Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A gróf és családja

1849. szeptember 18-án a Csepel-szigeti Lórév községben szomorú aktusra került sor. Egy jeltelen sír felásásához láttak hozzá a sírásók. Csakhamar egy hosszú szakállú férfi teteme tűnt elő a földből. A holttesten egy ing és egy nadrág volt, egyik karja hiányzott. A máskülönben feltűnően épen maradt holttestet óvatosan egy odakészített koporsóba rakták, majd ladikon átvitték a túlpartra, Adonyba, ahol a helybéli templomban ravatalozták fel. Csakhogy a szabad levegőn a test „oly hatalmasan büdös kezdett lenni", hogy ki kellett vinni a templom épületéből, s a plébánia fészerében elhelyezni mindaddig, amíg megérkezik érte az a kocsi, amelynek Kalózra kellett szállítania. Koller János helybéli plébános fel is jegyezte naplójába: „Szegény grófúr, ki hitte volna felőled, amidőn mint Fejér vármegyei (sic!) főispánja, üveges hintádban oly büszkén vágtattál el mellettem, hogy valaha kitűnő szépségű alakodnak csak fészeremet is merő szívességből nyissam meg?" Gróf Zichy Ödön holttestét Kalózon temették el, majd közel két hét múlva, október l-jén gyászmisét tartottak a megboldogult lelki üdvéért.

1 De ki volt ez a gróf Zichy Ödön? Miért kellett meghalnia? Miért jutott olyan nevezetes szerephez halála után is? A továbbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ. A gróf és családja Gróf Zichy Ödön 1809. szeptember 25-én született a kiterjedt és gazdag Zichy-család vedrődi ágának sarjaként. Atyja, gróf Zichy Ferenc Veszprém megye főispánja volt. Kétszer nősült, első házasságából két fiú és öt lány született. Második felesége három fiút szült neki. Az 1808-ban született Domokosból később veszprémi püspök lett. A középső fiú a keresztségben az Eugén nevet kapta, de magyarul Ödönnek írta magát. A legfiatalabbat Edmundnak hívták. Hármójuk közül egyedül ő nősült meg, de Ödön sem vetette meg a szebbik nemet. Politikai pártállásuk igen sajátosan alakult. Domokos már csak választott hivatása miatt is a konzervatív tábort erősítette. Edmund és Ödön ellenben a reformellenzékhez vonzódott. Az 1840-es évek elejétől Edmund visszavonult a politikai élettől, Ödön viszont szép lassan a konzervatívok felé orientálódott. Splény Béla emlékezései szerint „a konzervatív lapok olvasása által kapacitálódott, elég az, hogy sovinisztikus konzervatív volt, mindig arról beszélt, hogy Kossuthot fel kellene