Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
5. Fotózás a harctéren
• BÁNÁTI SORSOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN • 1915. szeptember 26. „Csak eltöltőm az időt fotografálással, mint mostanában a nap legnagyobb részét, máskülönben tűrhetetlen volna állapotom, így mégis némileg kötve van figyelmem, és nem ábrándozok annyit.” 1916. augusztus 6. „Ebéd után lefelé megyünk, egy robbantást akarok fotografálni, de nem sikerül, helyette más két szép felvételt csinálok a Dnyeszterről.” 1916. augusztus 22. „A muszka bolondul lövi az állásainkat. Egy felvételt csináltam délután, holnap majd többet. Úgy hallik, zászlóaljunkat kiszedik az állásból, és hátramegyünk rezervába. A trónörökös őfelsége fog bennünket inspiciálni, talán lesz alkalom lefotografálni.” 1916. augusztus 27. „Egynéhány képet kopírozok, és egy-kettőt Árvay főhadnagy az Érdekesnek akar eljuttatni. Kíváncsi vagyok, közlik-e.” 1916. szeptember 26. Levél: „Időnk, hála istennek, ismét szépre fordult, és így szorgalmasan fotografálok is.” Érdekesmód a háború ideje alatt a hátországban is hirtelen felélénkült a fotografálás. Bayer Irén írja Fábián Ernőnek 1915. január 16-án: „Itt most nagyon divatos a fotografálás. Ma már megint le lettünk véve, de most Georgin néninél az udvarban, a nála lévő sebesült katonákkal, Imrével és a kisasszonnyal is.” A család tagjainak elbeszélése szerint a Fábián családban mindenki tudott fényképezni, és ez a tevékenység még az első világháború előtt meghonosult. A közelmúltig a család még őrizte dr. Fábián Ernő Kodakját is, amellyel „végigfényképezte” első világháborús tevékenységét és annak színhelyeit. C lói >
