Egyesület elnöke, Bódy Tivadar tervezte. Mert e tervet örömmel fogadta E b- ner József, a Szí. Ásványvízüzem igazgatója, aki már be is szerezte a thermoszokat, amelyék hajna- lonkint fölszállítják a Hungária-gyógy- forrás vizét a Svábhegyre, ahol a gyógyvíz eredeti hőfoka mellett hasz­nálhatja azt a közönség. A hegy te­tejét tavaszra parkírozzák, ivócsar­nokokat építenek és ezzel a Sváb­hegy mint üdülőtelep erősen bele­kapcsolódik Buda fürdőéletébe. — A kelenföldi új izr. templom dr. Bencsovszkij Imrét, mint hit­szónokot és hitoktatót nevezte ki a budai izr. hitközség és a kelenföldi­lágymányosi hitközség körzethez. Egyúttal megbízták a rabbinusi teen­dők intézésével. Fiatal, agilis em­ber, akinek hazafiságát dicsérettel emlegetik. A kelenföldi zsidóság na­gyon érzi egy templom hiányát és kész megfelelő anyagi áldozatokat is hozni új templom fölépítése érdeké­ben, amit rendkívülien előmozdítana az, ha a hatóság egyik kelenföldi üres telkét bocsátaná a hitközség rendelkezésére, s mely ügyben az ottani hitközség vezetősége és a zsi­dóság egyik agilis vezére, a város­rész érdemdús régi polgára, Kramer Adolf nagy ügybúzgalmat fejt ki. A parcellázás a leggyakorlatifab tőkegyűjtés mert : aki részletfizetésre telket vesz, otthont épit magának olyan pénzért, amit külön­ben észrevétlenül elköltött volna. Aki pedig szabadon álló telkeit par­cellázás céljából adja el, sokszoros értékel ér el. A legpraktiku=abban parcelláz és a legjobb feltételek mellett átvesz direkt tulajdonosoktól telket: „GLOBUSBQNK“ RT. Budapest, VII., Baross- ér. 14. CHBSMIMIEHSM táj- és vfrágkertészet Budapest, VII., Mogyoródi-út 119-127. sz> Tele on: József 40-C8 Elvállaljuk parkok, kertek terve • óseit, kivitelezé­seit és állandó gondozását. Sir k ki- ültetését továbbá: lakások, termek és erké yek növénydísz tósat al­kalmakra és az egész éven át. Oicsó és gondos m u n ■ a ! Köitségve.éssel díjtalanul állunk rendelkezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom