Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Tűzvédelem

Tűzoltási szabályok A városi önkormányzat nemcsak a megelőzésre, hanem a keletkekezett tűz elhárítására is hangsúlyt helyezett. Körmöcbánya már 1689ben, Esztergom 1736-ban, Kőszeg 1738-ban Feuerordungot (Löschordnungot) alkotott. Esztergomban a céheket osztották be, hogy tűz esetén siessenek az oltásra. Kőszegen, ,,a minél nagyobb fellármázás" céljából, három mozsarat tartottak és azt sütögették. A bécsi kamara 1768-tól szorgalmazta, hogy a városok — pozsonyi mintára — tűzoltási szabályzatot készítsenek." Fehérvár 1697-ben mondta ki, hogy „aki a polgárok közül a tűzőrséget elmulasztja, 4 forint büntetést fizet". Az 1723:109. tc. előírta, hogy a városi törvényhatóságoknak tűzrendésze ti szabályrendeletet kell alkotniuk. Fehérvár ezzel 1728-ban készült el; két évvel megelőzve Pozsonyt. A két szabályzat, nyilván a központi minta hatására, hasonlít egymásra.

13 1736-ban külvárosonként két-két embert állítottak nappali tűzőrségre. Egyik az utcán cirkált, a másik a tüzet és a dohányzást ellenőrizte. Az 1739. évi tűzrendészeti statútum szerint a tanács tagjai is megjelentek a tűz helyszínén és akár ütéssel is kényszeríthették az embereket az oltásra. A céhek itt is be voltak osztva, hogy melyik hordja a vizet, hozza a létrát, kampót, a száraz takarókat és a csáklyákat; melyik megy a padlásra a tetőt leszedni. A tűzoltásban 6 forint büntetés terhe mellett közre kellett működni. A Bel- és külvárosokban tűzoltási eszközöket, víztartókat, fecskendőket tároltak.

13 1764-ben javasolta a helytartótanács a városoknak a badendurlachi tűzrendészeti szabályzat bevezetését. Ezt követte négy év múlva a magyar kamara leirata, amely Pozsony város tűzordinaüóját ajánlotta figyelembe. Fehérvár 1770-ben bejelentette, hogy az ordinatiót bevezették. Tervezték egy budai harangöntőtől három tűzfecskendő beszerzését is (egyet a Belvárosba, egyet-egyet a külvárosokba). 1772-ben hirdették ki a helytartótanács tűzrendészeti rendeletét.

14 A szabályozás szerint a tüzet jelentő személy 1 forintot, az első vödör vizet vivő 2 forint jutalmat kapott a kamarási pénztárból.

10 1833-ban a tanács egy bizottságot küldött ki a tűzoltás rendjének a kimunkálására és a tűzvédelmi rendtartás pontjainak a kidolgozására. Eszerint mindenki, aki nagyobb épületet épít, a tervrajzot köteles a tanácsnak bemutatni (kisebb ház esetén elég a bejelentés is). Ezután küldöttség vizsgálja meg, hogy nem tűzveszélyes-e. Akiknek nem elég tágas az udvaruk, a városon kívül kötelesek szérűhelyet szerezni maguknak, vagy a földjeiken nyomtatni a gabonájukat. Amíg a kongatás (a tűzjelzés) tartott, mindenki köteles volt azokban az utcákban, ahol a lajtkocsik jártak, az alsó vagy a felső ablakokat kivilágítani. A városházán —• tűz esetén —< a rend fenntartására egy hattagú bizottság ügyelt. Legfontosabb volt a pénztárak biztonsága, a rabok őrzése és a városházán tárolt tűzoltó eszközöknek a tűz helyére való gyors szállítása. Az ingóságokat biztos helyre kellett szállítani, erre a Kereskedő Társulat 6—8 tagot jelölt ki, akiket a karjukon sárga pántlikával jelöltek meg. A tűzoltó eszközöket a céhek vitték ki a tűzhöz. A pásztorok