Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

lölettel tekintettek az elvilágiasodott, hivatásától és a krisztusi szegénység eszméjétől messze eltávolodott papságra és szerzetességre. A jólétben dúskáló és bársonyban pompázó püspökökben és apáturakban semmiképpen sem voltak hajlandók a szegény és alázatos apostolok utódait látni. Ilyen körülmények közt napról-napra gyengült a közeledést és megértést lehetővé tevő lélektani alap. A nyáj nem akart többé a pásztorok szavára hallgatni és messze elcsatangolt a legelőről. De más, tárgyi oka is volt az Egyház tehetetlenségének; nevezetesen lélekgondozó eszközeinek és módszereinek elégtelensége. A clunyi reform megindulása óta eltelt harmadfélszáz esztendő alatt ugyanis a vallási igények óriási mértékben megnövekedtek és differenciálódtak. Az emberek nem érték be többé a liturgia külső fényével és ragyogásával, hanem mélyebb és belterjesebb lélekgondozás után sóvárogtak. Ezzel szemben az Egyház még mindig a régi eszközöknél és módszereknél tartott és nem volt hajlandó tudomásul venni a lelkekben végbement nagy változást. Ez a körülmény ismét újabb szakadékot vágott a hívők és a papság között: a hívők sokkal többre vágytak, mint amennyit az akkori világi és szerzetes papság beállítottsága, szellemi és erkölcsi felvértezettsége mellett nyújtani tudott. Különösen a prédikáció terén volt ez érezhető. Az akkori egyházi felfogás ugyanis lényegében még mindig a püspök feladatának tekintette a prédikálást.

4

8 A lelkészkedő papság csak ritka kivételként foglalkozott vele. Az ebből támadt hátrány annál érezhetőbb volt, mivel a gombamódra szaporodó eretnekfelekezetek éppen az élőszó hatalmát használták tanaik terjesztésére. 4

8 Hefele i. m. 113 1. 36