P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - Jegyzetek

Szemle 1916 3o0. 1.) „Színes díszítésekkel túlterhelt előadása olyan, mint egy arabeszkes mór kapu, amely a prózai valóságból a költemény országába vezet." (u. o. 339.) De Szekfű is elismeri, hogy Evlia „fáradhatatlanul járta be a várakat" (339.) és „ahol adatait a nyugati magyar akták megerősítik, ott sok érdekeset köszönhetünk neki." (353.) A mi esetünkben pedig Evlia színes, előadása összeesik a történeti tényekkel s így előadását valónak vehetjük. Ezen jegyzet után rövid kitérést teszünk. Megilletődött lélekkel olvassuk a szécsényi kolostor lakói szomorú végét. Ezen szomorú tény leszögezése után fájdalommal érint báró Nyáry Albertnek kegyetlen és kegyeletlen eljárása. „Női szivek" c. munkájában (Budapest 1907.) „

Leila sorsa" c. vérszegény elbeszélésében airól ír, hogy a török megszállás után 240 lélek lakott a szécsényi kolostorban, köztük 45 páter és egy födél alatt lakott velük a kolostorban a basa (a guardián szobája mellett) háremével. Az elbeszélésnek — miként a sikamlós ponyvaregényekben szokás — a vége az, . hogy az egyik szentéletű szerzetes megszökteti a basa legszebb háremhölgyét. . "(93—95.) Az elbeszélés írója többször járt Szécsényben. A helyrajzi ismeretek mellett illett volna a hazáért vérző rend iránt kegyeletet is elsajátítani. 2"'

3) Acta Capituli: Urbárium: Ad annum 25

4) Velics Defterek. (Török adótár.) Bevezető XXIII. Ezek a defterek igen értékes anyagot szolgáltatnak történelmünkre. Karácson Imre, a török levéltárak kiváló kutatója „igen alapos munkának" tartja Velics fordítását (Századok 1898. 819. 1.) és azt írja róla ; „A ma még alig méltányolható szultáni rendeletek akkor majd élő kommentárjai lesznek az értékes Velics—Kammerer-féle deftereknek, melyeknek ma még sem helyrajzi bősége, sem gazdaság-történeti háttere nincs kiaknázva." (Karácson Imre—Thallóczi Török-magyar oklevéltár 27.) 25

5) Velics II. 292—294. 25

6) Velics I. 155. 25

7) Velics XLVIII. 258) Velics II. 233, 247, 384, 385. a») U. o. I. 194. 2«') U. o, I. LI. és II. 328. 20

1) U. o. II. 328. 2fi

2) U. o. I. XVIII—XIX. 20

3) Karácson Imre Századokban 1898. 819—820. — Salamon Ferenc Magyarország a török hódoltság idején. 221—224. 2ti

4) Velics I. 349. 2fi

5) U. o. II. 261. 2,;

ü) U. o. II. 620. % 2C

7j U. o. I. 360. 2C

8) U. o. II. 613. 2C

9) U. o. I. 358. 27

u) Velics II. 650. 27

1) „ 428—437. 27

2) ,. II. 292—294. 27

3) „ I. 14. 27

4) „ I. 24. 27

5) „ I. 24. 27

ß) „ II. 517. 27

7) Takács—Szekfü Budai basák magyar levelezése. I. 430. 27

8) Velics II. XÍI. 27

9) „ II. XXIX. 2

8°) Katholikus Szemle. (Matunák Mihály dolgozata.) 1899. 298. 28

1) Ernyey kivonata a körmöci levéltárból. Kézirat. 33. 1. Az oklevéltárban a fontosabb adatokat leközöljük. 28

2) Katholikus Szemle u. o. 308. 28

3) „ „ 598—612. Matunák Mihály, a körmöcbányai levéltár jelenlegi igazgatója írja le részletesen a szécsényi csata lefolyását. ^

S

4) U. o. A megmenekültek vallomásait jegyzőkönyvbe vették; ezen tanúvallomásokból a körmöcbányai levéltáron kívül az esztergomi prímási levéltárban is találhatók feljegyzések.