Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Kállay István: Sárosd múltja az újratelepítésig 1300-1761

Kállay István: Sárosd múltja az újratelepítésig (1300 - 1761) A helység neve 1300 óta adatolható. Ebben az évben nemesi névben fordul elő. Kétségtelen, hogy a nemesi név kapcsolatban áll az évszázadokon keresztül e vidékre jellemző mocsaras, ingoványos terepviszonyokkal. Tehát a sáros melléknévnek a jd képzős származékából keletkezett a helység neve. A helységen keresztül folyik a sárosdi vízlevezető csatorna, amely a község határát is átszeli. Ez a víz 1845ig összefüggő vízfelületet képezett a Velencei-tó seregélyesi ágával, és az ággal együtt magával a tóval..Szabályozása után azonban a víz eltűnt az érből, de a csatorna határjelzőként szerepelt 100 esztendőn át a telkes gazdák és az urasági földek között. A Sárvíz szabályozása még azt is eredményezte, hogy az egész határban létező, egykor vadban és halban dús vizek az 1850-es évek végére eltűntek, azaz kiszáradtak, és bő füvet termő rétekké váltak. Ilyen területek voltak a következők: Kendertó, Kónyilapos, Hamvaylapos és a Téglató. Ez utóbbi mesterséges alakulat, és a feljegyzések szerint a téglagyári munkások csákánya ott a régi világ rejtélyes nyomait tárta fel. A Kendertóról azt tudjuk, hogy 1859-re már kiszáradt,és 1860-ban egy homokborította tófenék volt a helyén. A helység határa jórészt sík terület, maga a helység egy halom déli lejtőjén fekszik, tengerszint feletti magassága 114 méter. A magassági fixpont a katolikus templom falában vastáblán van elhelyezve.