Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

ai o s t r i brévéjénelk erejével — a Szent Istvánról nevezett erdélyi őrség független őrség lett26

2 Ez a független custodia magyarországi forrásaink szerint a majgyaroríszági salvatorianus provinciáiból, az 1836-iki BosnaArgentina-i Schematismus szerint a boszniai rendtartományból szakadt ki. Mivel Lippay György primás 1651-ben azt írta, hogy az erdélyi custodiát a boszniai rendtartományhoz csatolták, és Szent Ferenc rendjének főkormányát arra kérte, hogy e custodiát valamelyik magyarországi provinciába kebelezzék: azt kell mondanunk, hogy az imént említett Schematismusnak van igaza. Az erdélyi őrség a XV. és a XVI. században és a XVII-iknek első tizedeiben igenis a magyarországi salvatorianus provinciához tartozott, de 1640 előtt a boszniaihoz kapcsolták és így független custodiává válván, ebből és nem a magyarországi rendtartományból vált ki. Sőt: amennyiben az erdélyi független custodiának még 1640 után is volt valamely Provinciához köze, 1640 után is a boszniai provinciához tartozott. Bizonyítja ezt éppen Lippay prímásnak imént idézett 1651-iki levele, melyben a primás a Szent Ferenc-rend főkormányát — még 1640 után is — arra kérte, hogy az erdélyi custodiát valamely magyarországi rendtartományba kebelezze. 1687-ben, bár Apafy Mihály névleg még fejedelem maradt, Erdély a magyar király (talán jobban mondanánk: a császár) közvetlen uralma alá került. Apafy Mihálynak 1690 ápr. 15-én Fogarason történt halálával azután teljesen megszűnt Erdélyben a nemzeti fejedelemség. Ezzel az erdélyi kathoiikus egyház az erdélyi ferencesek számára uj, az eddiginél örvendetesebb korszak nyilt meg. Ami az erdélyi kathoiikus egyházat illeti, mint már fent említettük, a XVL században az erdélyi kathoiikus püspökséget a protestánsok eltörölték. A fent szintén említett Bornemissza Pálnak, ki Erdélyből való kijövetele után, mint a nyitrai egyházmegye administratora is, viselte az erdélyi püspöki címet, 1579-ben bekövetkezett halála után Rudolf magyar király nem nevezett ki erdélyi püspököt. Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelem 1597-ben, Rudolf király felhatalmazásával, Náprágyi Demeter, szerémi püspököt erdélyi püspöknek nevezte ki és a fejedelem kinevezése alapján a pápa Náprágyit az erdélyi püspökségben megerősítette (1600 jan.). Náprágyi bejött Erdélybe és gyakorolta püspöki tisztét. így tehát újra volt erdélyi püspök. Ámde Zsigmond fejedelem első lemondása után Náprágyinak menekülnie kellett az országból, az 1601 januáriusi kolozsvári országgyűlés pedig formaszerint is száműzte őt és az erdélyi püspökséget újra eltörölte. Náprágyi azután győri püspök lett és új erdélyi püspököt II. Mátyás király csak 1618-ban nevezett ki. Ettől fogva a magyar királyok az erdélyi püspökségre nézve kinevezési jogukat megszakítás nélkül gyakorolták, ámde az ő általuk kinevezett erdélyi püspökök sem Rómától; nem kapták 36

2 Fridrich: i. h. I. 45. 46. — Erd. Sief. Schein. 1901.