P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 11. A vezérlő Fejedelem Szécsényben
„iszpendse" nevü adó jellemzi: a keresztény jobbágy fizette ezt az adót, melynek fizetése „szolgai állapotot, majdnem rabszolgaságot jelent." 2' 3) Se szeri, se száma a szegény nép rendes és rendkívüli adójának, melyet maga a katonaság hajtott be irgalmatlanul. Egy-egy lovas csapat (60—80 tagból) ment a falvakba, 27 4) a hűbéressel s a kincstári közegekkel. Ilyenkor a csapatot a lakosságnak kellett élelmeznie, nem is szólva arról, hogy a katonaság szabadon garázdálkodott. A sok panasz miatt később ezen adóztatást oda módosították, hogy nem száll ki a katonaság, hanem a nép hozza be az adót a központba és a kiszálló katonaság élelmezésének elmaradása fejében fejenként 2 akcsát fizet. A lehetetlen terhet a nép nem bírta. Nem csoda, hogy az Alfölddel kezdett pusztulni a Felvidék is. Mikor aztán a nép adóját be nem fizette idején, vagy más kivihetetlen parancsokat nem teljesített, a török nem rettent vissza a falvak felperzselésétől, az emberek lemészárlásától, vagy még inkább fogollyá tételétől. 27 5) Egy adónemet említünk még : a „Kuburi"-it, a kardtok adót, melyet a lakosságra az őrségek részéről élvezett „védelem" fejében vetettek ki. 27 6) Érdekesen világítja meg a helyzetet Szimán budai basának íródeák által Ernő főherceghez magyar nyelven írt levele, 1588. júl. 16-ról. Ernő főherceg tudvalevőleg éppen a szécsényi béget jelentette fel iszonyatos kegyetlenségeiéit a szultánnál . . . „ . . . Továbbá azt írja Felséged, hogy az hatalmas császár portáira megírtátok, hogy az mi alattunk valók az falukat rablással és égetéssel fenyegetik, mint az szécsényi bég is és Héder vajda is írt a falukra, hogy ha be nem mennek, elraboltatják és égettetik őket ; kiknek levelöknek mását ide hozzánk küldötte Fölséged, azért bátor megírjátok. Lám mind az bég, s mind Héder vajda az istenért kérik őket, hogy bemenjenek, ha be nem mennek megérdemlik, hogy elrabolják és égessék ... Mi mindenkoron azon igyekeztünk, hogy az két császár között való barátság megmaradjon . . . Az szpahiak egynéhányszor felkeltek ránk, panaszolkodtak, hogy falujok be nem jönnek, mindazonáltal azokat is, kit szép szóval, kit fenyegetéssel lecsendesítettünk, és a hatalmas császár portáira meg nem írtuk. Tudjuk, nem lett volna jó az dolog, de láttyuk, hogy Fölségtek nem veszi jónéven az mi cselekedetünket. Budae 16. julii. 1588." 27 7) Ezek után nem lehet csodálkozni, ha a nagyon kis létszámra csökkent községek végleg kiveszni indultak és éjszaka a nép felszedte sátorfáját és cigányok módjára ment megfelelőbb helyet keresni. Egyes vidékekre kíméletesebb hatóság, parancsnok került, de általában kegyetlennek kell mondanunk a hatóság zsarolásait. Még 1632-ben is találunk adatot arra nézve, hogy a Szécsényhez közeli Salgótarján s Pata lakossága arról panaszkodik, hogy immár kénytelenek községeikből megszökni, mert az adót nem bírják, mert náluk minden házra vetettek ki harácsot, míg a többi községben csak minden ötödik házra. 2' 8)
