Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Összegzés

tényleges személyazonosságának. 1857-ben Bolliac visszatért Havasalföldre, s többé nem használta a Paléologue nevet. Utódai azonban igen. Tardy Lajos kutatásai szerint Maurice Paléologue, az I. világháború alatt Franciaország oroszországi nagykövete, majd a francia külügyminisztérium vezértitkára Bolliac leszármazottja, de legalábbis közeli rokona volt.

80 Összegzés Mi volt tehát Madarász szerepe a hírhedt gyémántperben? Konstruált volt-e az ellene folytatott eljárás? Véleményem szerint a kérdést ketté kell választani. Egyrészt tény, hogy Madarász politikai ellenfelei alig várták az alkalmat, hogy a magabiztos, rossz modorú és veszélyesnek tartott „rendőrminisztertől" megszabaduljanak, s erre a Zichyingóságok ügye kellő alapot adott. A Madarász elleni országgyűlési és sajtóagitáció tehát egy politikai hadjárat részét képezte, de ennek a hadjáratnak ténybeli alapja volt. Bár az ügy minden egyes részlete nem tisztázható, a fennmaradt iratanyag alapján valószínűsíteni lehet, hogy a saját hatalmától megrészegült Madarász 1849 telén valóban afféle hitbizományként kezelte a reábízott, pontosabban, saját kezelése alá vont vagyontárgyakat. Ezt támasztja alá az államügyészi vélemény, de ilyen módon rekonstruálta az eseményeket Irányi Dániel is az emigrációban írott történeti munkájában. Amikor azonban Madarász látta, hogy politikai karrierje forog kockán, sietett helyrehozni szándékolt és megvalósított sikkasztását, de ekkor már késő volt. Külön szerencsétlenségére szolgált az, hogy az Országos Rendőri Hivatal munkatársai között akadt más olyan személy is, Vidéki János fogalmazó, aki szintén nem tartóztatta meg magát a Zichy-ingóságok megdézsmálásában. Nemcsak politikai ellenfelei, de elvbarátai előtt is hitelét veszítette. Kossuth ugyanúgy levette róla a kezét (nem utolsósorban a Kossuthnéval eljátszott komédia miatt is), mint Irányi Dániel és baloldali csoportja. S ne feledjük, a Madarász elleni parlamenti vizsgálat során nemcsak olyan békepárti férfiúk foglaltak ellene állást, mint Kazinczy és Kovács, hanem az inkább a radikálisokhoz sorolható Szacsvay Imre is. A Zichy-ügyet tehát nem konstruálták, hanem a raktározás, a beolvasztás és az árverés gyanús körülményei tették lehetővé, hogy ilyen ügy legyen. A korábbi történeti irodalomban gyakran szerepelt az az állítás, hogy a Zichy-ingóságokból hiányzó ékszereket az OHB diplomáciai