Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Felcsút
ra mutat, hogy számos Felcsúti nevű nemes élt Felcsúton. Ezek alkalmasint rokonai voltak egymásnak, hisz a Felcsúti nevet megkülönböztetés nélkül viselték, viszont nem voltak közeli rokonok, mert atyjuk nem közös, és arra sincs utalás, hogy a szerződők atyái testvérek volnának. Szerény vagyonúak lehettek, hisz aránylag kis darab földet, nem jelentékeny összegért zálogosítottak el. 19 Felcsút más része továbbra is a fehérvári keresztes konvent birtokában maradt. 1491-ben a konvent panaszolta, hogy Rozgonyi Jánosné, Dorottya és fia István utasítására familiárisai nemes Csúthy Pál és Dorogdi Máté felfegyverzett bicskei, szentlászlói, szári és csabdi jobbágyokkal a keresztes felcsúti birtokáról 5 ökröt, 2 tehenet és 2 lovat elhajtottak Vitány várába és azokat 1498-ig sem adták vissza. Ezért felelős a Rozgonyiak egyetlen örököse Rozgonyi Klára, ki előbb Egerváry Lászlónak, utóbb Kanizsai Györgynek felesége volt. Ugyancsak 1498-ban Felsőcsúti Sánta Bereck és Nagy (Magnus) Ferenc a keresztesek felcsúti birtokán lévő Zylwaberek-et (Szilfabereket) és Kewstrelberek-et kivágta. 20 A felcsúti nemesek egy része tehát familiárisként a Rozgonyiak, utóbb a Kanizsaiak szolgálatába állt. Másrészt a felcsúti nemesek most már elszaporodtak és olyan távol kerültek egymástól, hogy némelyikük megkülönböztető (Sánta) nevet is viselt. Nem tudjuk mekkora volt ez a részben a fehérvári keresztes konvent, részben felcsúti kisebb nemesek által birtokolt falu. A múlt század közepén még léteztek az alsó temetőben templomromnak is tekinthető romfalak. 21 Ha ez igaz volna, amellett szólna, hogy Felcsút jelentékeny, „templomos falu" volt, de az írott adat nem erősíti meg ezt a meglehetősen bizonytalan emléket. Fehérvár 1543. évi eleste után természetesen Felcsút is török uralom alá került, de nem pusztult el. Egy 1580. évi török kincstári összeírás szerint 16 portája, rétje, adó- és vásár jövedelme volt. összes jövedelme 4394 akcset tett ki. Ezzel szemben a szomszéd helységek Etéd és Sár lakatlanok, összes jövedelmük gyümölcsfáikból, bérbe adott rétjeikből 100, illetve 200 akcse évenként. 22 1593-ban Felcsúton lakott Barkó Máté Komárom megye szolgabírája is. 23 Szokatlan, hogy magyar szolgabíró a töröknek alávetett és neki adózó helységben éljen, de mint Soós Imre ezt kimutatta, nem lehetetlen. 24 Annál is inkább lehetséges, mert 1589-ben az uralkodó és Ernő főherceg Páljjy Miklóstól Komárom megye főispánjától és Komárom főkapitányától, valamint Paxa György tatai kapitánytól védelmet igényel Felső és Alsó Csút, Acsa és Kajászószentpéter nemesei, köztük név szerint is Matheus Barkó de Feölső Chuth és Michel Chuty de alsó Csuth részére azzal a meghagyással, hogy őket mint a király védettjeit birtokaikkal együtt védjék meg. 25 Ez a védelem a szép szólamok ellenére csak a korban szokásos protekcionális volt, és főleg azt jelentette, hogy a címzett ne háborgassa védelmezettet, illetve ellene indított perben ne járjon el. 20 De a protekcionálisból is megállapítható, hogy a XVI. század végén szerény vagyonú kisnemeséknek is volt birtoka Felcsúton. Az 1648 és 1654. évi Komárom megyei adóöszeírások szerint is Felcsút kurialista község, ahol jobbágy telkek nincsenek, nem is adóznak. Természetesen azonban a 15 éves török háború következtében Felcsúton is a lakott porták száma 1580 és 1633 között 15-ről 6-ra csökkent.
