Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság

tárában kettős vetésforgó van. A földeket nagyobbrészt búzával, kisebbrészt tavaszi zabbal és árpával vetik be. A városban csűrök alig vannak, aratás után a polgárok és lakosok a helyszínen csépelnek. A cséplést általában lovakkal végzik, a tavasziakat szarvasmarhákkal. Lent és kendert kis mennyiségben termelnek. Fuvarból csak azoknak a lakosoknak van jövedelmük, akik a mestereket viszik a távoli vásárokra, vagy a gyapjúkereskedők áruját Brünnbe. A lakosság nagy része mezőgazdaságból él.

5 Szántóföldi munkák A szántóföld területe 1728-ban 2273, 1775-ben 2898, 1777-ben 2671, 1778-ban 2344, 1779-ben 2849, 1780-ban 2502, 1731-ben 3256 katasztrális hold volt, A tanács ennek megművelését nemcsak figyelemmel kísérte, hanem irányította is. Már 1695-ben statútum mondta ki, hogy „mindenki köteles a földjét felszántani a város közhasznára". Szabályozták ugyanakkor a bérét is: egy napi szántásért 1 forintot és kosztot, vagy 1 forint 25 dénárt (koszt nélkül) lehetett kérni. Van példa arra is, hogy a tanács — a bíró vezetésével — deputatiot küldött- ki a szántás megtekintésére.'' Megpróbálta a tanács a szántás költségét szabályozni. 1807-ben „tapasztalták, hogy a helybeli marhatartó gazdák a bérszántásért minden évben nagj^obb bért kívánnak. A földbirtokosokat, kiknek marhájuk nincs, kedvük szerint sanyargatják". Ezért megengedték „a vidéki parasztságnak", hogy amíg a városi földeken szánt, állatait a legelőn szabadon legeltetheti. Ez azonban nem csökkentette a béreket, mert 1812-ben a polgárok amiatt panaszkodtak, hogy „a szántó emberek" egy szántóföldet eddig 40—50 forintért szántottak, most ugyanezért 50—60 forintot is elkérnek. A tanács „közügyről lévén szó, meghagyja, hogy idegeneket, városon kívülieket is fogadhatnak."

7 Általános törekvés volt városainkban — a lakosság gabonaellátásának biztosítása céljából — a bevetetlen terület csökkentése. Egyes városok — Nagyszombat, Trencsén — a földek maradéktalan és időbeni bevetését statútumban írták elő. Székesfehérvár is hasonlóan járt el, de annyiban továbbment, hogy a parlagon hagyott földeket bárki felszánthatta. A birtokos azután a termésből mindössze két mérőt kapott. Ehhez időnként (pl. 1772-ben, 1816-ban) a város vetőmagot is adott.

8 1788-ban a tanács a Lövölde ucai lakosoknak engedélyezte, hogy „földjüket úgy műveljék meg, ahogy akarják, vagyis azt vessenek, amit jónak látnak". Különben van példa arra, hogy előírták: mit vessenek a gazdák. Ugyanebben a háborús és ínséges évben a tanács — felsőbb utasításra hivatkozva — elrendelte, hogy „azok földjeit, akik képtelenek azt megművelni, más polgárok műveljék meg, vagy keresztényi szeretetből vagy részért. Ne maradjon föld műveletlenül. A nyári művelésbe mindenféle gabonát, hüvelyest, burgonyát kell bevonni. Ha a téli vetés elmaradna, nyárival kell pótolni". A tanács a végrehajtást a helyszínen ellenőrizte.

9 1790-ben a szomszédokat ösztönözték az üresen hagyott földek bevetésére, egyúttal a műveletlen föld taksáját 2 forintra emelték. A kö-