Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

II. FEJEZET. A ferencesek a török világban

1530-ban Kovacsics Balázs püspök, midőn a töröktől halálra keresve, menekült, a Drinába fulladt. (1870. Boszn. Diac. Schern.) Athinán, Szlavóvinában, 1529-ben Djakovi (Diakovári) Péter ferencrendi laikus testvért a törökök megölték. (Miscellanea fratris Valentini de Nádasd. 1598-iki kézirat a gyöngyösi convent könyvtárában. Kiadta Karácsonyi János. Egyht. Eml. II. 530. és köv.) A Balatoín mellett 1526-ban Szöllősi Miháily ferencrendi tesitvér és egy ferencrendi aitya szintén a törökök fegyverének estek áldozatul. (U. oj Banjalukán Pásztor Lukács, ferencrendi atya a börtönben éhségtől meghalt. (Franciscus a Varadino. Descriptio Provinciáé Bosnae-Argentinae 1679.) A törökök megölték még a következő ferencrendieket: Budán 1526-ban Prusciai János, Bresztolczi Miklós, Pesti Mátyás atyákat, Verőczei Miklós, Eszéki György, Komári András, Lénárt, Kiilödi Balázs, újlaki sekrestyés, testvéreket. Ugyancsak Budán 1529-ben Németujvári Benedek, Nagydobosi István. Bányai Lőrinc, Ujlakpesti András, Tolnai atyákat, Vaszari Pál, Litvániai János, Brassai János, Pataki Gergely testvéreket; Csákálnyban, Vas- (vagy Somogy-?) megyében 1532-ben Bori Dénes, Petovjai György, Kágyai Ferenc atyákat, Bodméri Ferenc testvért; Esztergomban 1526-ban Tárkányi Ágoston atyát, Vásárhelyi Bernardinus, Vajai Kelemen testvéreket; Esztergom vidékén 1529-ben Dési István atyát (Karácsonyi, i. h.); Grado Vrh-on, Boszniában, 1670 körül Bernardinus atyát, kit karddal döftek át. (Franc, a Varad. i. h.); Imotskiban, Dalmáciában, egy atyának 400, egy másik atyának 700 botütést méretett a török a talpára. Az előbb említett atya belehalt sebeibe, az utóbb nevezett 1679-ben még élt, mint örökre nyomorék. (U. o.); Kecskeméten 1687-ben a török elfogott egy atyát, kit a város kiváltott (Fridrich); Lippán 1551-ben, mikor a várost a török elfoglalta, Szegedi Ferenc guardiáint, mert a kálvinisták reáfogták, hogy kincseket rejteget, rettenetesen megkínoztatta [Nagy Béni. A m. f. a. XVI. sz. e. f.) ; ferencrendi Szlavóniában Magyarországért is harcolt. Eat irjia Margalit\s Ede. Pát«r Lukács, ia Sólyom, Szlavónia felszabadítója. Kath. Szemle. 1894. 207. és köv. Margalits tanulmányában megállapítja a következőket: A török uralomhoz alkalmazkodó, a töröknek szolgáló, sőt a katholikusokat még a töröknél is jobban üldöző és fosztogató gör. kel. szerbeket a török nagyon istápolta. Török támogatással létesült 1575-ben a pécsi gör. kél. patriárkátus és a pozsegai, valamint a pakraci metropolitaság és számos szerb zárda. Annál szomorúbb volt ia< kathólikus szl'avomiták helyzete. Szebb templfomaikat török imaházaikká alakították, papjaik nem voltak, püspökeik a távolban éltek és hogy e részeken nem pusztult el a kajtholikus vallás, egyedül a ferencrendiek érdeme.