Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Mány

1893. február 11-én a községi közgyűlésen a képviselő-testület kirekesztette a legeltetési jogból a kisházasokat, továbbá a két lelkészt és a két tanítót. A képviselő-testület a legeltetési jogot a kisházasoknak abban az esetben adta volna vissza, ha azt pénzben megváltják. Ez szarvasmarhánként 5 forint volt, míg a négy javadalmasnak 2 forint 50 krajcárt kellett volna fizetni. A vármegye a községi közgyűlési határozatnak a kisházasokra vonatkozó részét érvényben hagyta, de a javadalmasokra előírt cikkelyt megsemmisítette. A vármegye azzal érvelt, hogy a két lelkész és a két tanító földjei — az úrbéresekéhez hasonlóan — a földesúri földekből lettek kihasítva, és 1864 előtt egyformán élvezték a közös legeltetési jogokat.'""

1 1898. február 18-án rendkívüli községi közgyűlésen mondták ki, hogy az úrbéresek közös és osztatlan erdejét újra kell telekkönyvezni. Ugyanis a kataszteri felmérések idején a mányi erdőt a község nevére telekkönyvezték. Ez akkor tévedés volt, hiszen az erdőben kizárólag a volt úrbéres viszonyban lévőknek voltak ,,faizási jogaik", és a községnek, mint erkölcsi testületnek ott nem volt joga. A közgyűlés fent említett napon nem emelt vétót amiatt, hogy az úrbéreseket majdnem negyven esztendő után telekkönyvileg is tulajdonba helyezzék az erdőben.

46 1899. február 2-án pedig újabb akciót kezdtek a mányi telkesgazdák. A kiszuglyai réteket a jobbágyföldek elkülönítése során az úrbéresek kapták meg, de a telekkönyvi betétszerkesztés során Brachfeld Adolf nevére — mint Batthyány Gusztáv jogutódának — került. Az úrbéresek a kiszuglyai réteket ekkor már több mint három évtizede háborítatlanul bírták. A kérdéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Kiszuglyát a mányi úrbéresek kárpótlásképpen kapták. Láttuk az elkülönítési ügyek tárgyalásánál, hogy a legelőkérdést sokáig nem tudták megnyugtatóan rendezni, s így 1864—57. úrbéri szám alatt azt meg is fellebbezték. Az alispáni hivatal végzése alapján kiigazításképpen megkapták Kiszuglyát, de telekkönyvileg a kérdést nem rendezték. A rétek a földbirtokosok nevén maradtak. A területet az úrbéresek maguk között egyénileg felosztották. A telekkönyvezést a község annál inkább sürgette, mert Brachfeld Adolf elhalálozott, örökösei pedig az országban több helyen laktak, akikkel a kérdést rendezni elég nehezen tudták volna/'

7 Az első világháború előtt Mányról többen dolgoztak a dorogi szénmedencében, az itteni ipari üzemekben, de a fővárosban is. A földmunkások szervezkedése mellett Mányon jelen volt az ipari munkásmozgalom is. A Szociáldemokrata Párt mányi szervezetében részben az agrárproletáriátus is tömörült. A pártszervezet létrejötte 1904 november végére tehető Mányon. Néhány héttel később, de még 1904-ben, Bicskén is létrejött a pártszervezet. Ezután a két községben közös akciók kezdődtek a szocialista eszmék terjesztése érdekében. Egy hatósági jelentés szerint Mány és Bicske lakosságának többsége a szocialista eszmékkel szimpatizált. A Népszava című újság terjesztésének és olvasásának is teret adtak Mányon. A pártszervezet tagjainak figyelmét felhívták,