Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
Budapest, 1895. (4.) BUDA és VIDÉKÉ. Daczember 15. tor, kard, vivó-keztyii, ski, buzogány, hóczipő, korcsolya stb. Délután 4 órakor kitűzték az épület homlokzatára is a lobogót, berendezték az ülésteremben a ruhatárt, felállították a segéd- j személyzetet és a Czölder, Ti eh ti, és A r- | g a y János urakból álló rendezőség, miután | meggyőződött arról, hogy minden rendben van, megnyittatta a csarnokot. A közönség már 6 óra előtt tömegesen jött, mindenki a legjobb helyet iparkodott elfoglalni, hogy különösen az ismerős tornászok mutatványaiban gyönyörködhessék. Az ülőhelyeket csakis hölgyek vehették igénybe. Büszkék lehetnek a tornászok, hogy oly nagy és szép hölgykoszorut voltak képesek egybefonni és talán nem vagyunk tévedésben, ha azt állítjuk, hogy az a fényes siker, melyet az egyesületi tagok e disztornán elértek, részben a bájos szemek biztató tüzének köszönhető. Nehéz lenne a hölgyek teljes névsorát adnunk; mindazonáltal megemlítjük, hogy ott voltak: Kollár Lajosné, Bély Mihályné, Ballassa Gyuláné leányával, Dürr Károlyné, Wein Jánosné, Újhelyi Sándorné, Ekkert Antalné leányával, dévai Szőllösy Istvánná, Argay Jánosné leányával, Andaházy nővérek, Kollár nővérek, Bély nővérek, Csáky Gézáné, Richter Antalné leányaival Davidovits Lászióné, Glatz Jánosné, Wilcke Ilka, Schönod Aurélné leányaival, Kiss Józsefné, özv. Mendelényi Izidorné, Shvoy Böske, Dr. Wein Manóné, Hofhauser Elekné, Gyulay Etelka, Ambrus Józsefné, Jaczkó Manóné, Thuránszky Irén, Walch Hermin, Schmidt Ferenczné, Payr Vilmosné, Becker Károlyné leányával, Lintner Mathild, Wohlráb Flórisné leányával. Toldi Lajosné, Wettstein Gyuláné, Nérei Ödönné, Rónay Károlyné leányával, Bauer Ágostonná, Semsey Mónié leányával Ballassa Irén, (Hódmezővásárhely), ifj. Iványi Mihályné, Dras- kovits Józsefné, özv. Nyikora Bertalanná, Kaps Józsefné és mások. Az urak között ott láttuk: báró Fejér- váry Géza minisztert, az egylet tiszteletbeli elnökét, Kun Gyula tanácsnokot, Thäiy Guidót, Lukse Fábry Bélát, a budapesti tornaegyesületek és az atk)&tihái club számos tagját stb. Pontban ya7 órakor rázendített a Jella- sich gyalogezred zenekara a Hunyady-indulóra és az egyesületi zászló alatt 58 vörös inges tornász vonult be a csarnokba. A fejlődés nyolezas sorokba történt és midőn a sorok helyeiket elfoglalták, kezdetüket vették a szabadgyakorlatok, melyeket Bély Mihály művezető vezényelt. Nyolcz-nyolcz tornász kéu-két hosszú rudat tartott és igy egybe lévén kapcsolva, közösen végezték a gyakorlatokat. Ezek Budán újdonság számba mentek és a közönség azzal adott kifejezést tetszésének, hogy azok befejeztével a művezetőt megéljenezte. Erre előálltak az előtornászok, nevezetesen Dr. Ary Pál, Wein Dezső, Kovács Károly, B o d ó c s i Béla, Újhelyi Sándor és Bély Mihály és futó lépésben melléjük sorakozván a tornászok, megkezdődött a szertorná- zás, és pedig az I. csapat az alacsony nyújtón, a II. csapat a magas korláton, a III. csapat a bakon, az V. csapat lovon és a VI. csapat az alacsony korláton végzett gyakorlatokat, mig a IV. csapat a magas ugrást mutatta be. A csarnok minden pontján mozgó csapatok kellemes képet nyújtottak és kiválóan érdeklődött a közönség az alacsony nyújtón végzett mutatványok iránt, a melyekben a tornászok szine-java vett részt. Nagy élvezetben részesítette a közönséget a műsor következő pontja, mely abból állott, bogy kezdő, haladó és képzett tornászok 100 gyakorlatot mutattak be a magas korláton. Itt láthattuk a fokozatos haladást, melyet a testedzés, nevezetesen pedig az ügyesség és erőfejlesztés terén el lehet érni: A közönség sürü tapsokkal fejezte ki elismerését, kivált akkor, a midőn Ary Pál, Wein Dezső, Wein Árpád, Porteleky László, Dürr Károly, Újhelyi Sándor, Staudtner Gyula, Flescher Károly, Pfeffer Ferencz, Fülöp Ferencz tornásztak, de harsány éljenzéssel jutalmazták az örök ifjú „öreg urakat“ is, nevezetesen Wein Jánost Belházy Emilt, Ballassa Gyulát és Ferenchich Vilmost, kik az egyesületnek egyébiránt is oszlopos tagjai. Következett a mintacsapat tornázása a rohanó deszkán, melyet Dr. Ary Pál vezetett. Minden szabatosan végzett gyakorlatot a közönség megtapsolt. Volt is egy pár hatalms ugrás! Hatodik pontja volt a műsornak a ver- senytornázás. Feltételül ki tűzetett, hogy díjban az részesül, a ki a magas korláton egy lengési, egy erő- és egy tetszésszerinti gyakorlatot legszabatosabban végez és azonfelül két ugrás közt legtávolabbra ugrik és egy 11*6 kilós vasgolyót legmesszebbre hajit el. Az első dij volt az egyleti ezüst nagy érem és a második kis érem. Versenybírák voltak : Dr. Czölder János, Bély Mihály, Ary Pál, Újhelyi Sándor és Wein Dezső. Az öt versenyző a gyakorlatokat igen szép eredménnyel végezte; azonban a versenybíróság az első dijat egyhangúlag Dr. Porteleky Lászlónak, (ki 5 méter és 25 cmnyi távolságra ugrott és a golyót 8‘35 méterre dobta el), a második dijat Wein Árpádnak ítélte oda. Az érmeket nehány lelkesitő szó kíséretében báró F ejérváry Géza minister adta át a győzteseknek, kiket a tornászok vállaikra vettek és a csarnokban körülhordozván, a díszes ünnepély a tornászok elvonulásával véget ért. A mint a közönség a csarnokból távozott, felállították az asztalokat és lü8 résztvevő számára házilag elkészített vacsorához terítettek. A hangulat még éjfél után is a lehető legjobb volt; ily hamisítatlan jókedvet csakis oly testület körében lelhetni fel, mint a budai tornaegylet, a hol az összetartás, a barátságos viszony példaszerű, és a hol minden tag át van hatva annak szükségességétől, hogy a tornázás nemes czéljait testestől-lelkestől előmozdítsa. Tósztokat mondtak: Kollár Lajos a győztesekre, Czölder János a budapesti tornaegyesületek jelenlevő képviselőire, V e t s e y Lajos a tornászat fejlesztésére, Vargyas Jenő ä nőkre, Wein János a művezetőre, Porteleky László az egylet oszlopos tagjaira, Wein Dezső a versenyben nem győzött tornászokra stb. Az ürítésre az egyleti ezüst serleget használták. Csakhamar a czigányzene dalra és tánezra is lelkesítette a tornászokat és mindenki azzal az érzéssel távozott, hogy egy rendkívül sikerült ünnepély és kedélyes vacsora élvezeteiben részesült. Hangverseny Újlakon. Az újlaki közs. polg. leány és női ipariskola tanári testületé által deczember 8-án a nevezett intézet helyiségében rendezett jótékony- czélu hangverseny a III. kerület közönségének szinét-javát gyűjtötte össze, mely közönség viharos tetszéssel fogadott minden számot. Ha jól emlékszünk, 1894. márczius hónapjában rendezett a tantestület utoljára hangversenyt, s a közönség köréből mind hangosabb lett az az óhajtás, hogy a régi jó szokást felelevenítve, adjon a rendezőség alkalmat arra, hogy Újlak közönsége a jótékonyság oltárán áldozva egyúttal nemes szórakozáshoz jusson. Ily módon elgondolható, hogy mily zsúfolt terem várta a hangverseny kezdetét. A műsort H a c k 1 Lajos intézeti ének tanár állította össze oly finom Ízléssel, a minőt tőle megszoktunk. Horváth Elek urban, a ki elsőnek zongorázott egy briliáns teknikával rendelkező fiatal művészt ismertünk meg, a ki úgy a Beethoven sonátájával, mint később a Liszt Ferencz Tavaszi éj czimii szerzeményével szűnni nem akaró tapsot és éljenzést szerzett magának. Utána M á t h é István hegedült; őt nem szükséges megdicsérnünk, mert hisz a székes főváros minden zenekedvelője ismeri az ő előkelő művészetét; hogy Újlakon is diadalt aratott, tán nem is szükséges megemlíteni, s csak a tudósítás teljessége kedvéért írjuk ide, hogy először Beriot: „Andante caprice“-ét, másodszor magyar népdal változatokat játszott. Közbe és ^égül egy-egy kis egy felvoná- sos vígjátékot ^dott elő a „Budai műkedvelő társaság“, és pedig: „A váratlan fordulat“ Murai Károly tói és „Hol van a harmadik fej“ Wallnertól. A kitünően be tanult és előadott darabok nagy derültséget keltettek. Elsősorban a rendezőt, Láng Frigyes urat illeti feltétlen dicséret; a közremü- dök közül pedig magasan kivált Láng Erzsi urhölgy, a ki mind a két darab fő női szerepét adta oly bravúrral, hogy bármely rendes szinpadon is megállná helyét; de derekasan megfeleltek Greiszl Paulina, L i e b e lt Ágoston és Láng Ludmilla kisasszonyok is. A férfiak közül külön meg kell dicsérnünk Weisz Izsó urat, ki a megbetegedett Krausz Soma ur helyet az utolsó pillanatban vállalta el Vörösvári Ernő nehéz szerepét és kitünően játszta el. Fiiegei Vilmos ur is kitett magáért. Előadás után a díszes közönség sietett, hogy a rendezőbizottság fáradhatatlan elnökének, dr. Göőz József igazgató urnák kifejezze elismerését a nyújtott műélvezetért. Mint értesülünk, ez a hangverseny egész sorát nyitja meg Újlakon az igen élvezeteseknek ígérkező estéknek. Január 1-én az újlaki elemi iskola rendez hangversenyt, január 4-én a Császár- fürdőben lesz uagy díszhangverseny; utána újra a polg. iskola tart hangversenyt, a mely rendkívül sikeresnek ígérkezik, mert egész sora a a legkiválóbb művészeknek és műkedvelőknek ígérte meg közreműködését. Megemlítjük még, hogy az ismertetett hangverseny közel 100 frtnyi tiszta iövedelmet hajtott, mely az intézet szegény sorsú tanulóinak segélyezésére, továbbá iskolás gyermekek felruházása czéljából a III. kér. első magyar asztaltársaság pénztára javára, nemkülönben a hazafias czélu orsz. magy. iskola-egyesület támogatására szolgál. e ő. Polgárok estélye. A „Buda és Vidéke“ kezdeményezésére a polgárok több Ízben jöttek össze a fehér asztalnál. Ezeknek az összejöveteleknek az az egyik czélja, hogy a szerkesztőség és a polgárok között levő örvendetes családias viszonyt fokozza. Legközelebb Barabás József népszerű krisztinavárosi sörcsarnokában gyülekezett a díszes és számos tagból álló társaság. A budai vendéglősök elnöke ezúttal is mint mindég jó ételeket és italokat szolgált. Az asztalok ízléssel voltak terítve s az egész elrendezés becsületére vált Barabás Józsefnek. Az összejövetel czélja ezúttal a törvényhatósági bizottsági tagok, a kerületi választmány és elöljáróság között szükséges jó egyetértés erősítése volt. A czélt Erdélyi Gyula, a Buda és Vidéke szerkesztője hosszabban indokolta és éltette az ünnepeiteket, kiknek nevében először J ó z s a Mihály, az I. kerület jegyzője lelkes beszédet tartott, kiemelte a Buda és Vidéke hivatását. Olhauser Pál, a kerület elöljárója kimaradását a rendezőségnél kimentette. Komlóssy Sándor pohárköszöntőjében a felállitandó budai mentőegyesületnek fontosságát méltatta. Az eszméért lelkesedő polgárság között Rimanóczy Lajos 24 frtot gyűjtött az alakulandó budai mentőegyesület javára. Szalai Géza talpraesett pohárköszöntője tetszést aratott. Nagy hatást ért el Bursits Ántal, a déli vasút kedvelt főnöke szép beszédével. Lohr Irma úrnő a sikerült estélyen emlékül 50 darab szegfűt és rózsát osztatott ki, a mi a jelenlevőket kellemesen lepte meg. Legközelebb Giirsch Ferencznél találkozik a polgárság. Erre, valamint az ezután tartandó összejövetelre külön meghívókat nem küldenek széjjel. Az összejövetel helyét és idejét a Buda és Vidéke fogja közölni s a közlemény a közönség részére meghívóul szolgál. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Egy ismerős ismeretlen. O méltósága budai háziúr, rendjelvadász, villa tulajdonos és a Buda és Aidékét nem olvasó celebritás. Járása és modora a páváé. Csak egy spanyol grand tud oly grandezzával üllni a kocsijában mint ő. Jegybe jár az excellentiás czimmel. Udvarol a miniszteri bársonyszéknek. Szeretné ő
