Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

Hetényi István ERCSI Ercsi többutcás szalagtelkes településként, egykori halmazfaluból alakult ki. A Duna jobb partján terül el a Szent László-víz torkolata közelében. A 472 hektáros központi belterülete 130 méter tengerszint feletti magasságban ópleisztocén hordalékkúpon fekszik. Területének földtani felépítése, geomorfológiai arculata igen változatos. A sokszínű tájban löszös táblák, völgyközi hátak és hordalékkúpfelszínek éppúgy megtalálhatók, mint a folyóvízi eróziós magaspartok. Átellenben a Csepel-szigettel, a Duna jobb partja helyenként csaknem, meredeken emelkedik ki a folyam árteréből a község északi határán. Az utolsó jégkorszakot megelőzően itt is voltak kéregmozgások, kiemelkedések és lesüllyedések. Ezeket később a folyóvízi eróziós és feltöltő tevékenység váltotta fel, amely után ezen a területen is jelentős löszképződés következett be. A táblás felszínen 15—20 méter vastagságban lösztakaró halmozódott fel. A löszréteg legvastagabb a községtől északra levő Kápolnai dombokon túl fekvő területeken. Az átlagos tengerszint feletti magasság 130—150 méter. A. Duna medrének durva kavicsos hordaléka 3—15 méter mélységben települ, melyet különösen a partok felé holocén öntésanyag, iszap, kisebb területeken agyag borít. A meder a legtöbb helyen nem egyenletesen lejt, gödrök, bemélyedések gyakoriak, több helyen vízsodrások, örvények jelentenek veszélyt még az úszni tudók számára is. A. 18. századi térképek a Duna medrét a mainál nyugatabbra jelölik. A meder a jelenkorban nyugalomban van. Magas vízálláskor a víz eléri, mossa a löszpartot. Erodáló hatása kisebb-nagyobb partomlások formájában mutatkozik meg.

1 A község határa változatos, sokszínű, gondosan művelt kultúrtáj, természeti szépségekben bővelkedik. Termékeny földje, halászat, folyami közlekedés szempontjából kedvező, településre igen alkalmas területe ősidők óta nagy vonzóerőt gyakorolt az emberre. Ercsi tipikus Duna menti település. Lakosságának életkörülményei szorosan kapcsolódnak a vízhez. Az éghajlati viszonyok is igen kedvezőek ezen a területen. A térség a Mezőföld éghajlati körzetébe esik, amelyre meleg, mérsékelten forró, azonosan száraz nyarak, a napsütéses órák magas száma, a gyakori késő tavaszi és kora őszi fagyok és a viszonylag enyhe telek a jellemzőek. Az évi .középhőmérsékletek minimuma 8,7 °C, maximuma 12,5 °C körüli értéke-