A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

XII. Az ostrom és következményei (1944—1945)

Sokszor ugy éreztük, leviszi a légnyomás* épületeink tetejét. Február 11-én kitörtek a németek a várból. A rákövetkező napök és hetek új izgalmakkal jártak. Féltünk, hogy tönkremegy minden. Ezek a veszedelmek is elmultak, és bátortalanul, de szívós erőfeszítéssel megindult az élet. Hálálkodó és esdő zarándoklatok (1945). Nagypénteken délután 3 órakor a szentélyeket kiengesztelő szertartásokat elvégeztük. Föltámadási körmenetünkön többen vettek részt, mint eddig bármikor, pedig még akkor nem járt a hűvösvölgyi villamos. Az első búcsúsok Magyar Szentföldre Alsónémediből és Tápiószecsőről érkeztek: gyalog. Amikor egy kicsit föllélekzettek a hívek, fáradságot nem kímélve igyekeztek ki a Golgotai Szűzanyához, hogy megköszönjék Neki védelmét. Megható történeteket beszéltek el. Messze vidékekről is jelentek meg zarándokok, hogy fogadalmukat teljesítsék. Hány lélek tisztult meg és született újjá így "a bűnbánat szentségében! Az úrnapi körmenetben már nagy sokaság kísérte az Úr Jézust. Budapestről és környékéről több plébános úr vezette híveit a Golgotai Szűzanyához. Budapest, Újpest, Rákospalota, Pestszenterzsébet. Csepel és a többi közeli városok és községek, sőt a. távolabbi helyek (Nógrád megye stb.) lakói is állandóan itt imádkoztak a jeruzsálemi oltár előtt. Egyik hálát rebegett, a másik szorongó szívvel panaszolta nélkülözéseit, a harmadik foglyaiért esdekelt, a negyedik összetört lelkét-szívét hozta ide a Szenvedő Anyához. Megható esetek is színezték a Szűzanya csokrát. A hazaérkezők otthon találták a várva-vártat, vagy örvendetes hírt kaptak róla. Mintha a Fájdalmak Királynéja nem akarná sokáig vigasztalanul hagyni a Benne bízókat... Ezek a nagyarányú zarándokiások szeptember végéig tartottak. Az ekként növekvő lelki szükséglet (gyóntatások, szentmisék stb.) kielégítésére a rend növelte a fölszentelt papok számát is a szentföldi zárdában. Többször 82