Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
egymásról mit sem tudó csoport is foglalkozott a szobordöntés tervével, bár feltehetőleg különösebb szervezésre vagy technikai előkészületre sem itt, sem más emlékmű-döntésnél nem volt szükség, sokkal valószínűbb, hogy a nyomozó hatóság akart a későbbiekben mindenféle konspirációt látni a sokszor spontán, hirtelen támadt ötlettől vezérelt rongálásokban. A rombolásban a falu apraja-nagyja részt vett, de Udvari Gyulát név szerint is többen említették a megtorlás idején, mint olyan személyt, aki különösen aktívan tevékenykedett a szobordöntés során. (A drótkötéllel átkötött betonmonstrumot végül a gépállomás körmös traktora rántotta le.) Rá azért figyeltek fel, mert nemrégiben szerelt le a honvédségtől, ahol hivatásos tiszt volt, a forradalom idején pedig a járási tanács apparátusában dolgozott előadóként. A bányának is nevet adó falu, Balinka nagyjából félúton fekszik Bodajk és az üzem között, ettől is, attól is mintegy két kilométernyire. Október 26-án, pénteken (a forradalomban részt vettek büntetőügyében a vádat képviselő ügyész, dr. Baranyai Sámuel az összefoglaló jelentésében ezt az eseményt október 3l-re datálja) négy nagyvelegi férfi: Strohéber Károly, Kiss Gyula, Kovács Sándor és Petró Sándor jelent meg a településen egy gépkocsival. Szinte velük egy időben érkezett egy munkásokat szállító bódés Csepel teherkocsi is Bodajkról, a lakótelepről. A bányászbuszon, aminek Krár József volt a sofőrje, mintegy húszan-huszonöten utaztak, közöttük Kukor Gyula és testvéröccse, Károly, valamint Varga Imre, Papp Lajos, Kerger József, Topos József, Fejfer Ferenc is. Balinkán megállva, gyalogosan végigjárták az utcákat, s amikor a postához értek, közülük néhányan kidöntötték a jelzőtáblát, s a földön megtaposták. Kidöntötték a versenymozgalmi táblát 47 is, miután leverték a Rákosi- képet a tanácsházánál. Majd a tanácsházára tértek be, s a begyűjtési megbízottól elkérték az irattár kulcsát, a begyűjtési iratokat az utcára vitték, elégették. Tűzre került a vörös zászló is a vörös drapériákkal meg a pártvezetők képeivel együtt. A dolog befejezéseként, amikor a papírok elhamvadtak, elénekelték a Himnuszt, és Bakonycsernye felé távoztak a járművekkel. Valószínűleg először a bányához, majd Bakonycsernyére s végül Nagyvelegre mentek. A balinkai lakosságnak ehhez a forradalmi megmozduláshoz vajmi kevés köze volt, aki látta mindezt, csak néma szemlélő volt. Az újabb megmozdulásra pár órával később került sor, amikor a visszaérkező bányászok élére állt néhány helybéli férfi. A szovjet sírokhoz mentek, a temetőbe, s hozzáfogtak az emlékműromboláshoz. Ezúttal már vagy tizenöten csatlakoztak hozzájuk a faluból. A helyi csoport aztán a tanácsházhoz ment, s a nemzeti bizottság megalakítását követelték Schweighardt István vezetésével. A létrehozott háromfős bizottság elnöke Fejes István 48 , a korábbi tanácselnök (!) lett. 47 A jelenet tanúja volt az akkor 27 éves balinkai Winkelmann József is, aki a bánya párttitkárának, Dunai Sándornak volt a sofó'rje. Főnökével és Klujber Lászlóval, valamint Perschi Ottóval Bodajkra tartottak a bányától egy gyűlésre. (Lkjuknak - mint fentebb említettük - éppen a munkafelvételre való felhívás, toborzás volt a célja.) Ezt megelőzően Bakonycsernyén jártak. Winkelmann szerint a táblákat azok a súri bányászok döntötték ki, akiket ő hozott a kocsiján Balinkára illetve Bodajkra Perschi engedélyével. 48 Fejes Istvánt a megtorlás során mint méltatlanná vált személyt eltávolították az apparátusból.
