Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

Balázs László—Degré Alajos: BICSKE I. Bicske (a középkorban Bykche, Bicche, Bykcze, majd hangátvetéssel később Biczke) helység Fejér megyén kívül van még egy Pest megyében is, amelyet megkülönböztetésül 1903-tól kezdve Tápióbicskének neveznek. Mind a két Bicskét a középkorban többször is Pest megyeinek írják az oklevelek, mivel a Fejér megyei Bicske a régi Pilis (Visegrád) megyében volt, s ennek jórésze elég korán Pest megyével egyesült PestPilis megye néven. De Bicske Fejér megye területéhez került Pilis megye déli részével együtt. — így sokszor csak az írásokban említett környező falvak, vagy más sajátos dolgok ismeretében tudjuk eldönteni, hogy a két Bicske közül melyikről is van szó a középkorban.

1 Bicske az egykori halmazfaluból alakult sakktábla alaprajzú (teleklábas) település a Bicskei-medence középpontjában. Központi belterülete 166 m tszf-i magasságban fekszik. Határa nagyjában egybeesik a medence peremével, csak észak felé terjed azon túl. A nagyközség területe 9661 ha. Központi belterületén (603 ha) kívül nagyszámú külterületi lakott helye van, melyek közül Nagyegyháza, Öbarok, Csordakút, Mesterberek és Tükrös-puszta a jelentősebb. A község és környéke felszínének a kialakításában a folyóvízi feltöltésnek, a jégkorszaki löszképződésnek és a fiatal szerkezeti mozgásoknak volt döntő szerepe. A geomorfológiai értelemben vett Bicskei-medence pannóniai üledékkel kitöltött új harmadkori öblözetben kialakult fiatal (újpleisztocén) sülylyedékterület. Kialakulása a Gerecse déli előterében egymást keresztező északkelet—délnyugati és északnyugat—délkeleti irányú vetődések mentén történt. A medence ugyanis a Szent László-víz völgyével egyidejűleg alakult ki, s így a völgy irányát előrejelző északnyugat—délkeleti irányú árkos vetődés egyben a medence keleti peremének a szerkezeti határát is jelöli. A medence kialakulása idején nagyjából ovális alakú 100—120 m körüli térszíni mélyedés volt, de azóta jelentősen feltöltődött. Feltöltésében a folyóvízi és az eolikus akkumulációnak egyaránt fontos szerepe volt: folyóvízi homok, kavics és agyag, valamint lösz és löszös üledék töltötte ki a süllyedékterületet. A medencekitöltő üledékek átlagos vastagsága 30—40 m. Felszíne hármas osztatú: keleti szárnyát a Szent László-víz 300—400 m széles alluviális völgy talpa foglalja el, ahol a patak az utolsó jégkorszaktól (Würm) alsó szakaszjelleggel feltöltő tevékenységet végez. Vize-