Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

tói, mert emiatt a lovasberényiek el akarnak pusztulni és el akarnak „búcsúzni" tőle.

(31)

Az Ácsán lakó nemesek mellett a királyi részre menekült földesurak, részbirtokosok is számon tartják földeiket, mert jövedelmük e területekről is kiegészül: így Baracskai Pálffy Kata, előbb Sándor Lőrincné, majd Dienes Dániel felesége. Komárom megye előtt 1652-től 1668-ig szüntelenül tiltakozik birtokainak, így az Ácsán levő részének is a jogtalan használatától, s az erről szóló igazolásokat Komárom megye később (1725-ben) Pálffy Miklós nádor parancsára kiadja az utódoknak: Sándor Istvánnak és Dienes Istvánnak.

(32) A Baracskai Pálffy család kérésére I. Lipót új adomány levéllel erősíti meg őket bitokaikban, így ácsai részbirtokukban is, 1666-ban: Dienes Dánielt és Jánost, Sándor Istvánt és Györgyöt, Megyeri, másként Ivány Pétert, Pálffy Katát és Sándor Katalint, s a győri káptalan be is iktatja őket birtokaikban.

(33) Százesztendős küzdelem az ácsai uradalomért Acsa lakosainak társadalmi állapotában a török hódoltság ellenére nincs változás: kuriális, kisebb birtokú nemesek. De az ellenreformáció során újjáéledt pápai pálos rezidencia a hódoltság végén keresi az egykori csúti prépostságának a birtokát, amely csúti prépostság valójában a Csepel-szigeten volt Háros, Szigetszentmiklós falvak szomszédságában, keresi Ócsa határában levő Kindkőrös nevű földdel együtt, s ezt, mivel a hódoltság ideje alatt a földrajzi ismeretek elmosódtak Alcsúton és Ácsán vélte megtalálni, s tévedés eredményeképpen az 1663. évvel elkezdődik egy 100 éves per, amelynek során Acsa lakossága jórészt kicserélődik, s társadalmi, nemzetségi, vallási jellege egészen megváltozik. A 100 esztendő adatai ezután szinte mind erre a perre vonatkoznak és adnak helyzetrajzot a faluról.

(34) 1667-ben, miután Nagy Imre, a pápai pálos rendház vicegenerálisa „egynéhány ízben" intette az alcsútiakat és az acsaiakat, ez utóbbiak nevében a pálosoktól elfogott két ácsai lakos: Borbély István és Fejér Márton, a Remete Szent Pál Szervezettel szerződést köt „minden fogság, vasazás, tömlöcözés és kárvallás nélkül", miután megtudták, hogy ők a szerzet földjén élnek, amelyet Mátyás király nekik, a pálosoknak adományozott 1453-ban, s nekik erről az okleveleket is megmutatták, s kötelezték magukat évi 12 forint cenzus fizetésére.

(35) Komárom megye azonban, mivel a falut kuriális nemesként tartotta számon, a lakosok kérésére ezt a szerződést megsemmisítette. I. Lipót is a győri kapitányhoz intézett mandátumában védelmébe veszi az acsaiakat