Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)
Utazás, fogság, halál
Amikor Zichy meglátta, így szólt: „Főtisztelendő úr, én ájtatosságom akarnám elvégezni, segítsen, meg akarok gyónni, és kérem, lenne szíves egy darab papírt hozni, hogy végintézetet tehessek". Juraszek igyekezett teljesíteni e kérést, de azt a feleletet kapta, hogy a gróf hazaáruló, és tilos neki végrendeletet írnia. Boross Mihály szerint állítólag maga Görgei válaszolt így: ,Ji hazaárulónak nincs birtoka, az konfiskáltatni fog, különben ha valami mondandója van, tudassa a pappal". Zichy már csak gyónni és áldozni akart, mire azt a feleletet kapta, hogy „ott a pap, végezze vele imádságát, másra úgysem érdemes". Zichy tehát Juraszeknek mondta el végakaratát. Eszerint testét a kálozi templomban temessék el, halála évfordulóján minden évben misét mondjanak. Erre a célra 2000 forintnyi alapítványt tett. „Kedvesének, Kandida nőszemélynek 40 000 forintokat hagyva, a többiben örökösöknek testvére gyermekeit rendelé, s ezek végeztével gyűrűit és óráját a káplánynak adá által, kérvén őtet, hogy gyűrűit kedvesének, óráját Domonkos veszprémi püspöknek adja által". Végül kérte, hogy ne akasszák fel, hanem lőjék agyon, mire állítólag azt a választ kapta, hogy az ítéletet nem lehet megmásítani. Ezt követően az akasztófa alá lépett, s az alkalmi hóhérhoz, Végh Ferenc kunszentmiklósi nemzetőrhöz fordult: ,JSIos, Ön tudja mit kell tennie velem, készen áll-e rá?". ,Jgen, grófúr" - szólt a válasz. Zichy még megjegyezte, „hogy becsületes kötelet hozzon", mire Végh állítólag így válaszolt: ,Méltóságodnak ez is jó". Majd fellépett az alkalmi bitófa lépcsőjére, s így szólt: ,JSlyugodtan halok meg, hazámat mindig szerettem, áruló nem voltam soha, s adja Isten, én legyek utolsó áldozat hazámért, — áldás hazámra". Szemtanúi beszámolók szerint ezután zsebébe nyúlt, s egy kis - valószínűleg méreggel töltött - üveget vett elő, amelyet meghúzott, s „bár egy katona ügyetlen keze végezte ki, nem volt benne semmi nyoma az életnek: és arca sokkal hamarabb, mint ez történni szokott, sötét fekete színűvé válf. A kivégzést a túlparton várakozó nép és a helyben lévő katonaság egyaránt nagy elégedettséggel vette tudomásul, sőt, többen körül is táncolták a bitófán függő tetemet. Koller János adonyi plébános el akarta temettetni a holttestet, de a sírásóné elárulta szándékát, s „a nép kaszákkal fegyverkezve egész éjen át hullámzott a Duna-parton és utcákon s ingerülten fenyegetődzött, hogy ha áthozzák a hullát, először a hazaáruló testét tépik darabokra, azután pedig azokat kaszabolják le, akik a temetésben részt vesznek". így aztán senki sem ment a holttestért, s azt csak másnap vágták le az akasztófáról, s temették el egy ugyanakkor felakasztott Hunyadi-csapatbeli holttestével együtt, az akasztófa alatt. 10 Joga volt-e Görgeinek az ítélet meghozatalára és végrehajtására?
