Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd
pedig díszként lehetne tartani. Egyúttal javaslatot tesz a kastély és annak pincéje helyreállítására. 73 Összegezve tehát az 1722-es évből a fent közölt különböző célból készült iratokból, igen jó képét kapjuk a falunak, amely jószerivel elhanyagolt gazdaság lehetett olyan lakossággal, mely nehezen volt hajlandó tűrni a kizsákmányolást. Sajnos, amilyen sok irat maradt ránk 1722-ből, annyira kevés a következő évekből, főleg olyanok hiányoznak, amelyek a földesúr gazdálkodására és a jobbágy—földesúr-viszonyra vonatkoznak. 1732-ben III. Károly Érd és Tárnok nevű falukat, valamint Berki és Diósd pusztákat, amelyeket az Illésházy család „de iure ab antiquo" még a török uralom alatt is bírt, Illésházy József grófnak az ausztriai ház iránt tanúsított hűségéért és atyjának, Illésházy Miklós volt magyar kancellár érdemeiért új adományként adományozta. (Erre nyilvánvalóan azért volt szükség, mert az Illésházyaknak háborítatlanul birtokukban voltak ugyan, de eredeti birtokszerzésükről nem volt oklevelük.) A donáció mindkét nembeli leszármazókra kiterjedt. 74 1737-ben az adomány levelet újból kiadta a király. 75 Valószínűleg különösebb haszna az Illésházyaknak sem volt a birtokból, ami érthető, hisz aránylag messze fekszik a család többi birtokától, nem lehet rajta azokkal egyformán és kevés költséggel gazdálkodni és igazgatni, ezért bérbe adja Péíerf/inek. Péterffi viszont úgy látszik, megpróbál a parasztoktól többet követelni, de azok nem hajlandók az Illésházy-féle szerződéstől elállni, ezért a lakosság megfélemlítésére éjjeli időben nagy zajjal császári katonaságot hozatott és többeket bebörtönöztetett a legnagyobb dologidőben. A parasztok sérelmezik, hogy a bérlő most akar velük úrbéri szerződést kötni, mikor olyan nyomorultak „mint a cserzett bőr". A szigeten lévő kertjeiket elvették tőlük, majd egy részét árendában kapták 75 forint, 35 média (valószínűleg fél font) vaj, 110 tojás és 50 pár csirke ellenében. A bérlő által tartott úriszéken a bírót és esküdteket szörnyen megverték. Utakat készített a szigeten, ezért sok gyümölcsfát kivágatott. A kaszálókat is magának foglalta le. A szigetről fát sem nyerhettek, csak árenda befizetésével. Szántás idején az ökröket hajszoltatja és tűzzel fenyegeti, hogy vagy húzzák az igát, vagy tűzben elégnek. Az uradalom válasza szerint a munkát el tudják végezni az állatok kimerítése nélkül, nincs bizonyítva, hogy a provizor kegyetlenkedett volna. A parasztok szerint: A szomszédos faluknak megengedik a fű kaszálását, sőt az ugar földjeiket is lekaszálhatják. Erre az uradalom válasza: Az elhagyott földekről minden harmadik boglya az uradalmat illeti. A jobbágyok szerint munkaerejüket nem határozott rend szerint használják fel, hanem a jobbágy nem dolgozhat addig a saját jószágán, amíg az uradalmi munkát el nem végezte. Az uradalom szerint a jobbágyoktól csak az allodialis föld művelését kívánják robotban. A szőlők művelése munkabérért történik. A panaszosok szerint súlyos helyzetük miatt a két faluból 19 család menekült el.
