Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pusztaszabolcs

Elkobzásra került viszont Zilahy-Sebes Jenőné és társtulajdonosainak 322 holdas gazdasága. A községi Földigénylő Bizottság 5433 kat. hold terjedelmű földalapot hozott létre, melyből öt nagybirtokos összesen 405 kat. hold földet visszakapott. 1945 nyarán a Springer kastélyt a megye tüdőszanatórium céljára kiszemelte, és a Népjóléti Minisztérium rendelkezésére bocsátotta. A felsőcikolai kastélyt a Hal- és Nádgazdaság vette át. Hirschné a második világháború után Felsőcikolán lakott. A kastélyt ugyan nem tudta használni, mivel az elég romos állapotban volt, és így az egykori számtartó lakást vette át. A volt számtartó, Besztercei György ugyancsak Felsőcikolán maradt, és a halgazdaság alkalmazásában állt. Halász Miklós földvagyonából 200 kat. holdat mentesített a Földigénylő Bizottság. A birtok 1945. január l-jén 448 kat. hold volt, a többit a háború alatt a család eladta. A visszamaradt területen a korábbi bérlő, Holczer Lajos gazdálkodott, akivel a haszonbérleti szerződés 1944. december 31-ig volt megkötve. A földosztás után visszamaradt gazdaságot Bárdosi Antal 1945—1948, majd 1949 őszéig Fodor János bérelte. Ludovikamajorban pedig az ercsi cukorgyár minőségi répamagtermelő kísérleti gazdaságot szervezett 300 kat. holdon. 1945-ben 5400 kat. hold föld került felosztásra. A juttatottak között 619 volt gazdasági cseléd vagy napszámos. A gazdálkodás kibontakozását a régi gazdáknál, de különösen az új gazdáknál az igaerő és részben a gazdasági felszerelés hiánya akadályozta. A paraszti lakosság 1945 végén Zala vármegye községeiből 60 szarvasmarhát, 50 sertést hozott. Az állatokért 100 mázsa kenyérgabonát, 150 mázsa kukoricát, 25 mázsa árpát és 100 mázsa takarmányt adtak a pusztaszabolcsiak. 1945. nyarán az új gazdák több követeléssel álltak elő. A kisbirtok termelési feltételei nem voltak meg, de elemi szükségletek is hiányoztak. A kiosztott birtokokon például nem voltak kutak. Az elöljáróság felmérése szerint 8 közkút létesítésére van kilátás. Ezeket pénzügyileg finanszírozni a községnek kellett. 1946. augusztus 5-i közgyűlési jegyzőkönyvből tudjuk, hogy az 1945 előtti nagybirtokosok a vízellátást lajtos kocsikkal biztosították a határban. A parasztság a kapott földbirtokok nagyságával elégedett volt. 1946 júniusában a budapesti református egyházmegye 100 holdas pusztaszabolcsi birtokát bérbeadta. A község ez alkalommal kijelentette, hogy a lakosság 1945-ben oly nagy kiterjedésű szántókat kapott, hogy nincs szükségük kisbériéire.

82 A tűzoltószertár mellé 1948 őszén létesítették az őrszobát. A szertárt még a háború előtti években építették, őrszoba nélkül. A községi közgyűlésen a testület 3344 forintot szavazott meg őrszoba létesítésére. A tagság belátta, hogy az 1945. évi földosztás következtében felduzzadt a község paraszti lakossága, s így a megszaporodott paraszti gazdaságok is több tűzveszélyt jelentettek. 1949 tavaszán meghatározták a község belterületének számító településrészeket. Eszerint a belterülethez tartoznak azok a részek, melyek az újtelepi házhelyektől Szabolcspusztáig, majd a Dózsa György utcán át a községi temetőig húzódnak.

83 A paraszti lakosság mellett most is jelentős a vasutasság. A községben 1947-ben 420 vasutas család élt, kb. 1500 családtaggal. A község 1947-ben a házak építési módozatairól határozott. Innen is tudjuk, hogy