Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint
letet. 47 2 1554 jan. 24-ikén a király Bártfára (valamint a többi négy felsőmagyarországi városba is) biztosokat küldött, hogy a protestantismus ellen intézkedjenek. 47 3 Itt említjük meg, hogy az alsómagyarországi hét bányaváros (Selmecbánya, Körmöcbánya stb.) példájára, az öt felsőmagyarországi város is szövetkezett vallási téren és 1546 óta egy (lutheránus) senioratusi kerületet (esperességet) alkotott. 47 4 1546-ban elfogadták az ágostai hitvallást. 47 5 Időnként, a közös vallás megvédése végett, az alsómagyarországi bányavárosokkal is szövetkezett az öt város, 47 6 mely, miután az 1548. 11. tc. szigorúan lépett fel az anabaptisták és a kálvinisták ellen, a Stocket Lénárt szerkesztette u. n. Confessio Pentapolitana-1 juttatta a királyhoz. 477 E hitvallás is megfelelt az ágostainak. 47 8 Az öt város lelkészeinek 1560 juniusában Szebenben tartott gyűlése kimondta, hogy a vallási szertartások egyházi ruhákban végzendők és a régi szokások megtartandók. 47 9 Az 1619-iki országgyűlésen a katholikusok panaszkodtak, hogy Bártfán a városi hatóság a katholikusoknak nagy büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy istentisztéletre a szomszéd falvaikba járjanak. 48 0 Az 1649-iki országgyűlésen a kathoiikus rendek kérték, hogy Bártfán hitfeleiknek templom és iskola építése végett helyet jelöljenek ki. A város e kérést nem teljesítette, sőt még a harangok használatát is megtiltotta a katholikusoknak és bizonyára már ekkor mondta azt, mit a király, mint a protestáns bártfaiak nyilatkozatát, 1667-ben idézett, hogy t. i. ami az 1646/47-iki országgyűlési sérelmeikben nem szerepelt, arról már később, utólagosan nem lehet tárgyalni. 48 1 1659-ben a király szemére vetette Bártfa városának, hogy a katholikusökat a protestáns templomba való járásra kényszeríti, — ha kathoiikus pap valamely magánházban misézni, prédikálni akar, nem engedi meg, valamint azt sem, hogy kathoiikus pap haldoklókat a szentségekkel ellásson, — egyáltalában még azt sem akarja tűrni, hogy kathoiikus pap a városba jöjjön, — a protestánsok szentségtörő megvetéssel még az oltártól is elrántják a kathoiikus papot, — a háznak, melyben kathoiikus pap miséz, fedelére köveket dobálnak és más botrányos, istentelen dolgokat művelnek a katholikusok roppant megvetésével, bántalmával és a vallás szabadságá47 2 Szilágyi-Acsády 344. 47 3 Katona: H. C. XXII. 499. — Fejér: Codicill. 41. d. 74., 75. lap. 47 4 Báth György: Két kassai plébános a XVI. században. Századok. 1895. 27. — Karácsonyi János : Magyarorsz. egyházt. Másod. kiad. 122. 47 5 Egyht. Eml. Iv. 522. 47 6 Ld. ennek egy példáját: Egyht. Eml. IV. 442. 47 7 Báth: i. h. 28. — Karácsonyi: i. b. 123. 47 8 U. o. 47 9 Sörös Pongrác»: A reformáció egy szemfényvesztése Kaith. Szemle. 1898. 98. és köv. «so Fejér: Codicillus. i. b. 48 1 Conc. Exp. 1667. 135. jun. 15.
