Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-28 / 13. szám
Budapest, 1897. (2) A Budai Könyvtár-egyesület 1896-ban. A Budai Könyvtár Egyesület, melynek éveukint egyszer összegyíilekeznek tagjai, hogy meghallgassák a jelentést, melylyel az eg37esü- let tisztviselői a lefolyt év tevékenységéről és eredményeiről számot adnak, hogy megszavazzák a költségvetést és megállapítsák azokat a főbb irányokat melyekre az intézmény jövő fejlődését fektetni óhajtják, hogy végül elismerésüket fejezzék ki a buzgó lelkes tisztikarnak, és újra megválaszszák az eg37esület vezetőit, azokat, kiknek kezébe az intézmény sorsát, jövőjét legjobb lelkiismeretünk, legszebb meggyőződésünk sugalraa szerint helyezik. Ünnepe ez mindenkor az eg37esületnek mert mindannyiszor örvendetes fejlődésének, gazdag g37arapodásának adja fényes tanujelét, , de ünnepé avatják a megjelenők díszes soka- ! sága is, kik között városrészünk legtekintélyesebb vezérférfiait találják. Ily ünnepe volt az intézménynek f. hó 25-én is, midőn a Toldy Ferencz-utczai iskola tornatermében VI. rendes közgyűlését tartotta. A közgyűlés előtt még választmányi ülés volt, melyen több uj tagot vettek fel, meghallgatták a számvizsgáló bizottság jelentését és tüzetesebben tárgyalták a közgyűlésnek bejelentett egyik indítványát. Utána este 6 órakor nyitotta meg a közgyűlést Dr. Csorba Ferencz az egyesület elnöke. Megnyitójában emelkedett hangon lendületes beszédben ecsetelte az intézmény rendelkezését, nemes törekvéseit, melyeknek érdekében tenni, legjobb erőit áldozni mindenkor legkedvesebb öröme volt. Hangos éljenzés követte lelkes szép beszédét, utánna Kincsek Lajos titkár olvasta fel, az egyesület 1896. évi működéséről szóló gonddal készített jelentését melyet itt közlünk. „A lefolyt 1896. esztendő örökké nevezetes marad a magyar nemzet történetében, mert ebben az esztendőben ünnepelte meg nemzetünk hazánk fennállásának ezeréves fordulóját. Megünnepelte diszszel, fénynyel, lelkesedéssel s olyan tág és fényes keretben, amint az egy kulturnemzettől méltán elvárható És midőn most, e történeti nevezetességű ünnepélyek lezajlása után a Gondviselés áldó kegyéért buzgó áhítattal rebeg hálafohászt mindnyájunk ajaka, szent fogadást kell tennünk, hogy erkölcsi, szellemi és testi erőink legjavával azon leszünk, miszerint a boldogulás felé vezető utón minél több sikerrel haladjunk a jövőben is, hogy igy a magyarok hazájára tekintsen mindenki, erre | a „maroknyi népre", melyen lankadatlan kitartással küzd már ezer éven túl Kárpátok koszoerdőbe. Rajháty is tudta mindezt az érdekes Jasinszkynéról és sokszor szándékosan sétált arra, a merre a fehér, kék vagy fekete ruhát látta lebegni. A fiatal embernek nem volt semmi czélja, épen csak időtöltésből tette, a mit tett, s hogy a lengyel asszonykát kisérgette, oka az volt, mert őt tartotta a legszebbnek, legérdekesebbnek a fürdőző asszonyok között. Egy alkalommal, midőn Rajháty a park egyik padján ült, a hosszú útnak végén Ja- sinszkynét pillantotta meg. A fiatal ember térdeire támaszkodott s banális ötlete támadt. Ugyanis botjával az ut porondjába rajzolgatni közdett s a szerolroes diákok módjára, nagy Bzivet rajzolt, a mint a nyil keresztülmetszi. A ki akarta, azt gondolhatta, hogy a homok- sziv szerelmes ember műve, annak a jelzésére, hogy a szive meg van sebezve. . . . Rajháty azután felkelt s távozott. A szép lengyel asszonyka azon közben az említett pádhoz ért; a homokba rajzolt szivet eltaposta s egy másik, kisebb formájú szivet csinált a homokba napernyője hegyével, nyil nélkül. A fiatal hírlapíró ug37 magyarázta Jasinszkyné cselekedetét, hogy az ő szive nem viszonozza senki szerelmét. Ámor nyila nem sebezte meg. E naptól fogva Rajháty BUDA és VIDÉKÉ Márczius 28. rázta, vérrel szerzett, s lelkesedéssel fenntar tatott hazában. Szent fogadást kell tennünk arra nézve is, hogy a közművelődés terjesztéséért, mely minden nemzet előhaladottságának legbiztosabb fokmérője, ezentúl még hatványozottabb mértékben fogunk buzgólkodni s a társadalom minden rétegében oly agitácziót kifejteni, a mely csak jót és üdvösét eredményezhet. A ki a hazai kultúra terjedéséért és megizmosodásáért tesz, fárad és áldoz, az oly mesés gazdagságú aranybányának egyengeti a tárnáját, melyből a késői utódok is dúsan aknázhatják a kifogyhatatlan szellemi kincseket. A mi szeréuy egyesületünk is hivatásához híven megalapításának első perczétől kezdve azon fárad, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel dűlőre segítse azt a nagy munkát, mely hazánk szivének, a mi fővárosunk jobbparti részének kulturális haladása és magyarosodása érdekében egy két évtized óta oly serényen folyik. Es büszke öntudattal mondhatjuk, hogy nem hiába, .nem sikertelenül fárad. Az a gyönge kis csemete, melynek gyökereit néhány rövid évvel ezelőtt gondos szeretettel termékeny talajba helyeztünk, ma már szépen fejlődő, erőteljesen izmosodó fává növekedett. Ma, VI. évi közgyűlésünk t. Tagjai előtt örvendetesen jelenthetem ki, hogy a Budai Könyvtár-Egyesület minden tekintetben erősödik s gyarapodik s nagy fontosságú misszióját a leghívebben, a legczéltmiatosabban teljesíti. Mindenekelőtt meg kell itt említenem, hogy a múlt évi közgyűlés az elnöki székbe szerencsés választással olyan férfiút ültetett, ki úgy tapintatosságával, mint az ügyeink iránt tanúsított őszinte, igaz lelkesedésével, úgy nemes akaratereje, mint kiváló társadalmi állásánál fogva egyesületünk felvirágzása érdekében már eddig is számos üdvös intézkedésnek volt nemcsak megpenditője, hanem készséges végrehajtója is. Jelentésem bevezetésében milleniurai ünnepségeink kiváló fontosságának szenteltem néhány sort. Ez emlékezetes ünnepségek fénypontja kétségkívül az a remek és párját ritkító diszfelvonulás volt, mely 1896. évi junius 8-án tartatott. Egyesületünk e történelmi nevezetességű látványosság megszemlélésére testületileg vonult ki s a rendező bizottság megtisztelő felhívása folytán Váradiy Aladár egyes, pénztáros vezetése mellett 32 tagjával a díszsorfalban foglalt helyet. Nemsokára rá egy másik ünnepélyen is képviseltette magát egyesületünk. A Budapesti reformátusok első közm. betegsegélyző- és temetkezési egylete ugyanis 1896. június 28 án zászlófelavatási ünnepélyét tartván, arra egy zászlószeg megküldésével egyesületünket is j nem kisérgette a lengyel asszonykát, hanem j inkább kis leánykáival, Janyinka- meg Vale- riánkával kezdett bohókázni. A két kis baba csak lengyelül gyügyögött, Rajháty pedig édeskeveset beszélt lengyelül, hanem azért hamar összeszoktak s naponként adott czukorkáival annyira vitte, hogy Janyinka meg Valeriánka megszerették a bácsit és sokszor órahosszat is eljátszadoztak vele a dajka nagy örömére. Sőt annyira megszerették a kis babák Raj- hátyt, hogy szinte sírtak, ha el kellett tőle válniok. Otthon pedig nem győztek eleget beszélni a jó bácsiról, a ki úgy szereti őket s annyi czukrot ad nekik, olyannyira, hogy Jasinszkyné figyelemmel kezdte kisérni a fiatal embert. Később annyira kiterjedt a szép asszony j figyelme, hogy meglepte a kis leánykáival játszadozó Rajhátyt s megköszönte az irántuk tanúsított kedvességét, jóságát, j így aztán hamar összebarátkoztak a len- I gyei asszonyka, meg a fiatal ember s e nap- ! 1 tói kezdve Jasinszkyné soha sem sétált egye- I dűl, mindig Rajháty volt a kíséretében s a fenyü-illatos, jó levegőjű parkban sok min- , denféléről elbeszélgettek a nélkül, hogy a homok-sziveket csak a legtávolabbról is be- 1 szélgetésük tárgyává tették volna. Egyik-má- ! [ meghívta. Az ünnepélyes aktuson egyesületün- 1 két Almásy János alelnök képviselte. a lefolyt év nyarát egészen a millenium alkalmából rendezett orsz. kiállítás látogatása s egyéb látnivalók megtekintése foglalta le. Egyesületünk elnöksége a tagok kényelmi és gazdasági szempontjából e látványosságok megtekintésénél több kedvezményt eszközölt ki, az orsz. kiállítás igazgatósága 38 kros belépő jegyeket bocsátott egyesületünk rendélkezésére, melyekből a kiállítás tartama alatt 2500 darab kelt el. További kedvezményeket eszközöltünk még ki a Feszty-féle körkép, a Plasztikon, az Ecce Homo, a képzőművészeti csarnok, az „Aradi vértanuk kivégzése“ és az Allatkert megtekintésére, a mely jegyek szintén szép kelendőségnek örvendettek s egyesületünk pénzalapját is uémikép növelték. Állandóan élvezik egyesületünk tagja: azokat a kedvezményeket, melyeket a Népszínház, Vígszínház, a Krisztinavárosi színkör és újabban a Kisfaludy-szinház igazgatóságai nyújtottak egyesületünknek. Mondanom sem kell, hogy e kedvezmények kieszközlése, valamint az egyre gyarapodó könyvtárunk tagjaink számát örvendetesen növelték. Rendes tagjaink száma a mai napig 235-ről 256-ra emelkedett. Sajnálattal kell itt megemlékeznem Amoti György, Donn Manó, Quikken Mihály és Schaukál Albin buzgó tag- tarsainkról. kiket a kérlelhetetlen halál 1896. évfolyamán kiszólitott sorainkból. Emlékezetük legyen áldott! Könyvtárunk gyarapodását illetőleg a legkedvezőbb jelentést tehetem. Egyesületünk fenn állása óta egyik esztendő sem mutathat fel 0I37 kedvező és gazdag emelkedést, mint a lefolyt 1896 iki év. A könyvtár állománya ez év alatt csaknem megkétszereződött Könyvtárunk összes állománya az 1896 évi deczember 3 -én 6852 mű volt 8867 darabban. Ez örvendetes gyarapodást részint újabb bevásárlások, részint pedig egyes nagyobb adományozások eredményezték. Á könyvadományozásokról annál örvendetesebben kell megemlékeznem, mivel az is egyik kétségtelen jele az egyesületnek fontossága és létjogosultsága iránti nemes érzéknek s a társadalom különböző rétegeiben intézményünk iránt mutatkozó örvendetes támogatásnak. E könyvadományozások közül első helyen kell megemlítenem néhai dr. Rarsi József akad. tag nagyszerű köuyvhagyatékát, ki évekkel ezelőtt azzal hagyta vissza könyvtárát, hogy az egy létesítendő budai közkönyvtárnak vesse meg alapját, s mely az Orsz. Magy. Iskolaegyesület révén jutott könyvtárunk birtokába; ennek kieszközléseért Rupp Zsigmond kir. körsik fürdő-vendég persze nem hagyhatta meg' jegyzés nélkül Rajhátynak Jasinszkynéval való sétálgatásait. Ok azonban semmi különöset ! nem láttak abban, hogy majdnem mindig ! együtt vannak, mert valami komolyabb vonzalommal nem viseltettek egymás iránt. Később maguk a fürdő-vendégek is kénytelenek voltak ezt belátni és sajnálattal vették tudomásul, hogy G. . . . fürdőn ebben a szezonban egy szerelmi történettel kevesebb játszódik le, mint a mennyire számítottak. Legalább Rajhátynak gyors távozása ezt bizonyította. Ugyanis a fiatal hírlapírónak szabadsága letelt 8 az elutazását megelőző nap délutánján utoljára tette meg szokott sétáját a szép lengyel asszonynyal. A fiatal ember sajnálatát fejezte ki, hogy másnap már el kell mennie, s megköszönte a jól eső, bár rövid ideig tartó élvezetet, melyet a szép asszoi^nyal való társalgásban talált. Jasinszkyné mosolyogva biztosította Raj- liátyt, hogy ő is igen jól érezte magát az utóbbi napokban s mikor a fiatal ember tréfás sóhaj kíséretében azt mondta: „Ki tudja, fogom-e még látni kegyedet, nagyságos asz- szonyom“, Jasinszkyné fényképet vett elő s Rajháty elé tartva, mosolyogva jegyezte meg :
