Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

sággal bezúzta a koponyáját. Ez az előírás a lágerekben elhunytakra is vonatkozott. A két variáció közül az őr választhatott, anélkül nem lehetett kivinni a tetemet. Sajnos nem egyszer kénytelen voltam végignézni ezt a „szertartás f. A gödröt előre a HLO emberei ásták, az elföldeléshez 4 embert rendeltek ki. Semmilyen búcsúztatást, imát nem engedett meg a természetesen mindvégig jelen lévő őr. Vissza az ötödik szibériai lágerembe. 1952 októbertől 1953 májusig Október vége felé járt az idő, az éjszakai fagyok már hidegek voltak, amikor visszakerültem a lágerbe, ahonnan kórházba kerültem. A két műtött ujjam szépen gyógyult, csak kinyújtani nem tudtam, de ez nem lehetett akadálya, hogy kiírjanak munkára. Valószínű, a kevéssé sikeres korábbi brigádvezetői ténykedésemnek tudható be, hogy egy vegyes brigádba kerültem. A vegyes brigád elnevezés fedőnevet jelentett, s tulajdonképpen büntetőbrigád volt. A láger a vasút mellett, attól mintegy kilométerre helyezkedett el. A sínek a hegyoldalban futottak, a láger a lapályon feküdt. A síneknél a magasban víznyerő állomás működött, ahova a vizet jó 3 km-es távolságból, a völgyből vízvezetéken keresztül vezették volna - fel. Ott épült egy nagy víztároló, a bazen vagy a rezervoár, és a szivattyútelep. Ez a szivattyútelep papíron már adta a vizet, vagyis mindent elszámoltak, amit lehetett, de a tényleges készültségi foka olyan 30%-os lehetett. A csővezetéket lefektették, de a betemetés után (!) nyomáspróbánál kiderült, hogy a csövek tele voltak belefagyott földdel. Nekünk ezeket a csöveket kellett felszednünk, kipucolnunk, majd újra visszatemetnünk. Kegyetlen munkát jelentett, a normát képtelenség volt teljesíteni, így általában csak a strafnojt kaptuk. A szivattyútelep egyik szárnya állt, illetve csak a falak és az oszlopok. A másik szárny építéséhez a hegyet le kellett faragni. A sziklás terepen robbantani persze nem engedtek. Kézzel, csákánynyal, feszítővassal vájtuk, faragtuk a hegyet, amit kivéstünk, azt talicskával hordtuk el. Körös-körül km-es távolságban az erdőt biz-