Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye a második világháborúban
idején az Alföldön a szovjet előrenyomulás késleltetése volt a cél. Az új védelmi rendszer a Budapest védelmét körkörösen biztosító Attila-vonalból, valamint a Dunántúlt Érdtől Gyékényesig átszelő Margit-vonalból állt. A Margit-vonal egyik legfontosabb része a Fejér megyei szakasz volt, hiszen erre lehetett a leginkább támadni Bécs irányába, illetve a főváros bekerítésének megakadályozásában is döntő szerepet szántak neki. A megyei szakasz az Érd, Kápolnásnyék, Velencei-tó északi partvonala, Diny- nyés, Seregélyes, Tác, Polgárdi, Füle, Balatonakarattya vonalon fútott, előterében épült ki Dunaföldvár és Siófok között a keleti és nyugati szárnyra osztott Jenő-vonal, amely részben Fejér megye déli határát, valamint a Sió-csatornát követte.17 A munkálatokat a műszaki egységek mellett a polgári lakosság munkaerejének nagymértékű igénybevételével végezték. A Margit-vonal kiépítése alatt a Vörös Hadsereg egyre jobban megközelítette a fővárost és Fejér megyét. Novemberben már csak a Duna vonala választotta el megyénket a támadó 2. Ukrán Front hadseregeitől. A dunaföldvári híd védelmét biztosító sold hídfőt a magyar egységek 1944. november 14-éig tartották, ekkor a Kesseő-harccsoport csapatai a hidat felrobbantva visszavonultak a Dunántúlra.18 Fejér megye területére először 1944. november 25-én kíséreltek meg betörni a támadó szovjet csapatok. Ekkor a 108. szovjet gárda-lövészhadosztály egységei Adony és Ercsi között több ponton átkeltek a Dunán, azonban a partvédelmet ellátó 2. magyar huszárezred csapatai visszaverték a támadást.19 A hadiesemények alakulása december elejére egyértelművé tette, hogy' a megye területe napokon belül hadszíntérré válik. A szovjet alakulatok két fő irányból támadtak: a 3. Ukrán Front hadseregei még november 7-ével kezdődően Mohácstól délre hídfőt alakítottak ki a dunántúli oldalon, majd támadó műveletekbe kezdtek; a 2. Ukrán Front csapatai pedig a Csepel szigetet foglalták el. A német hadvezetőség helyzetét súlyosbította a szovjet 4. gárdahadsereg december elsején, Madocsánál végrehajtott dunai átkelése, ezáltal újabb hídfő létesült, ahonnan közvetlenül lehetett támadni Fejér megye területét.20 A megváltozott hadi helyzetben a német Dél Hadseregcsoport parancsnoksága elrendelte a Jenő-vonal megszállását és védelmét. December másodikén a Vörös Hadsereg ádépte Fejér megye határát és elfoglalta a megye legdélebben fekvő települését, Vajtát. Másnap a 4. gárdahadsereg további egységei Németkér irányából támadva Alapot, míg Dunaföldvár irányából előrenyomulva Előszállást foglalták el. Ugyanekkor Szabadhídvég és Mezőkomárom szovjet kézre kerülésével rést ütöttek a jelentősen megerősített Jenő-vonal nyugati szárnyán, míg a nap végére a keleti szárny gyakorlatilag összeomlott, ezért új védóövet állítottak fel a Sárszentmiklós, Hercegfalva, Nagyvenyim, Dunapentele szakaszon. Az új védelmi vonal előtt található települések (Baracs, Kisapostag, Cece, Alsószentiván) szovjet kézre kerültek.21 A Duna Fejér megyei szakaszán sem volt nyugodt a helyzet, a december 3-ai szovjet átkelési kísérletet Adonynál a 2. magyar huszárezred visszaverte. A Duna vonalának tartása kulcskérdés volt Fejér megye, valamint a főváros további védelme szempontjából. A december 4—5-ére forduló éjszaka a szovjet 46. hadsereg déli 9
