Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
száma 220 fő, 118 fiú és 82 leány. Hermann György kántortanító 1814ben érkezett a faluba. Korábbi állomáshelyén, Csepelen a tanítómesteri és jegyzői feladatokat egyaránt ellátta. Megélhetését az uradalom is támogatta: konyhakerten és kukoricaföldön kívül 24 hold szántó tartozott javadalmazásához. Redl Péter segédtanító az ausztriai Kimmerleinsdorfból származott, az oktatás mellett feladatai közé tartozott a harangozás, a templom zárása és nyitása. 30 A református gyermekek oktatására vonatkozóan csupán annyit őriztek meg az adatok, hogy az iskolakötelesek száma: 45. Iskolaépületük nem volt, az egyházközség anyagi ereje még azt sem tette lehetővé, hogy 1763 után prédikátort fogadjanak. 1763-tól 1791-ig csak levita működött, s 1791ben került ismét a református felekezet élére prédikátor. Ekkor kérték vissza a káptalantól az egyházközség által 1768-ig használt 3 hold szántót és két kocsi szénát termő rétet. Megnyugtató eredménnyel zárult kérésük, ugyanis a káptalan 1801-ben 14 hold szántót, 1 hold kukoricaföldet juttatott a református lelkésznek és meghagyta a korábban is használt káposztáskertet és burgonyaföldet. 31 Minőségi változást figyelhetünk meg a XVIII—XIX. század fordulóján a majorsági gazdálkodás területén. A káptalan felhagyott az egyoldalú juhtartással, s a napóleoni háborúk időszakában kibontakozó mezőgazdasági konjunktúra hatására a közös legelő egy részének feltöretésével növelte a szántókat és a szőlőterületet. Úgyhogy az allodiális terület elérte a 2420 holdat. Mindez konfliktust szült, az etyeki jobbágyok 1804 1 ben panasszal fordultak a vármegyéhez. Összeütközésre került sor a bormérés kérdésében is, mert az uradalom az úrbéri kocsmáitatás idején égetett szeszes italokat árusított. Elégedetlenség volt tapasztalható a zsellérek között is, a nem úrbéres, hanem az ún. szerződéses zsellérek készpénzfizetési terheik csökkentését remélték, státuszukat illetően az úrbéresekét vallották magukénak, így évente 18 nap robotot és házcenzus címén évente 1 Ft-ot akartak teljesíteni, illetve fizetni az uradalomnak. Követelésük nem volt megalapozott, mert nem közjogi, hanem magánjogi szerződés szabályozta terheiket. Roboimegváltás címén továbbra is évi 5 Ft-ot, a burgonyaföldek használatáért 1 Ft-ot és ugyancsak 1 Ft-ot fizettek házcenzus címén a káptalannak. A falu elöljárói az átvonuló katonaság ellátásának költségeit a vármegyétől kérték. Panaszuk indokolatlannak bizonyult, mert az etyekieknek ugyanúgy, mint a törvényhatóság valamennyi községének a vármegyei házipénztárból csak a beszállásolt katonaság ellátásáért járt térítés, az átvonuló alakulatok tartásáért nem. Ellenben az átvonuló katonaság szállásáért, a porcióért kártalanították a helységet oly módon, hogy a szolgáltatások ellenértékét beszámították az adóba. 32 A gazdasági fellendülés időszakában formálódott a falu képe is. Kialakult a település központja, részben mesterségesen emelt dombon 1814— 1816 között felépült az új római katolikus templom. Bővült az utcahálózat, sorra emelkedtek az új lakóépületek is. Meghonosodtak az utcanevek, a XIX. század első évtizedétől ismerjük a Hosszú utcát, a Magyar utcát, a Sóskút utcát, a Hegyi utcát, a Kender utcát, a Cigány utcát, a Boti sort. Űj utcák nyitását bizonyítja a Kühner háza mögötti, valamint a Birkaaklok mögötti utca megjelenése. 33 A belterület ezen részére zömében zsellérek települtek.
