MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

Aranyhidak

Következetes volt feladatának végrehajtásában. Tudta, hogy nem a primitív keresztény korban él és mégsem habozott a primitív kor ártatlan gyermeki egyszerűségével átvenni és belevinni életébe a Mester szavait : „Ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába". (Máté XÍX, 33—34). Ha biztos volt küldetésében, úgy biztos volt abban is, miként lehet küldetését végrehajtania ; abban pedig a Gondviselés kifürkészhetetlen, de egyszersmind végtelen bölcs intézkedését kell látnunk, hogy ezen elbizakodott, kultúrájára oly büszke századot „a kis útra" utalja, hogy ott lelje fel boldogságát. Kis Teréz mutatja meg gyermeki bizalmával, hogy amit a Népszövetség zöld asztalánál hasztalan keres megannyi bölcs, azt az alázatos szív az új-szövetség fehér asztalánál fellelheti ; ott az agyafúrt fondorkodás viszi a szót, az igaztalanság ocsmány útját egyengetve, emitt a Bárány hívja maga köré szeretettjeit, gyógyító, vigaszt nyújtó szelíd szavával : „Jöjjetek hozzám mindannyian, kik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én felüdítlek titeket". (Mát. XI. 27—28). Ennek a társadalmi bajokat megszüntető és egyéni szomorúságot örömmé varázsló megoldásnak feltalálója egy egyszerű gyermeki lélek, akinek igazat ad ma már nem egy nemzetgaszdász, mert beteljesültnek látja a Szentírást benne : „Amit elrejtett az Ur a bölcsektől és okosaktól, azt kijelentette a kisdedeknek". Ettől a mindent a maga magas értelmének tulajdonító közszellemtől elfordul az egyébként csillogó tehetségű szent és így ír : „A tudós könyveket, amelyek megdermesztik lelkemet, a nagy lelkeknek, a titánoknak hagyom, hiszen úgysem értem meg, amit tanítanak, hogyan tudnám hát gyakorolni". (Hit. hird. int. VI. lev). Egyszerű lelkének mindenkit a maga „kis útján" Jézushoz vivő hő szeretetében, tehát következetesen az volt a szándéka, hogy csak oly erényt, munkát, imát gyakoroljon, amit bárki megtehet és ezt maga is kimondottan hangoztatja, így többek között, mikor azt írja 1893 április 25-én : „Nem kellenek a jó Istennek fényes tetteink, sem szép gondolataink ; ha magasztos szavakat akar, ott vannak az Ő angyalai, kiknek tudománya messze túlhaladja a föld legnagyobb lángeszméinek tudományát. Nem azért jött Jézus a földre, hogy észt, vagy tehetséget keressen — csak azért nevezte Magát „mezők liliomának" (Ének. Én II. 1.) hogy megmutassa nekünk, mennyire szereti az egyszerűséget. (A kisded Jézusról nevezett Terézia nővér szelleme. 240. old). Ezen elveket tanította kis Szent Teréz, az Eucharisztiától eltelve és miként a magyar rövid életrajzírója mondja: „meghalt az ő szenvedései keresztjén (s ezen elvekért ránk hagyva az isteni gyermekség útjának kedves evangéliumát". (Lisieux-i Szent Terézke rövid életrajza, Szent Teréziáról nevezett Ernő atya.) Október 4-én vitték ki a városi temetőbe a lelki gyermekség ezen kis apostolát, azon a napon, amelyen „Assisi-i Szent Ferenc, az Ür szelíd hírnöke, keresztbe tévén szívén két kezét, csöndes agóniában feküdt a mezítelen földön és