Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

A természeti csapások egész sora éri a községet: a hallatlanul száraz időjárás 1889-ben már 5. éve tart. Bár az árpa ára emelkedik, a faluban azonban a siralmas aratás után nincs mit eladni, mert a vetőmag levonása után alig marad valami. A várva várt eső ismét csak szeptember 7-én köszöntött be. Az év folyamán baromfivész is dühöngött, aminek következtében némely házból minden baromfi kiveszett. A baromfivész még 1890 márciusában is tartott. 1895-ben követte ezt az óriási méretű disznóvész. A nyár és ősz folyamán majdnem minden disznó elhullott. Volt olyan nap, amikor 200 disznó is elpusztult a községben. A század utolsó két évtizedében pedig a szőlőterületet teljesen kipusztította a filoxéra és a peronoszpóra. 1890-ben már hatodik éve tart a rendkívüli szárazság, aminek óriási vízhiány lett a következménye. Majdnem minden kút kiszáradt. A falubeliek learattak, csépeltek és vetettek eső nélkül, míg végre október 16-án esett. Október 22-én szüreteltek, de a hirtelen jött fagy következtében a szőlők csonttá fagytak. A falu szegénységének egyik mutatója a községi költségvetés szüntelen deficites volta. Különösen megterhelte a sárkányiakat az 1897-ben létesített jegyzői iroda és lakás. A község ekkor vett egy régi házat és azt átalakíttatta jegyzőlakássá, s ezen kívül új iroda és anyakönyvi helyiség is épült egy tető alatt, cseréppel fedve. Eddig a jegyzői iroda és az anyakönyvi helyiség az iskola épületében volt, a főtanítótól elvett egyik szobában, a jegyző pedig kapott évi 50 Ft lakbért, és lakott, ahol tudott. Ez a kényszerhelyzet most megszűnt, a főtanító pedig visszakapta második, eddig jogtalanul elvett szobáját. Vegyünk egy példát a deficites községi költségvetésre 1863-ból. A község vagyona ekkor a következőkből áll: a) 1 tanítói lakásból, mely az iskolával egybeépült; b) 1 pásztorházból; c) 1 szénapajtából; d) 12 hold 400 D-öl szántóból és 14 hold 393 D-öl rétből; e) 1 kovácsműhelyből 2 hold 419 D-öl szántófölddel; f) 1 tűzifecskendő. Mindennek összes évi jövedelme: 248 Ft, akkor, amikor az összes évi kiadás: 603 Ft. Fedezetlen összeg tehát: 355 Ft. Ezt az egyes adófajták után kivetve pótolták a következő módon: a) a 977 Ft földadóból minden Ft után 24 krajcár pótadót vetettek ki; b) az 59 Ft házadóból minden Ft után 33 krajcár pótadót vetettek ki; c) a 206 Ft fejadóból minden Ft után 33 krajcár pótadót vetettek ki; d) a 98 Ft jövedelmi adóból minden Ft után 33 krajcár községi pótadót fizettek a sárkányi lakosok. A község jövedelme tehát igen csekély, s így abból költségei nem fedezhetők, s azt a lakosság évenként pótolni kénytelen. Ez egyik forrása a község szegénységének. Másik probléma, hogy a lakosság — szegénysége miatt — évnegyedenként, aratás előtt közterheket viselni nem tud. A községnek viszont aratásig is fedeznie kell a szükséges kiadásokat és gondoskodnia a szükséges fedezetről. Ezért a bíró esetről esetre 800 korona összeg erejéig kölcsönt vesz fel és abból fedezi a község előforduló kiadásait. A kölcsönt az aratás után kivetendő községi pótadóból fizetik vissza kamattal együtt.

119 A század vége felé a község háztartásának költségeit egyre nagyobb részben fedezik a növekvő mennyiségű pótadókból, amelyeket az általános elszegényedés miatt egyre nehezebben tudnak behajtani. 1897-ben a pótadó-hátraléki követelések hat évre visszamenőleg már 244 Ft-ra rúgnak.

120 A szegénypénztárt (cassa pauperum) 1850-ben belügyminisztériumi rendelet hozta létre, amely kimondotta, hogy a kihágások miatt a közigazgatósági hatóság