Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Rendészet

Sopronban koldusbíró (Bettelrichter) volt, aki a koldusokra, vándorlókra és csavargókra ügyelt, vagy — mint Sopronban — gondoskodott az utcák tisztaságáról. Körmöcbánya 1710-ben a városi koldusokat ólomból készült jelvénnyel látta el, hogy „különbséget lehessen tenni köztük és a szegények között". A jelvény nélkülieket azután kiutasították a városból. Esztergomban viszont a városi koldusok nem mehettek a város területén kívül koldulni. Pozsony város tanácsa a XVIII. század végén minden utcai koldulást megtiltott.

52 Székesfehérvár tanácsa viszonylag későn, 1763-ban foglalkozott először a koldusokkal; 12 forint büntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy a koldusoknak szállást adjanak.'

3 1787-ben a megye helytelenítette, hogy a magistratus a vásárokban eltűrte a koldusokat, „akik több bosszúságot, mint könyörületet keltettek az emberekben". A tanács erre kiadta a kapuőröknek, hogy ne engedjék be a koldusokat a városba.

54 1795-ben a tanács megállapította, hogy nagymértékben elszaporodtak a koldusok, akiket az 1760-as évektől működő szegényház nem tudott már befő'/adni. Ezért a városi seborvos megvizsgálta őket, és akit alkalmasnak talált, azt munkára kötelezték. Ebből a célból össze is írták a koldusokat. Ugyanakkor észrevételezték, hogy a szombati piacnapon idegen, nem helybeli koldusok jöttek a városba ,,és a lakókat molesztálták". Ezért a kapitányi hivatal kiadta a helybeli koldusoknak az utasítást: ezután ne szombaton, hanem kedden gyűjtsenek alamizsnát.

0,5 1805 júliusában a szószóló és több választópolgár megjelent a tanács előtt és segítséget kért „a városban végtelenül elszaporodott koldusok és a házról házra alamizsnát gyűjtő kézműveslegények ellen". A város a korábbi gyakorlatot követte: az orvos megvizsgálta a koldusokat es az egészségeseket munkára kötelezte. A legények koldulását a kapitány a városi katonákkal akadályoztatta meg. Különösen ügyeltek arra, hogy az elbocsátott katonákkal ne növekedjék a csavargó koldusok száma.™ 1822 áprilisában a kapitány a koldusokat vásárkor a városházára gyűjtötte össze, „mivel fekélyeik által undorodást, bénaságuk által akadályt képeztek". Ez viszont a városnak pénzébe (1 forint 12 krajcárjába) került.

57 1829-ben annyi panasz érkezett a tanácshoz a munkaképes emberek koldulásáról is, hogy a kapitányi hivatal közreműködésével bizottságot küldtek ki a kérdés megvizsgálására. A bizottság első dolga volt, hogy a koldusokat bádog jegyekkel látta el.

58 1831-ben a tanács újabb, a polgármesterből, a kapitányból, két tanácsosból, a szószólóból és négy választópolgárból (köztük Ybl Miklós) álló deputatiot küldött ki, hogy a házanként járó koldusokról rendelést tegyen. Javaslatukat a püspöknek, a káptalani uraknak és a városi plébánosoknak is elküldték. Ennek eredményeképpen született meg hat évvel később a koldusokról szóló városi határozat. Eszerint — Farkas Ferenc kanonok javaslatára — a tanács egy közintézet felállítását határozta el, amely az alamizsnát is kiosztaná az összeírt és nyilvántartott helybeli koldusoknak. A lakosokat arra biztatták, hogy bizonyos állandó alamizsnát ajánljanak fel; aki ezt nem tenné, annak a házában minden