Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pusztaszabolcs

nak. A hajdúk ugyan váratlanul szoktak lecsapni a hódoltsági falvakra, ahonnan marhákat, méneseket hajtottak el, egyéb ingóságokat elvittek, sokszor egész karavánt raktak meg a hódoltsági falvakban rablott holmikkal. A hajdúk portyázásait — különösen a 17. században — már tiltotta a Habsburg császári parancsnokság, mivel az ilyen portyákat a török részről rendszeresen megtorlás követte. Ebben az esetben török katonákat vezényeltek azokra a hódoltsági falvakra, amelyekben a magyar földesúri hatalom érvényesült, és a török fennhatóság volt jelképes. Ilyen falvak Csókakő, Csesznek, Nagyvázsony, Csobánc, Szigliget, Sümeg, Keszthely körül voltak. A földesúr, Zichy István pedig maga is végvári katonai parancsnok volt, aki a korszellem szerint cselekedett. Ugyanis ő is rátört azokra a falvakra, ahonnan az adót valamilyen okból, — esetleg a török tilalma miatt — nem kapta meg. 1699-ban Zichy Imre Cikola- és Szabolcs-pusztákat Miskey János számára 325 forint évi bér fejében átvette. Zichy Imre feltételül szabta még Miskey Jánosnak, hogy a bérösszeg mellett a Miskey-féle győri kaszálókból ad át a Zichyeknek, számukra elégségesnek tartott kaszálókat. A megállapodást Miskey és Zichy három esztendőre kötötték meg. Miskey János Győrben lovashadnagyként szolgált. A 18. század elején, — még a kuruc-labanc háború előtt — Zichy Imre 1000 forintot vett kölcsön Kutasy Istvántól és Ferenczi Györgytől. Mindketten végvári tisztek és a hódoltságban, — közte az újjászervezett Fejér megye több falvában is — béreltek hatalmas pusztákat. Zichy Imre a bérlőnek öt évre adta át kezelésbe Cikolát és Szabolcsot. A puszták használatáért 400 forintot számított fel, viszont 600 forintot készpénzben kellett a kölcsönzőnek visszafizetni. Ügy tűnik, Zichy Imre a későbbi évtizedekben is állandóan pénzzavarban volt. 1717-ben Kutasy István és Bíró István Cikola és Szabolcs mellett zálogba vette még Mindszent és Rácszentmiklós birtokokat. Ez utóbbi helységeket Meszlényí Jánostól örökölték a Zichyek. Csak 1719-ben esett szó arról, hogy a zálogbirtokosok hajlanak arra, hogy a Zichy családnak visszabocsátják Szabolcsot és Cikolát. Zichy Imre a birtokok visszaváltásáért járó összeget letétbe is helyezte.

7 A birtokok 1719-ben valóban visszakerültek Zichy Imréhez, de csak azért, hogy azokat új zálogosoknak adja át. Alig telt el néhány nap, máris új megállapodás született, mely szerint a Zenneg család és a Miklesits család 40 esztendőre 14 400 forint ellenében vette át ezeket a birtokokat, Adony mezővárossal együtt. A kérdéses pusztákhoz kapcsolták ekkor Szentmihályt és Lórét is, a dunai szigetekkel együtt. Lóré és Adony között átkelő hely volt. Az itt közlekedő vízi szállító járművek és a beszedett díj is a zálogbirtokosoké lett. A Miklesits és a Zenneg családokban a Kiralin nőtestvérek voltak jelen: Miklesits Györgynek Kiralin Mária Magdolna, Zenneg Kristófnak pedig Kiralin Éva volt a felesége.

8 A zálogbirtokosoktól 1744-ben Zichy Fer&nc, győri püspök per útján akarta Adonyt és a pusztákat visszaszerezni. A bírói döntés azonban az volt, hogy a zálogbiitokosok (ekkor már Miklesits és Zenneg örökösei: — Sternthall Ferenc és felesége, Zenneg Terézia, és Adorján György) 8 évre 6 ezer forint ellenében Adony kezelésében megmaradtak. Szabolcs, Cikola is Adony mezővároshoz tartozott.

9