Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában rémi egyházmegye magába foglalta Veszprém vármegyét, Kolont (a későbbi Zala vármegyét), Fejér vármegyét valamint Visegrád vármegyét, amely a későbbi, 13. századi Pilis, majd Pest vármegye része lett. Az oklevélben másodikként Fejér vármegyét említik. Szent István-kori eredete kétségtelen; vannak, akik 1000 körüli létesítése mellett kardoskodnak. Fejér vármegye neve magyar eredetű. A fehér színnév egyszerűen az erősség fehér színére (fehérre meszelt, vagy fehér kőből épített voltára) utal, de felvetődött az is, hogy a fehér melléknév az előkelőség, a nemesség megnevezésére szolgált. Környékét a honfoglaló törzsek a 10. század elején szállták meg, a temetők legkorábbi sírjai 930-950 tájáról valók. A terület jelentősége Géza fejedelem uralkodása alatt 972 és 977 között alapozódott meg. Régészeti kutatások hozták felszínre Székesfehérváron annak a templomnak az alapjait, amelyet Géza fejedelemhez kapcsol a kutatás, s közel hozzá előkerültek a vár 20 méter széles és 3,7 méter mély árkai is. Fejér vármegye 1009 óta általában „comitatus"-ként szerepel okleveles emlékeinkben, a várispán pedig comes castri elnevezéssel tűnik fel a forrásokban. A vármegye ispánjával 1108-ban találkozunk név szerint, s 1234-ben a várhoz tartozó börtönről is vannak ismereteink. Fejér vármegye kialakulás-történetének nyitott kérdése, hogy vajon a Duna mindkét partjára kiterjedve kelt életre, avagy a korai századokban a Duna jobb partjáig terjedt a vármegye határa, s csak később, az Árpád-kor végére csatolták hozzá a Duna-Tisza közének részeit, a Solt-széket és a Csepel-szigetet. Ez utóbbi a valószínű. Tehát a 13. század végén, a 14. század elején Fejér vármegye három egyházmegye területén feküdt (a Veszprémi Püspökség, a Váci Püspökség és a Kalocsai Érsekség). Fejér vármegye az Anjou-kor elejére nemesi vármegyévé alakult alispánnal és szolgabíróval. A dunántúli vármegyerészen 350-360, a Dunán inneni részen 210-220 településről tesznek említést a források. Fejér vármegye területén a királyi birtoktestek mellett megtaláljuk az egyház, a különböző nemzetségek (honfoglalás kori, hospes, azaz jövevény) és befogadott keleti elemek (előbb a besenyők, majd a kunok) birtokait, szállásterületeit. A legjelentősebb nemzetség Fejér vármegyében a Csákoké.492 A krónikás irodalom, a historikus hagyomány mondái elemekkel átszőtt elbeszélései a magyarság megtelepedésére és Kárpát-medencei berendezkedésére utal. Belőlük meríthetünk számos település római, valamint a nép- vándorlás korát követő újjáéledésére. A krónikák híradásainak ismeretében 492 Erdős, 2009.10-11. p. 235
