Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-17 / 24. szám

Budapest 1S94. I3J

Közegészségügy.

Magyarország nem éppen kedvező egészségügy állapotainak megjavítására úgy hatósági, mint társadalmi utón igen sok még a tenni való.

Az egészségügyi adminisztráczió bajaival és teendőivel kötelességszerüleg gyakran foglalkozunk. Ezúttal a társadalom viselkedését kívánjuk szemügyre venni, melyre az „országos közegészségi egyesület“ 1893. évi működéséről közzétett elnöki és titkári beszámolók aktuális alkalmat nyújtanak.

Ez a derék egyesület immár fennállásának 9-ik évét éli s megalakulása óta nagy buzgósággal mindent elkövetett kitűzött czél- jának betöltésére. Hogy buzgólkodásával az elért eredményt kellő arányban még nem áll, azt főként a nagy publikum indolencziájának lehet beszámítani, melynek megtérése éppen az egyesületnek létalapját képezi.

Az egyesület czéljai a jelen év elején kor- mánybatóságilag jóváhagyott alapszabályok 3. §-a szerint:

a) érdeklődést kelteni az ország egészségi viszonyai s ezek javítása iránt, főleg pedig terjeszteni és meghonosítani az egészség fentartására szükséges életmódot és meggyökeresiteni az e czélra szolgáló feltételeket, ismereteket és szokásokat ;

b) a közegészségi ügy iránt érdeklődőket, jelesen azokat, kik annak terén közreműködni leginkább hivatva vannak: az orvosokat, technikusokat, közigazgatási tisztviselőket, lelkészeket, tanítókat, gyógyszerészeket egymással ösz- szeköttetésbe hozni s együttműködésüket előmozdítani ;

c) a közegészségi bajokat úgy a városokban, falukban és egyebütt, valamint a társadalom különféle osztályaiban tanólmányozni és megszüntetésükre szóval és tettel hatni.

Ez képezi az egyesület czólját megalakulása óta ; arra egyesültek a magyar higienai lelkes úttörői, közreműködjenek abban a nagy munkában, hogy hazánk népe szaporodásban, testi fejlődésben, betegség és testi nyomor elhárításában, szóval a közhigiénében lépést tarthasson a Nyűgöt nagy és hatalmas nemzeteivel.

Az egyesület megalakulásakor hazafias lelkesedéssel fogott az egészségügyi felvilágosítás nehéz munkájához. Első fellelkesülésébeu nagy számmal gyűjtött tagokat; az „Egészség“ czimii rendes folyóiratot megindította; nagyszámú nyilvános ülést rendezett, több nagyobb vidéki városban fiókosztályt szervezett. S közel egy évtizedes lankadatlan munkálkodás után mi az eredmény ? A tagok túlnyomó része a megalakuláskor gyűjtött első gárda maradt; uj tag, kivált nem orvos, kevés számmal lépett be, az összes (alapitó, rendts, pártoló) tagok száma összesen mintegy 1400-ra rug. a mi egy efajta országos egyesületnél — nem is említve, hogy a pártoló tagok is potom 1 frt tagsági dij fejében az egyesület élénkén szerkesztett folyóiratát megkapják — valóban elszomoritóan csekély szám ! A folyóirat nagyobb elterjedést nem vett. A nyilvános előadásoknak nem sikerült oly nagyszámú közönséget biztosítani, a minőt azok megérdemeltek volna; hiábavaló volt a lapokban, a fővárosi fő- és középiskolák fekete tábláin való minden hirdetés, nem akadt hallgatóság. A vidéki fiókosztályok nem hogy szaporodnának, de bizony elszenderednének, ha egy két buzgó ember nem tartanná bennök a lelket.

Szomorúan jellemző a következő adat is. Két évvel ezelőtt értesítette az egyesület az összes középiskolák igazgatóságait, hogy jelentkezzenek, ha kívánják, hogy az „Egészséginek addig megjelent több kötete az iskolák számára ingyen megküldessék. A felhívásra alig egy-két iskola jelentkezett. Ingyen sem kell nekik! Ekkor elküldték az „Egészségiét valamennyi iskoláknak, azoknak is, melyek nem kértek belőle. A „Huszonöt év Markusfalva életéből“ czimü népszerű és hasznos olvasmány, melyet valóban potom áron kínált az egyesület, a bélés kulturminiszteri ajánlása 11,000 példányban elkelt ugyan, de ezt mind hatóságok rendelték meg magánegyén nem vett 50 sem. Azután kiadta az egyesület a Jó Egészség naptárát. Szellemes tartalma, díszes kiállítása, mesésen

BUDA és VIDÉKE

olcsó volta daczára az olső évben 9000 a másodikban 3000 a harmadikban 2000 péleányban kelt el! E példányokat is a választmányi tagok nyakába kellett varrni, a másfélezer egye- sülti tag közül rendelte meg a naptár 10 sem s az állami többi 17 millió polgárából egy sem! Pályadijakat is hirdetett az egyesület: egészséges lakóházak tervezésére a nép számára 150 aranydijjal s egyetlen pályázat sem érkezett; pályázatot hirdettek népszerű egészségügyi olvasmányra, nyomatott ivenkint 100 korona ajánlása mellett s kaptak félivre való kéziratot.

Ezek az adatok kézzelfoghatóan illustrálják azt a nagyfokú közönyösséget, mely nálunk a higiéné irént még az intelligens, sőt a szakkörben is, mely utóbbiaknak a higiéné közvetlen vagy közvetett előmozdítása kötelességét is képezné, uralkodik. Pedig igazsága van Korányi és Fodor professzoroknak, hogy jó egész- ségügyi törvényt meg mintaszerű egészségügyi igazgatást pénzzel és jóakarattal arányleg köny- nyen teremthetünk, de mindez még nem elég a közegészségügy fölvirágzására. Ha népünknek a közegészség iránt való fogékonysága nem fog neveltetni, akkor az államosított körorvosokban és egészségügyi tisztviselőkben alkalmatlan zak- latókat vagy éppen ellenséget fog látni. Jó közegészséget nem lehet úgy létrehozni, mint jó közlekedési utakat, mely utóbbiakhoz csak magfelelő eszközök és "szakemberek kellenek. A közönség fejlődése inkább az erkölcsiség fej - lősével hasonlítható össze: hiába vannak a legjobb erkölcsi szabályok megírva, ha hiányzik a nápben az erkölcsi fogékonyság. Fogékonynyá kell tehát tenni embert és társadalmat, ha az egészségügynek alapos megjavulását akarjuk. Meg törni azt a közönyt, hogy életének és egészségének oltalmazására, ennek érdekei megóvására kevesebbet gondol még mindig az .ember és a társadalom, mint hangzatos frázisokra vagy a vagyonosodás érdekeire; meg kell szüntetni azt a szégyenletes állapotot, hogy nagyobb az érdeklődés; az áldozatkészség az állategészségügy, mint az emberegészségügy terén úgy a társadalom, mint a család részéről. Törekednünk kell, hogy hazánk népe lépést tartson a közhigienében a müveit nyugat nagy és humánus nemzeteivel.

Mindez bizony nem csekély feladat, mert az egészségügyi felvilágosításnak másutt is sok, nálunk pedig még a rendesnél is több akadalya van. Küzdeni kell mindenütt a leghatalmasabb ellenségekkel: az egyéni közönynyel és értelmetlenségei, az önérdek lelketlenségével, a helytelen megszokás csökönyösségével és bizalmatlanságával. Nemcsak nehéz, de szerfelett lassú, eredményt csak hosszú kiható küzdés után felmutató munka «z! És mégis mellőzhetlen kötelesség, mert nálunk Magyarországon a népesség szaporodása, egészsége, erősbödése nemcsak humánitárius, de egyszersmind előkelő nemzeti érdek is.

Méltó elismerés illeti azért az országos egészségügyi egyesületet, az ennek élén álló lelkes férfiakat, kik daczolva közönynyel, tudatlansággal csiiggedetlenül küzdenek a kitűzött czél érdekében bízva abban, hogy működésűk áldásos eredményét legalább a következő emberöltő élvezi.

Kétségtelen, hogy az újabb egészségügyi adminisztráczió, különösen mióta belügyi kormányunk szilárd elhatározással czéltudason törekszik a törvény intézkedéseit az életbe átvinni : sok irányban komoly eredménynyel biztat. De minél tágabb körben fog az adminisztráczió mozogni, annál világosabbá válland, hogy a legjobb indulatu és szakavatott hivatali intézkedések összege is csak keretét képezi a közegészségügynek, melynek foglalatját, tartalmát csak a társadalmi tevékenység adhatja meg. Ehhez pedig — a mint az egészségügyi egyesület utolsó közgyűlésén találóan mondatott — az egyesek és a társadalom közegész- ségügyi felvilágosodása, érdeklődésének felkeltése, az egészség fentartására szükséges életmód ismertetése és meggyőkeresitésére, a szakemberek és nagy közönség erre irányuló egyesülés e, tevékenységöknek serkentése és ébrentartása : vagyis az egészségügyi egyesület prog- rammjának megvalósítása szükséges.

Mi pedig a magunk részéről hozzá teszJuuius 17.

szűk, hogy e czél előmozdítása, vagyis a hatósági és társadalmi működés összhangjának megteremtése egészségügyi és általán közigazgatási közegeinek és hatóságainknak és elenged- hetlen kötelességét képezi.

A tornaegylet estélye.

* A budapesti (budai) tornaegylet annak örömére, hogy a Szegeden megtartott országos toruaünnepélyen az első dijat Wein Dezső tagtárs nyerte el, f- hó 11-én társas vacsorát rendezett. Az Attila-utczai csarnok, mely a nyár tartamára nehány nap előtt zárult be. most a fehér asztaloknak nyitott helyet és a tornászok nagy számban gyűltek össze üdvözölni a győztest. A főasztalnál ültek: Kollár Lajos elnök, Jenny Antal kir. táblai biró, Wein János igazgató, Mihálovits Antal min. osztálytanácsos, Belházy Emil főerdőtanácsos, Wettstein Gyula törv. biró, Tichtl János minisz. titkár, Krappe Róbert czukorgyári intéző, Thaly Guido vasúti felügyelő, Dr. Czölder János jogtanácsos, Argay János irodafőnök és Schömer Ferancz építész. A többi asztaloknál foglaltak helyet a tornászok színe java, a „fiatalság“ közt a győztes Wein Dezső és a vendégek. A vacsora fél 9 órakor vette kezdetét; Kleinhackel József előnyösen ismert vendéglős közmegelégedésre teljesítette feladatát; felszolgált: kecsegét mártással, malaczpecsenyét; borjuczombot salátával, libasültet, cseresznyerétest, turóslepényt és sajtokat. A pecsenyénél felállt Kollár Lajos elnök és előrebocsátván az összejövetel czélját lelkes szavakban üdvözölte Wein Dezsőt, aki a szegedi győzelemmel nem csak önmagának, de a tornaegyletnek is szerzett dicsőséget. Az a lázas izgalom — úgymond, — mely a budai tornászokat áthatotta akkor, a midőn a szegedi tornaversenyekben tagtársukat a küzdtérre látták kilépni, megmagyarázza legjobban az együttérzést és összetartást, minek természetes következménye, hogy a diadalban is az összes egyleti tornászok osztoznak. W ein Dezső köszönetét mondott az ünnepeltetésert; ő is abbeli nézetének ad kifejezést, hogy a dicsőség az egyesületet is illeti, mert ha e körben nem találta volna meg a páratlan egyetértést és a soha nem változó őszinte barátságot, mi sem lelkesítette volna őt arra, hogy az országos versenyben részt vegyen. Sőt kimutatni óhajtván, hogy mily szeretettel csügg az egyleten, a nyert ezüst serleget örök időkre az egyletnek adományozza azon kérelemmel, hogy ez legyen a jövőben az egyletben uralkodó szívélyes viszony jelképe. Az ajánlat rendkívüli hatást tett; oly éljenzést rég neon hallott a tornacsarnok, mint a milyennel a tornászok Wein szavait fogadták. Vállaikra ragadván körülhordozták a teremben és igy kellett minden jelenlevővel koczczintania. Kollár Lajos elnök köszönettel fogadta a serleget és azt borral megtöltvén, a hosszú sorokon kézről kézre adatta, hogy mindenki igyék belőle. Meg is állapodtak a tornászok abban, hogy versenyek után mindenkor a serleget ürítik a győztesek egészségére. A serleg fedelével együtt 40 cm. magas; oldalán van Szeged város czimere virá gokkal körttve, továbbá díszítmények és ezen felirat: „Szeged szabad királyi város verseny- dijja a magyarországi tornaegyletek szövetsége által Szegeden 1894. évi május hó 27-én rendezett IV- országos tornaverseny alkalmából. Emlékül a Budapesti (budai) tornaegyletnek Wein Dezső.“

Tósztokat mondtak még : Dr. C z ö 1 der János a szegeden volt tornászok egészségére, Kollár Lajos a jelenlevő két tiszteletbeli tagra: Wein János és Jenny Antalra, Nagy Emil a tagtársak közti egyetértésre, Jenny Antal az egylet tiszteletbeli elnökére: báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszterre stb. Közben-közben Mambriny Gyula ragyog- tatta virtuóz hegedüjátékát és a „dalos csapat“ rágyújtott a népdalokra, a melyek csak emelték a kedélyes hangulatot. Mambrinyin kívül más tagtársak is kivették a „szerszámot“ a czigány kezéből és elhúzták mindenkinek a nótáját. A jó kedv tetőpontját érte a czigány dalok előadásában „a gravelotti csata“ rendezésében, stb. melyeket Bély Mihály egyleti mii-