Németh Ferenc - Szilágyi Mária: „Ilyenek a háború viszontagságai” - Fábián Ernő és Bayer Irén a Nagy Háborúban (Székesfehérvár, 2017)
Fábián Ernő naplói és levelei
oly szép képeket kap. Művésznek jelentett ki, annyira tetszenek neki a képek, de nagyon is szépek. Eljön Soterius főorvos is, ki alig tudja várni, hogy már Roth segédorvos megjöjjön, és ő mehessen szabadságra. 11-re megjő Roth is. Én pedig lemegyek betegemhez, ki ma már, hála istennek, egészséges, de még nagyon gyenge. [...] 2 óra felé Darvas hadnagyhoz hívnak, ki hirtelen megbetegedett, és erős láza van. Istenem, csak ne üsse fel a fejét megint flekktífusz, az borzasztó volna, úgy félek ez undok betegségtől. [...] Délelőtt vettem száz darab Satraga gázpapírt, és a Lota előhívóval szép képeket csináltam. Levélke jött édes Kincsemtől. Oly boldog vagyok, de mindamellett nagyon szomorú, és gondokkal teli. [...] Néni állapota és kis betegsége kétségbe ejtenek, mert édes Szivecském őket olyan odaadással ápolja, csak ne kapjon édes Angyalkám tőlük valamilyen bajt. Oh, bárcsak belátná már, és a kutyát eltenné a háztól. Nincs nyugtom emiatt. Hosszú levél édes Szívemnek, mindenről felvilágosítom, és arra kérem, hogy fogadjon szót. Este még előhívok, borzasztó, hogy süvítenek a golyók. Május 26. Péntek. [...] Unalmamban megcsinálom a Krankenraport két példányát, és egyúttal szépírási gyakorlatot is végzek. 4 órára jön Chon és Saáry, és lórumozni200 kezdünk. Hat óra körül kapom édes Angyalkám aranyos, de nagyon rövid levelét az üzletből. [...] Május 27. Szombat. [...] 8-ra a betegvizittel is megvagyok, és következik az unalmas délelőtt, nedves, ködös, sáros idő van. [...] 10 óra felé átjön Chon és Saáry, és délig lórumozunk. Jó, hogy még ez megvan, máskülönben nem tudom, hogy mihez kezdjek. [...] 4 óra felé a muszka megint egynéhány lövést ereget a falura, sietünk a deckungba, közben úgy belevágom a fejemet az ajtóba, hogy csak úgy zúg bele, és csillagokat látok. Bartinek kapitány ismét hívat bennünket, hogy nagyon köhög, és éjszaka nincsen nyugta. Lemegyünk, de mint mindig, most is nagy társaság van együtt, és meg sem nézhetjük. Borzasztóan fáj a fejem, alig bírok hazavánszorogni, otthon vár édes Angyalkám aranyos levele, panaszkodik benne, mennyi lótás-futással jár a belügyminisztériumi engedély megszerzése. Nem is tudtam, hogy ahhoz is kell katonai engedély, persze így csak a Kriegsministerium201 engedélye után lehet a belügyminisztériumtól az engedély. Szegény jó Mucusom, így hiába fáradozott. Csak már itt volna a kofferem, hogy elintézhetném az iratokat. [...] Május 28. Vasárnap. Oly nehezen ébredek, már 1/2 7, mégsem akarok felkelni, fejem ugyan nem fáj már, de oly boldog álmaim voltak édes jó Szívecskémmel, hogy nem akarok a valóságra ébredni, hogy nem vagyok mellette. Oh, édes istenem, de borzasztó is az élet így, megfosztva minden jótól, minden gyönyörűségtől az életünk. 1/2 8-ra azért megvagyok a maródivizittel, és megreggeliztem. Ismét ködös, nedves idő van, amely szobába kényszeríti az embert. Hosszú, unalmas délelőtt következik megint. Úgy unom már az életemet, bizony már megjöhetne a béke, hogy ismét rendes mederben élhetnénk. Emígy csak megőrjít a gond és az aggodalom. Elviselhetetlen az élet így. Ez a nap is lanyha mederben múlik. A délutánt 200 Magyar kártyával játszott kártyajáték. 201 Hadügyminisztérium. 120 Fábián Ernő egyik katonaportréja
