Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

A település a XVII-XVIII. század fordulóján (Erdős Ferenc)

Batthyány Ádámtól). Az elöljárók a török kiűzését követő évtizedről szólva megjegyezték, hogy a király szolgálatára voltak a katonák állításával, az átvonuló seregtestek élelmezésével, az előfogatokkal „...embereinkkel, marháinkkal és minden tehetségünkkel szolgálunk..." A jobbágygazdaságokat sújtó terhek mellett elviselhetetlenné vált a bérlő egyre növekvő, a helyi szokásoktól eltérő követelése. Erre utaltak a polgárdiak, amikor arról tettek panaszt, hogy Salomváry János „...régi igazságukból kiforgatja őket...". Ugyanis a XVII. század végéig tizenketted részt adtak a termesztett gabonából a földesúrnak, a bérlő kilenced részt követelt, amelyet ingyen munkával, robotban ki is kellett csépelniük. A jobbágyok sérelmeit csak fokozta a környező falvak kedvezőbb gazdasági helyzete. A füleiek nem robotban, nem ingyen munkával, hanem megfelelő részért végezték a cséplést a földesúrnak, a veszprémi káptalannak. Szénából 12 szekérre való helyett 20 szekérre valót követelt a bérlő, s a természetben beszolgáltatandó vaj mennyiségét is önkényesen 8 pintről 12 pintre növelte. Robotkötelezettségükben is változás következett be, a nyári dologidőben három nap helyett egy hét gyalog- vagy marhásrobot teljesítését írta elő. Azt is sérelmezték, hogy a falu határának kijelölésekor, 1696-ban a jobbágyoknak 1300 forintot kellett fizetniük.

2 A panaszok sora abból fakadt, hogy a katonai, az állami terhek növekedésével egyidőben következett be az úrbéri szolgáltatások mennyiségi változása is. 1696-ban keletkezett az a kamarai összeírás, amely átfogó képet ad az adózó népességről, a település gazdálkodásáról és gazdasági viszonyairól. A XVII. század végén 52 telkes jobbágy családfő élt Polgárdiban. A házas zsellérek száma mindössze 1, a más házában lakó zselléreké viszont 24 volt. Az adózó és szolgáltatásokra kötelezett népesség vagyon viszonyai igen eltérőek voltak; 48%-uk sem szántófölddel, sem réttel nem rendelkezett. Ok alkották a jobbágyok rétegének legalsó szintjét, biztosították szabad munkaerejükkel a módosabb jobbágyok földjeinek és az uradalom kezelésében levő területeknek a megművelését. A telkes jobbágyok több mint 50%-át az egésztelkesek alkot-