P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

ban ; nagy ájtatossággal viseltetett a Jézusnak szent nevéhez ; erről minden prédikációja után ájtatos imádságot szokott mondani a nép előtt. Karácsony éjszakáján, midőn devótióra felkölt volna (betegsé­géből), nagy változást érezvén egészségében, a fráterkát a szent­misére küldötte, maga a matutinumot kezdette imádkozni. Mialatt a fráter visszatért az ájtatosságbul, addig a fejét a breviáriumra hajt­ván, kiadta lelkét, és akihez szent nevéhez egész életében nagy ájtatossággal volt, annak szent születése napján boldogul kimúlt e világbul 1714-ben. Nagyszőllősről való volt..." u8 1) Ez a szép halál Kecskeméten volt, ahová Szécsényből távozott. Ilyen kiváló szent mesterek mellett csak öntudatos, önfeláldozó, szent­életű ifjúság növekedhetett fel. 1725-ben halt meg Szenczi Gáspár, a híres kecskeméti lelki­pásztor. A szécsényi kolostor könyvtárában egy, a váciban két kötet kiadatlan prédikáció van tőle. Neve Kecskeméten lett naggyá, ahol 1708—1709-ben a pestis a város lakóinak nagyrészét elvitte. A kolos­tor házfőnöke s az összes páterek, klerikusok és laikus-testvérek mind pestisben haltak meg, az öreg, beteges Spányi Pátert és Szenczit kivéve. Az egy Szenczi Gáspár maradt egészségben. „Ezen böcsületes páter — írja róla P. Bede — nagy szolgálatot tett Kecs­keméten, mert maga egyedül vitte véghez mind a pestisesek, mind az egészségesek körül a szükséges lelki szolgálatokat. Hány ezreket gyóntatott, áldoztatott, temetett, le nem lehet írni ; volt oly nap, hogy 3-szor is prédikállott halottak felett. Délig a betegeket a szentségek­kel erősítette, délután a halottakat temette. Maga egyedül vitte vég­hez ezen súlyos szolgálatot, mert a Conventbül mind kihaltak a pestis által a páterek, fráterek, laikusok és klerikusok. ., Váczon halt meg." 1741. március 23-án halt meg Szécsényben férfikora teljében P. Kropf Ádám. Körmöcbányán született, Erdélyben neveltetett. 1712-ben vette fel a rend ruháját. A tartomány számos kolostorában fáradhatatlan szorgalommal munkálkodott mint lektor, házfőnök, magyar népszónok s mint a kordás társulat igazgatója. Fülekről helyez­ték Szécsénybe 1740-ben. A Necrológiumban olvassuk róla: „P. Kropf Ádám, Lector, nemcsak szónoki rátermettsége által tünt ki, hanem magyar nyelven a testvérek és társulati tagok számára írt értékes kiadványaival." Dánielik is megemlékezik P. Ádámról, de abban té­ved, mikor „minoritának" mondja, mert a ferences szalvatóriána pro­vincia tagja volt : „A minoriták szerzetébe lépvén — írja Dánielik — igyekezetét leginkább egyházi szónoklatokra fordítá s ebben jeles­kedett. Beszédei nem láttak napvilágot, mindazonáltal két magyar munkája jelent meg ily cím alatt : „Két gyümölcsöző olajfák. Buda 1726." Jeles imakönyv, ajánlva Erdődy Gábor egri püspöknek; „Dicsőséges szerafin szent Ferenc Atyánknak regulája" a szerzet szabályait tartalmazó könyv, imákkal bővítve. Megjelent Budán 1730." 1746-ban húnyt el Szécsényben, az életszentség hírében, Fr. Hek­ker Péter laikus-testvér. Blahó feljegyzése szerint hosszú időn keresz­tül tündökölt példájával a szécsényi noviciusok előtt. Kiválóan ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom