Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-05-04 / 574. szám
XV. éi7Í. 574. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 22 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Borsutca 24. szám. J Felelős szerkesztő: . VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg- réndeléskor előre fizetendő. 1918. májas 4. Első impresszióim címen a következőket írja nekünk dr. Orova Zsigmond a legifjabb városatya: Azt kérdi tőlem a szerkesztőség, hogy mik voltak első benyomásaim a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlési termében. Végtelenül nehéz kérdés ez. Hiszen a városatya az első benyomásokat előbb nyeri, mintsem a közgyűlés termének ajtaját átlépi, mert oda már mint kikészített ember jut. A Lethe vizétől megtisztultan lehet csak a terembe menni. A Lethe vizének első hullámai a gratulációk. Már itt észre veszi az ifjú városatya közigazgatásunk alapjának hiányáit, tévedéseit. Kik gratulálnak ? Akik örülnek, hogy bekerültem. Kik örülnek? Akiknek okuk van arra: a tanítók, közigazgatási egyéb tisztviselők, a kiknek a voks a fődolog. A bizottsági tag ugyanis egyúttal és legfőként voks és protektor. Ezt kell megszüntetni elsősorban. Lehetetlen állapot, hogy én legyek büntető bírája érdemetlen tisztviselőknek és jutalmazója az érdemeseknek, mert erre nincs meg a képességem. Mit tudom én, hogy melyik tisztviselő felel meg az igényeknek a X. kerületi elöljáróságnál, mikor alig ismerem az óbudaiak képességeit. Az autonómiának ezt a túlzásba vitt ki- terjesztését, hogy a tanácsjegyzőt a közgyűlés választja, hibásnak tartom, a min a fővárosi törvény revíziója alkalmával segíteni kell. A társalgó vagy dohányzó terem az uj városatya várakozásteljes reménységének elhomályositására szolgál. Itt nincsenek pártok, itt nincsenek kerületek, itt társadalmi életet él a bizottsági tag.' Miről beszélhet ma másról itt az ember, mint a békéről. Azért egyes csoportokban vigyáznak a városra itt is. Az egyik sarokban számításokat eszközölnek, hogy a 300 milliós kölcsön megszavazása esetén az anyagi felelősségből egy bizottsági tagra egy egész millió korona se jut, — tehát meg lehet szavazni. Szilágyi a legagilisabb: karonfog engem és bemutat polgármestereknek, tanácsnokoknak, városatyáknak. Mindegyik szeretettel fogad, némelyik ajkán szánakozó mosoly játszik. Rózsavölgyi volt alpolgármester egyenesen sajnál: mert hogy eddig póttag voltam, a kiből még bizottsági tag válhat}- de most már . . jövőd- ben nincs remény. Rengeteg sok tisztviselőt látok a teremben: előadókat aktastoszszok- kal. Munkára! Megszólal a harang és megtelnek a padsorok. A karzaton van a hallgatóság helye; amit igen helyes intézkedésnek tartok, mert a városatyák helyein, a padsorokban úgy sem hall egy árva szót az ember. A közgyűlés a „beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád“ mottójával folyik. Tulajdonképen a közgyűlési termet kellene társalgónak elnevezni. Ezért igen célszerű és okos dolog, a közgyűlési felszólalásoknak a fővárosi közlönyben való közzététele, mert ebből 3—4 nap múltán az ember elolvashatja, hogy miről is volt szó a közgyűlésen. A fővárosi közlönyt évek óta figyelmesen olvasom. Soha sem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy közgyűlésen 50—60 tárgyat elintézni. Most már el tudom képzelni. Csekély fontosságú ügyek (bérbeadások, korengedélyek, átírási és engedelmi dijak ügyében hozott tanácsi határozatok elleni fellebezések stb.) terhelik ok és cél nélkül egy négyszáz- tagú testület működési gépezetét és ez lesülyeszti a tanácskozás színvonalát. A törvényszéken három ember mondja ki a halálos Ítéletet, itt egy 100 koronás átírási dijhoz 400 ember szólhat hozzá. Első benyomások ezek csupán, de úgy érzem, hogy ezektőL nem lehet szabadulni, hiszen a közgyűlés minden tagjának meg kell győződve lennie arról, hogy e bajon segíteni kell, mert a közigazgatás kátyúba szorult szekerét onnan kihúzni mindinkább nehezebb lesz. A törvényhatósági bizottságot tehermentesíteni kell a felesleges munkától, oly ügyektől, melyek a közigazgatás szakképzett tisztviselői, tanácsa, ügyosztályai által volnának elintézendőkés viszont meg kell találni a módját annak, hogy a felelősség nagyobb súlya és ennek érzete szorítsa a közgyűlés tagjait intenzivebb munkára. Legyen vége a szavalatnak és kezdődjék a dolgos munka, hogy a közgyűlés ne legyen ünnepélyesen működő szavazó masinája azoknak, kik a határozatokat eleve megalkotják kerület- közönkintés— mint mondani szokás — klikkekben. Valami nyomasztó ül mindnyájunk torkán. Finomabb, tisztultabb légkörre van szükség; uj világra, a munka világára. Bizonyos, hogy e háborúnak véres nyomdokain uj életre kel az emberi energia, mely már berendezkedni készül. Az uj világrendben ott lesz megint Lucifer is, gonosz vigyorgásával emlékeztetvén letűnt idők gyászára, de Ádám uj munkáján fáradva tovább küzd a végnélküli cél felé. Dolgozzunk, mert az én első benyomásain az, hogy kevés, amit eddig végeztünk és lassan, nagyon lassan — megy a munka előre. Dr. Orova Zsigmond. BÓDY .. . az ötödik polgármestere az egyesitett magyar fővárosnak! Nagyarányú, szimpatikus egyéniség, rengeteg élettapasztalattal, kiművelt tudással, biztosan látó szemmel, nagy energiákkal. Arra teremtve, hogy a mai zür-zavarban rendet teremtsen. Vele kezdődik Budapest székesfőváros IV-ik korszaka. A becsületes, de kis- látkörü Kammermeyer után, amikor apró vidéki városokból kialakult a nagy metropolis, jött a Márkus-Hal- mos idő amikor a modern pénzügyi politikát alapozták meg, — ezek után már kész talajt talált Bárczy az ő szociális politikája számára, mely nagy beruházásokat igényelt és sikerült is a főváros adóságát 500 millióra fölemelni — logikus sorrendben nem következhetik más Bódy alatt mint a gazdaság-poWüksá korszak. Az új világrend is azt követeli, hogy a nagy beruházások alapján egészséges gazdaságot folytasson a székes főváros, konszolidálva üzemeit, vállalkozásait, kiegészítve azokat a még okvetlenül szükségesekkel. A város örökösen hangoztatott nagy jövőjének megalapozására vonatkozó szédületes iramot kell helyes útra terelni, tempóját bírható fokra lemérsékelni, amit okos megértéssel igy fejezett ki Bódy, hogy ... „Budapest nemcsak lesz, de van!“... Minden frázis nélkül mondotta el programmját, nem nézve se jobbra se balra, de hátra sem, nem kapcsolódott sehová, nem fenyegetett, nem dicsért, hanem táblabirói bölcs józansággal mutatott rá a háború ütötte nagy nyílt sebekre, amelyek gyógyítása volna a programm első része. Élelmet, lakást és ruhát! A másik része pedig a beilleszkedés a háború utáni új világ rendbe. Lakást — egyelőre ideiglenest, a legszükségesebbet, azután végleges építkezést, mert ez a világváros jólétének alapja és gerince. Élelmet — decentralizált kerületi vásárcsarnokokban, a hová föl csalogatja az ország termését és csak a felesleget adja tovább. A közlekedés gyökeres reformját, amit azzal jelzett, hogy e téren nagy elhatározások előtt áll a város. Gyorvasuti közlekedés a föld alatt. A régi rósz és új utak kiépítése, és viz. Az egészséget szolgálná a központi gyűjtő korház, — decentralizálva kerületenkinti kórházakkal. Gazdagságot adnak a kikötők. A szédületes adóság csinálás korát azzal zárta le, hogy a főváros pénzügyének egyensúlyát fogja helyreállítani. — Bódy a tiszteséges gazdálkodás, a becsületes munka és a nagyszabású gazdasági politika korszakát nyitja meg. Buda polgársága melegen üdvözli. Panaszt emelt, a nagy nyilvánosság előtt Hoepfner Guido királyi tanácsos és építész a kelenföld-lágy- mányosi telek érdekeltség nevében, a kelenföldi kaszinóban tartott gyűlésen, ahol képviselve volt a város és a közmunka tanács is. Tartal- massan szép, előterjesztését élénk és magasszárnyalásu vita követte. Baj van a főváros szabályozási terveivel amelyek nem felelnek meg sem a köznek, sem a magánosoknak. Drágák, nehezen kivihetők. A Sasad szabályozási terve is idejét múlta és jobb még nincs. A Boráros-téri hid irányában valóságos Unter den Lin- den-szerü 80 méter széles utat terveznek, a Fehérvári-utat 60 méter szélesen, sűrűn fásitva úgy tervezték, hogy elzárja a lakott részt a dunaparti gyárvárostól. A kelenföldi pályaudvar szűk, rósz helyen van, át kell építeni, összeegyeztetni a Délivasut ide helyezendő pályaudvarával és ez az egy kérdés is fölborítja az egész városrész szabályozási tervét. A Boráros-téri hid, az állandó kiállítási terület, a Villányi-ut, mind oly tényezők, amelyek a szabályozás tervének revízióját követelik, még pedig sürgősen. Ez létkérdés. Valami szándékosság is lehetett abban, hogy a múlt évben elkésett a gyermek felruházó akció és ezer
