Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Farkas Gábor: Mány
szántani, bevetni, az aratást elvégezni, és a termést az urasági szérűre hordani. Ha a földesúr a mányi gabonát eladta, azt a dunai kikötőkbe szintén a mányiak szállították. A mányi legelőkön az uraság az 1760-as években már saját tulajdonú állatokat is tartott. Ezek száma még nem sok, hiszen évente 40 szekér szénát takarítanak a jobbágyok, amelynek egy részét a Batthyányiak budai és pesti istállóiba szállították. Az uraságnak ugyanis Budán és Pesten jelentős állatállománya volt. A bicskei és budai épületek emeléséhez a mányiak épületfát, követ és meszet fuvaroztak. A robotszolgáltatásra a jobbágyok 1763 után is panaszkodnak. Az új szerződés pedig a terheken nem könnyített. A földesúrnak szolgált munkanapok elvesztek a jobbágygazdaságok számára, a hosszú fuvarok pedig tönkretették vonósállatait, szekereit, gazdasági felszerelését. Ugyanakkor a földesúr egyre jobban éreztette politikai hatalmát, A számára engedetlen jobbágyot megbotoztatta, néha az egész jobbágyságot egyetemlegesen büntette. Eltiltotta őket a vadászattól, halászattól. Agarakat a jobbágy nem tarthatott. Sört, pálinkát a mányiak csakis a földesúr által fenntartott bicskei italházakból vehettek. Ellenkező esetben 20 forintra büntették őket. Azokat pedig, akiket orvvadászaton kaptak elsőízben 24 forintra, másodízben 60 pálcaütésre, harmadesetben 3 havi börtönre büntették. A vadászat kedvenc foglalkozása volt Batthyány Lajosnak, aki 1751 óta az ország nádora. A jobbágyoknak az erdőben vadászutakat kellett készíteni. E célból a fákat gyökerestül kiásták. A munka fejében a kiásott fa fele a jobbágyságot illette. Volt Mányon tilos erdő is. Ide a jobbágyok nem léphettek be. A faluba a telepítést csakis a földesúr engedélyezhette. Ezt az úrbéri szerződés 18. pontjában különösen hangsúlyozták. 11 '' Ez is mutatja, hogy Mány az 1760as években olyan népesedést ért el, amely az uradalom számára elegendő munkaerőt és szolgáltatást biztosított. Korábban már utaltunk rá, hogy a mányi jobbágyság terhei a 18. század második harmadában emelkedtek. A Habsburg-birodalomban ekkor háborús viszonyok uralkodtak, és ez a mezőgazdasági termékek konjunktúráját hozta. A Batthyány család dunántúli uradalmaiból egyre több élőállatot, gabonát és bort szállítottak a hadsereg számára. Az eladásra szánt gabonát és élőállatokat a nagybirtokosok most már saját uradalmaikban állították elő. Ezért is nőtt az uradalmi terület, amit részben a jobbágyföldek házi kezelésbe vételével igyekeztek gyarapítani. A mányi uradalomban ugyan bőven volt olyan terület, amelyet a földesúr saját művelésbe újonnan vont be. Ezt azonban először a művelés számára alkalmassá kellett tenni. A nagybirtokos a jobbágysággal végeztette el az irtást, a rendezést. A földeknek ilyeténképpen való művelésre fogása azonban igen nehéz munka. Az erdőket irtani kellett, a bozótos és a harasztos részeket feltörni, a lapos, vizenyős — náddal és sással borított — területeket lecsapolni, A nagybirtokos az irtási munkát általában azzal jutalmazta, hogy néhány évig az irtott területen a jobbágyság szabadon gazdálkodhatott, s erről úrbéri szolgáltatást nem fizetett. A mányiak az irtott földekkel elégedettek
