A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Szalai György: Budapest nyomortelepei és lakóik az 1920 - 1930-as években. (A Budapest Gyűjteményképanyagának illusztrációival)
többeket időleges akciókba magukkal ragadni. Mélyebb politikai tartalma azonban ezeknek sem volt. 1936-ban pl. felkerekedett a pesterzsébeti Hangya-telep népe és az erzsébeti városháza elé vonult. Megállt annak sárga épületével szemben. Az emberek nem szóltak semmit, de nézésük annál fenyegetőbb volt. Aztán lassan, lehorgasztott fejjel hazamentek. Mire visszaértek a telepre, már leveses kondérok várták őket.32 Aznapra a megijedt hatóságok mégis csak találtak módot az alig valamivel előbb megtagadott inségleves kiosztására. 1932-ben a sashalmi állami lakótelepről helyi szervezés eredményeképpen egyik nap 400 ember összeállt és útnak indult a helyi szociáldemokrata pártszervezetbe, orvoslást keresve. De mielőtt még odáig érhettek volna, a rendőrség feltartóztatta a menetet és visszairányította. Azután nyomozni kezdtek a „szervezők” után, s noha kitűnt, hogy nem tüntetésről volt szó, csak panaszküldöttségről, mégis napokon át detektívek cirkáltak a telep körül.33 1934 áprilisában a Népszava arról tudósít, hogy a Ferencvárosi Kiserdő lebontandó részlegének lakói hevesen tárgyalták a főváros felszólítását, hogy a bódé tulajdonosok írják alá: lemondanak tulajdonjogukról és a főváros rendelkezésére bocsátják, ha kell, bódéjukat. A telepiek tiltakoztak és hevesen vitatkozva egymás között, megfogadták, hogy ezt nem teszik.34 A kiserdeiek nyomorúságából a fasiszták is politikai tőkét akartak kovácsolni. A fasiszta Frontharcos Szövetség gyűlést hirdetett. Ezen ifjúmunkások is résztvettek, s a tömegek rokonszenvét maguk felé fordították. Forró hangulatban, az Internacionálé eléneklésével ért véget a nyilasok által kezdeményezett gyűlés. A kommunisták bódéról- bódéra jártak és ennek eredményeképpen 250 —300 felnőtt és 150—200 gyermek gyűlt össze másnap a Városháza előtt. Az elszánt tömeg a puskával fenyegetődző rendőröktől sem ijedt meg. Végül is a kitelepítési akciót le kellett fújni.35 Sajnos, a kitörni vágyás aszociális formái sokkal gyakrabban fordultak elő a telepi lakosok között. Bár itt is óvakodnunk kell mindenfajta túlzástól. Mert nincsenek ugyan adataink arra vonatkozólag, hogy a nagy bűncselekmények számában a szükséglakótelepek és a viskóvárosok lakói vezetnének, de az egykori magyarországi bulvársajtó, sőt nem egyszer a Népszava is szenzációs tálalásban ad hírt telepi bűncselekményekről. Ilyenek a Bálint-féle Valéria-telepi tömeggyilkosság,3® az Auguszta-telepi vendéglői gyilkosság37, valamint a Kőszegi-féle szerelemféltésből elkövetett emberölés ugyancsak az Augusztán,38 végül a Valéria-telepi fiatalkorú által elkövetett emberölés.39 A hozzájuk hasonló esetek nem mutatnak valami sajátos elfajzásra, mert ilyen esetek nagyszámban fordultak elő a város bármely részén, még az előkelőbb negyedekben is. Inkább arról beszélhetünk, hogy a munkakerülés, az élet könnyebbé tételére irányuló aszociális próbálkozások azok, amelyek aggasztó méretekben fordultak elő a telepiek között. A munkakerülés egyik igen meggyőző példáját hozza fel dr. Elbert Endre, a IX. ügyosztály volt munkatársa, amikor elmondja, hogy többször fordult elő, hogy munka- alkalmat hirdettek az Auguszta-telepiek között és a nagy munkanélküliség idején is alig volt jelentkező rá. A lopás, csempészés, a már serdülőkorban űzött prostitúció, vagy a Tripoüsz sötétjében folytatott útonállás, a tömeges méretű fosztogatás az Augusztán az 1944 —45-ös budapesti harcok idején stb. azonban legalább annyira megbélyegzők az egykori társadalomra, mint a bűncselekmények, vétkek elkövetőire. A nyomor, a munkanélküliség züllesztő hatása, a felháborító lakás- és higiéniai viszonyok, a karanténszerü összezártság, a külső társadalom durva közömbössége, a hatósági látogatók nemegyszer ízléstelen és dühítő parádézása egyértelműen mutatnak rá a íelbújtóra: a Horthy-fasiszta Magyar- országra. 16 241
