P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 9. Második török hódoltság
hogy lutheránusok és kálvinisták által megmételyezett területen a katolikus hit fennmaradt, akik a szegedi, gyöngyösi, szécsényi konventekből és a füleki és jászberényi rezidenciákból rótták a hősi missziós élet útjait. . . A kolostor alapítását megerősítő királyi leirat is kiemeli a testvérek áldozatait és érdemeit, akik a hódoltság alatt szünet nélkül állottak a lelkek szolgálatára, hirdették Isten igéjét, és viseltek el türelmesen Istenért és lelkekért botoztatást, börtönt és számos kegyetlen kínoztatást. 4' 5) Ezen országmentő, áldozatos munkából vették ki a Szécsényből szétszórt atyák részüket. így vált szétszóródásuk áldássá nemcsak kis vidékre, hanem nagy megyék szétszórt magyarságára. Amellett Gyöngyösről vissza-visszajártak Nógrád megyébe s amerre megfordultak, a jó lelkekben felkeltették nemcsak a jobb jövő reménységét, de a szécsényi kolostor iránti részvétet is. 1688-ban írta meg a Fülekről Egerbe költözött Tassy Mihályné, Csáktornyai Borbála végrendeletét, melyben úgyszólván egész vagyonát a ferencesekre hagyja és pedig kifejezetten a gyöngyösi, szécsényi, füleki, egri kolostorokra. Hogy Szécsényről is megemlékezett, ez csakis a volt szécsényi kolostor lakói közbenjárásának tudható be. Arról azonban sehol sincs említés téve, hogy az örökség a jótevő szándéka szerint osztatott-e ki. A kolostor évkönyve nem hoz róla elszámolást. Ennél még jóval régebbi keletű Becze Ilonának a jószándéka a szécsényi kolostor iránt. Ez a nemeslelkű asszony vagyonának tekintélyes részét hagyta a szécsényi kolostorra azon alkalomra, ha a török iga alól felszabadul. Álljon itt a „derék" végrendelet egész terjedelmében : „Én, Becze Ilona, néhai nemes Nemzetes Imre Márfonnak meghagyatott özvegye, mind lelkem, mint testemben idvességesen érezvén magamat, elsőbben lelkemet Istennek, Eő Felségének, Testemet a Földnek ajánlván, azon kivül az mi kevés számú jószágom és ahhoz tartozandó javaim vannak és maradnának, azokbul teszek ilyen testamentumot eleven nyelvemmel. Mivel az nekem feljül megnevezett személynek Isten után semmi javaimban gondviselő gyámolóm nincsen, arra való nézve aprólék javaimmal együtt Hevesvármegyében levő Visznek nevü falumat örökségképen hattam és ajánlottam Szécsényben levő szent Ferencz szerzetbeli klastromnak épületeire, hogy ha a jó Isten ingyen való kegyelméből pogány kéztül felszabadittya, akármikor akkor. Ha hogy pedig semmiképen az nem történnék, azomba, s azután is illyen állapottal maradna az meg nevezett szécsényi klastrom, ugyanazon gyöngyösi szent Ferencz fiai nevezetin levő klastrom épületire illyen okon, mindazonáltal, hogy mig engemet az Úristen e világon éltet, azonban mind az megnevezett jószágnak s mind magamnak, akiben illik, legfőképen törvényes dologban gondot visellyenek és gyámolim legyenek. így akár mi néven nevezendő javaim maragyanak : ezüst, pénz, ruhabéli, földben termett jószágomét hagyom azon megnevezett szerzeteseknek lábas marhákkal együtt, nem tévén ebben semminemű kiválasztást. Mindezeknek bizonyságára én feljül meghnevezett Nemes személy adom ezen pecsétes levelemet. Anno 1664. die 20. Mártii. L. S. Coram me Valentino Istvánffy Eppatus vaciensis vicario, Coram me Joanne Petes Cottus Heves utriusque Szolnok juratus assessor ; iFranciscus Sőtér juratus assessor ; Coram me Stephano Miskey Cottus Heves utriusque Szolnok jur. assessor, Coram me Georgio Jassy jur. assessor, Cottus Heves utriusque Szolnok, Sigillum Georgii Baranya, jur. assessor, Cottus Heves, Esztergom, Szolnok. Sigillum Francisci Szeredy, et Sigillum Andreae Petes, L. S. ubique.
