Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér
termesztésre rendezkedett be. Méghozzá a gabona terméseredményei sem nagyon növekedtek. 1863-ban búzából 1 magyar holdanként 9 pozsonyi mérős (kb. 460 liter), zabból 10 pozsonyi mérős (kb. 520 liter) termést arattak, 1931-ben kat. holdanként a termésátlag búzából 350 kg, rozsból 300 kg, zabból 300 kg volt. A tengeritermést is az 1863. évben kat. holdra számított 20 pozsonyi mérőnek mondták (1100 liter), 1932-ben holdanként 600 kg-nak. 112 Ennek ellenére az állatállomány ha lassan is, fejlődött, és a következőképpen alakult. tinó csikó ló ökör tehén Juh kecske sertés t Í=VA felüli uszo 3 éven 1863 55 18 58 — 20 150 1869 69 91 239 2 188 1932 31 55 63 — — 127 35 27 Apaállatot 1932-ben is tartottak, bikát is, mént is, kant is, de 3 éven aluli csikót nem írtak össze, tehát lovat tulajdonképpen nem tenyésztettek." 3 A lovak számának csökkenése és helyettük több ökör tartása a természetes jelenség a fuvarozási szükséglet csökkenésével. A juhtenyésztés azonban teljesen megszűnt. Ennyi állatot is csak úgy tudtak tartani, hogy a szántók jelentékeny részét takarmánytermelésre használták, így 1932ben 150 kh-n árpát, 140 kh-n tengerit, 100 kh-n zabot, 150 kh-n szálas takarmányt termeltek. Állattenyésztésük tehát meglehetősen intenzív volt, bár legelőt úgyszólván nem tartottak. Sokszor a teheneket is igázták, 19326 pár tehénfogatot. A szántóföldi művelés elég alapos volt, már 1869-ben 26 vaseke volt a faluban. 1932-ben háromszori vagy négyszeri szántás után vetettek, de a vetés még a földek felén kézzel történt, mindössze 6 vetőgépük volt. Már két benzinmotoros cséplőgép, de 1—2 járgányos cséplőgép is működött. Kézzel ekkor már csak a zsuppnak szánt rozsszalmát csépelték. Jelentékeny gyümölcsfaültetés (alma, körte, szilva) csak 1920 után kezdődött, de komoly gyümölcsöskertté ez sem fejlődött. 1 " A falu kicsiny határa sok birtokos között oszlott meg. Egy 1853. évi adat 96 ,,közbirtokos"-ról beszél. 115 1863-ból 86 közbirtokosról tudunk, akik közül csak 55-en laktak helyben, de 24 birtoktalan család is volt. A legnagyobb közbirtok eszerint 400 holdas volt, a legkisebb 60 négyszögöl. 1869-ben, amikorról részletesebb birtokmegoszlási statisztika van, száz holdon felüli gazdaság 3, 25 és 100 hold közötti 9, 10 és 25 hold közötti 20, 10 holdon aluli pedig 80. Az összes birtokosok száma tehát 112 volt. 110 Ugyanekkor 43 éves cselédet és 65 napszámost mutattak ki. Persze a napszámosok jelentékeny része a törpebirtokosok közül került ki. A 100 holdon felüli gazdaságokból már a századfordulóra csak kettő maradt, a pápai református főiskola 198 holdja, és Fülöp Lajos majd veje Márkus Gábor, végül ennek fia Márkus Adorján 144 kh-ja. A birtokos utóbb budapesti lakos volt. A pápai ref. főiskola a múlt század második felében nyilván egyik vagyonos közbirtokos végrendelete alapján nyerte birtokát. Mindkettőt bérbeadás útján hasznosították, bérlője helybeli volt. A haszonbér mindkettőben kat. holdanként 110 kg búza volt, és az adót is a bérlő fedezte. A ref. főiskola bérlője 5, Márkus 4 cselédet tartott. Bérük évi 18 q gabona, 1 hold föld használata, 200 négyszögöl burgonyaföld, évi
