Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
Budapest.. 1897. (2) Deczember 19. gyár érzület- és gondolkodásmód terjesztésének, a. mennyiben e kerület polgárságából került ki és talált itt legbuzgóbb hívekre, bajnokikra a magyar nyelv m^gkedvelteténén és különösen a Budapestet környező nem magyar ajkú falvak megmagyarositásán fáradozó, e falvakban a magyar nevelés raindruegannyi apró fészkeit, az óvodák egész raját felállító, culturalis küldetéssel biró, immár országos jelentőségű Magyar Iskolaegyesület A budai polgárság, illetőleg a lí kerület ezen átmagyarosodásában azonban az iskolák hatása és a korszellem haladása mellett — jelentékeny része volt azon körnek, melynek keletkezését, fokozatos fejlődésér, és mai helyzetébe jutását előadni szándékozunk. Vájjon e kör Széchenyi István gróf szellemében mü- kődött-e, és a kerület társadalmában mily nyomokat hagyott hátra 25 éves életének mozgalmai között? arra feleljen története. Huszonöt év hosszú idő bármely egyesület életében is. de nagy jelentőségű volt az évek e sorozata különösen körünk életében. Tevékenységének többféle irányánál fogva sok viszontagságon ment keresztül Casinói jellegén kívül a társadalmi élet terén is feladatokat tűzött maga elé és a közügyek előmozdítását is czéljai közé sorolá. Az egy’es korB U D A __é s VI D EKE Me dico Ágoston, Rónay Károly dr., Mi- i halovits Antal, Osztoits Mihály, Országh j Sándor dr.; — póttagoknak: Schiller György, Beck Adolf, Nagyőszi Ferencz dr., Weinek József dr., Hirsch István, j Löwenstein Antal, Jankovics József. Családi estély. a „Budapesti Magyar Dalkör“ folyó hó 7-én tartotta ismét szokásos családi estélyét a Noé bárkájához czimzett jóbirnevü vendéglő külön nagytermében. Talán nem lesz felesleges e ritka szép családi estélynek lefolyásáról a Dagy közön- i séget is tájékoztatni. A dalkörnek vigalom-rendező bizottsága i íáradhatlanul iparkodott az estélynek családi j jelleget, adni, mit magában véve már az is igazol, * hogy az estélyen csakis a meghívottak jelenhettek meg. A programiéba felvett férfi és vegyes ének-darabok praecis előadása, valamint az egyes közreműködők szellemdus előadásai csak tetézték az estély sikerét. Legelső sorban is dicséretet érdemel a férfi karnak szabatos előadása, mely méltán helyet foglalhat a fővárosi dalárdák sorában, mert a hangok képviselete, valamint azok hordozása csakis koronáját képezhetik a dalkörnek és az általa előadott darabok csakugyan op- szakavatottságot tanúsítanak, hogy mi csakugyan a fejlődő dalkörnek immár szép jövőt jósolhatunk Említés nélkül nem hagyható az sem, hogy a dalkör vegyes karra is van szervezve, erről ugyan már volt alkalmunk a nagy közönséget informálni, s már akkor a dalkörnek szép sikert helyeztünk kilátásba, mi csakugyan be is következett, mert a vegyes karoknak előadásáért csak dicsérettel és elismeréssel tartozunk. Szóval volt alkalmunk a maholnap egész nyilvánosan szereplő dalkör előadásai felett Ítéletet mondani, mely megnyugtató benyomással van reánk nézve, mit eléggé magyaráz azon körülmény, hogy a legkedvesebb énekek emlékével távoztunk eme igazán családi estélyről. A siker mindenesetre a dalkörnek áldozatkész és szakavatott karmesterét Csanádi/ Virgil okleveles zene és éuektanárt illeti, ki nem kiméivé fáradságot, szüntelenül iparkodott a dalkörrel a szebbnél szebb magyar darabokat betanultatni, hogy mihamarabb elérje a dalkör azon pontot, melyet maga. elé czélul tűzött ki. Kitűnő hangulatba hozta a jelenvoltakat a dalkör néhány tagja által előadott monolo_ szakokban majd az egyik, majd a másik feladat lépett előtérbe és uralkodott a kor munkássága fölött. Volt idő, midőn a társasélet szór^ikoztnt.«*volt 2. íoszcmpcrt es e korun kát jellemzően, a kör művészi korszakának mondhatjuk ; máskor ismét a kerület érdekeinek előmozdítása dominált életében, de mindkét működési irányában a kör létét nem egyszer megrázó válságokon ment keresztül és e válságok nem pusztán vagyoniak valának, hanem társadalmiak is olyannyira, hogy sokszor optimista elbizakodottságnak látszott azon remény, a mit egyesek — vajmi kevesen voltak ezek! — a kör megmentésébe helyeztek. Voltak fényes napjai, de át kellett élnie a hanyatlás, a minden irányban való tespedés, az elerőtlenedés, a vajúdások kinos időszakát is, inig végre az 1894. évvel az újjászületés, a fölvirágzás sugározta be életét. E hullámzó élet történetének bemutatása előtt azonban keletkezésének könnyebb meg- érthetése végett,' nem lesz érdektelen egy futó pillantást vetnünk a budai társadalom talajában, e kört megelőzőleg keletkezett társulatokra. Már az 50-es évek derekán egy férfinégyes állott össze a zene, a dal cultiválá- sára. Számuk mindinkább szaporodott a pénzgok, melyek tetézték az estély sikerét, de a kedélyességnek tetőpontja csak akkor látszott kitűnni, midőn Tarczal Vidor „Tudomáuyos felolvasásba által a közönséget perczekig tartó hahotára ragadta, mert a tudományos felolvasásnak ép ellenkező fogalmat adta elő, mi általános derültséget keltett oly annyira, hogy csakis a szerző többszöri kihívása után lehetett a programm következő pontjait folytatni. Lekötött figyelemmel hallgattuk Kimnach Sarolta urhölgy alt soloját, kinek iskolázott hangja és ritka szép előadása méltán dicséretet érdemel. A programm kiemelkedő pontja volt továbbá Moussoncj Gyula „Honfidal“ czimü férfi kara, gyönyörű harmóniában megirt eneke, mely szabatos előadásával kitűnő sikert aratott és lebilincselte a hallgató közönség figyelmet. Újabb és újabb magyar darabok előadását voltunk szerencsések hallhatni, melyek között általános tetszéssel fogadtatott Várföldi Elek „Biró Uram“ vegyes karra irt éneke, melynek hallatára önkénytelenül dicséret emelkedik ajkainkra, midőn a magyar zenének és eneknek ily páratlan egyikével találkozunk. A műsornak ily változatos és kellemes benyomást tett részének kimerítése után a fiatalság tánezot rögtönzött, mely virágos kedvben folyt záróra leteltéig. Eme szép estélynek létrehozatala közül a dalkör érdemdús elnökének lovag Grilnwald Bernát miuisteri osztálytanácsosnak nem csekély osztályrész jutott, ki tapintatosságával, tudásává! és teljes odaadásával vezette a vigalom rendező bizottság működését, mely fáradozása abban fogja találni a közel jövőben jutalmat, bog}7 az elnöklete alatt álló „Budapesti Magyar Dalkör“ csakhamar elfogja érni azon magas színvonalat, melyről a magyar társadalom csak dicsérettel és elismeréssel adózhat. + * * Élet és halál között. A Döbreutei-utczában vau egy bolt. Ketté van választva, fele a műhely, másik fele a lakószoba. Egy becsületes házaspár hét éves lánykájával lakja azt a helyet Szorgalmuk után úgy, a hogy tisztességben megélnek Uj szülöttet várnak. A szomszédok asszonyai Istenhez fohászkodnak, hogy szerencsés körülmények között adjon életet a jövendő kicsinynek. Hamarabb bekövetkeznek a fájdalmak, a mint várták. Éjfélre jár az idő, szitál a hó, s végig sepri az utczákat a Gellérthegy felől jövő szél. És bent abban a hajlékban ott fekszik az anya mélységes fájdalomban, se szó, j ügyi hivatalokban ez időben Budán nagy j számmal levő német és cseh állami tisztvise- l lök hozzájuk csatlakozásával. Összejövetelei- | két majd itt, majd ott tartották, majd Violich ‘ Károly tanárnak, majd Schmidt Fereucznek ' lakásán gyűltek össze alkalmilag, mig végre a inai áll. főreáliskola épitője, Hans Petschnigg, e reáliskola kertjében, a Donáthi-utcza felé eső részen, az építéshez szükséges és a reáliskola gothikus styljében készült épitési irodát (Bauhütte) e férfi-négyes ezéljaira átengedte. Itt, ezen földszintes és két nagy rajzteremből és egy előszobából álló építő bódéban a 16—20 évesekből és ezek családtagjaiból, de minden alapszabályszerü szervezés, rendszeres organizálás nélkül alakult társaság havonkint egyszer egy hangverseny- szerű estélyt adott. Néha azonban egyes magánjeleneteket, costume-ekkel stylizált szavalatokat is előadott, különösen Titl István alakításaiban. Az összegyülteket rendszerint a hölgyek vendégelték meg ételekkel ; az italokról a fiatalok gondoskodtak. A férfi-négyes társaságnak élő tagjai még most is kedves visszaemlékezések között emlegetik azon vörösbor szállítmányokat, mikkel ilyen havi estélyek alkalmából Rupp Imre látta el a bódé híveit. E férfi-négyes valósággal fölfrissifé B udának I Pál, Zsák Hugó, Seidl Ambrus, Gyer- tyánffy István, Széli Ignácz, Huszár Adolf, dr. Stipanits Elek, Madarassy Gábor és Márffy Ágost; — póttagoknak : dr. Czolder János, dr. Áldásy Antal, Hoser Viktor. Kerületi választmányi t a g oknak: Jankó vies József, Sólyom Jenő, Stolcz István, Horn Vilmos, Radulescu György, Prey Alajos, Szaibb Lipót. Schumy Rezső, Zettl Ágost, Tömör Perencz, Pertl István, Adamasky József. b) A II. kerületben rendes tagoknak: Hámpel Sándor, Kollár Lajos, dr. Csorba Perencz, Eckermann Ede, dr. Buday József, ^zabó M. Perencz, Petsits Márk. Moldoványi Sándor, Duma György, dr. Paid Lipót, póttagoknak: From maiin István, Kozma Gyula, Bauer József. ^ / Kerületi v á 1 ad ztmányi tagoknak: Szalav/ Győző. Reinl József, dr. Kiss Károly. Hámpel Sándor, Szabó Ignácz, Szemléi; Mór, dr. Kriesz- haber Adolf, Liss^k Ármin, Mocskonyi Gyula, Bauer József, Laumann József. c) A III. kerületben rendes tagoknak: Kugler József, ifj. Haszmann József, dr. Stern József, ifj. Weber József. Áugepstein Samu, dr. Reisz Mór, Kirschtyofér Károly, ifj. Holtzspacb Nándor, Céistofoli Fortunato, Gyulányi Adolf; — Póttagoknak : Kéky Imre, Günther B^la, Kepes Albert. Z Kér ületiválasztmányi t a gokna k : Molnár József, Szabó József. Haszmann Sebő, Heuthaler Frigyes, Günther Béla, Schwarzmann Lajos, Varga Ignácz (épitész), dr. Berger Lipót, Cristofoli Ede, dr. Goldberger Lajos, Janczer Lajos, Kudelka Károly, Weisz Géza, Szende Alajos. A legtöbb adót fi z e t ő k közül megválasztattak rendes tagoknak : Lipthay Béla br., Emmer Kornél, Axa- méthy Lajos dr., Eberling József, budai Goldberger Sámuel, Rupp Zsigmond, Hebentanz Nándor, Tatay Adolf, Del
